Ilyenkor eszünkbe jut, hogy éppen a Fidesz volt az, amely szívügyeként kezelte a végkielégítések összegének különadóval való limitálását. Az ellenzéki nyolc évben, illetve a hatalomra jutása utáni másfélben ő gerjesztette tovább az állami javadalmazással kapcsolatos indulatokat.

Ez nem lesz jutalomjáték! Ebből az ügyből nem lehet jól kijönni, hiába magyarázkodik kórusban az egész díszes társaság, az ügyészségtől kezdve, a BKK-n át, az MFB-n keresztül, a Magyar Postáig.

Ilyenkor eszünkbe jut, hogy éppen a Fidesz volt az, amely szívügyeként kezelte a végkielégítések összegének különadóval való limitálását. Az ellenzéki nyolc évben, illetve a hatalomra jutása utáni másfélben ő gerjesztette tovább az állami javadalmazással kapcsolatos indulatokat. Függetlenül attól, hogy az bér, külsős szerződés, jutalom, prémium vagy végkielégítés. Sőt, indulati alapon a lakosság már akkor is ellene van bármiféle, közhatalmi szektort érintő fizetés-kiegészítésnek, ha az (mint az ügyészségnél) a korlát alatt marad. Tökéletesen mindegy, hogy a fenti intézmények vezetői megkapták vagy a jövőben kapják meg a szóban forgó összegeket, netán az csak papíron és/vagy elvileg járhat nekik.

A végkielégítésekre született intézkedés ugyanis azt célozza, hogy a limit fölötti nagy összegű kifizetésnek még a lehetőségét is elkaszálják. Akkor pedig a kormányzatnak ugyanezt kellene alkalmazni a köztulajdonú cégek egyéb, béren felüli juttatásainál is. Illetve további jogszabályokban korlátozni az egészet. Különben a botrány már a lehetőségnél kirobban. Ők főzték, egyék is meg.

Persze így, hogy már nem lehet visszamenőleges hatállyal az előző garnitúrán ütni, hanem csak a saját embereik húsába vág, mindjárt nem esik olyan jól, a kifizetés-korlátozás. A KDNP például zavartan motyogva keresi az egérlyukat, ahol kislisszolhatna a csapdahelyzetből. „…a napokban nyilvánosságra került jutalmak - a hozzájuk tartozó teljesítmények megjelentetése nélkül - félreértésekre és feszültségkeltésre adtak alkalmat. Jogos és megérdemelt a jutalom, ha az állami intézmények és cégek vezetői takarékosan bántak a közvagyonnal, javították a költségvetés helyzetét, vagy jelentős többlet munkaterhet vállaltak, de általában véve – különösen az európai válság környezetében - erkölcsileg nem lehet indokolt kirívóan magas év végi jutalmakat fizetni.” Hogy tetszik mondani? Csak nem úgy, hogy valós teljesítmény esetén akár jogos is lehet a magas kifizetés, ergo kollektíven, személyválogatás nélkül nem szabad azt letiltani? Hanem csak azoknál, akik tényleg nem szolgáltak rá? Tehát, ahol van kimagasló produkció, ott felesleges a jól dolgozó vezetőt a korrupt, pazarló naplopók miatt büntetni? Jé, tényleg.

Mintha jómagam is valami nagyon hasonlót írtam volna, amikor a 98 százalékos különadó értelmetlen és életszerűtlen jellegét taglaltam. Persze ez azért nem ilyen szimpla. A versenyszférában nagyon egyszerű: ha a cég bevétele, ügyfélszáma nő (vesztesége csökken), akkor a topmenedzser jól dolgozik. Hosszú távon egyetlen profitelvű befektető sem jutalmaz kontraproduktív cégvezetőt. Köztulajdonnál viszont eddig sem volt rá garancia, hogy a tulaj (vagyis a nép) javára való fáradozást honorálják. S nem a tulajdonosi jogot gyakorló (a kormány) önérdekéhez való lojális igazodást. Egy korlátozhatatlan túlhatalom esetén pedig ez a garancia alapból csak vágyálom. Ha semmire nincs felülírhatatlan alkotmányos jótállás, miért pont erre lenne?

De igazából nem a jutalmak, végkielégítések kell, hogy igazán érdekeljenek bennünket, adófizetőket. Azok csak jéghegycsúcsok, az igazi gond alattuk van. A kérdés, melyet sokan feltettek már: így, mostani formájukban szükség van-e egyáltalán ezekre az állami mamutcégekre? Szükség van-e állami postaszolgálatra, ilyen formában fenntartott fejlesztési bankra, ennyit tömegközlekedési cégre?

Nem ártana felfogni: a Fidesz által oly hőn védelmezett állami szerepvállalás a gazdaságban a végkielégítések, jutalmak összegének sokszorosát vette ki a zsebünkből. Teljesen feleslegesen. De annak a nép mégis tapsolt, pedig ugyanúgy ő fizette, lényegi haszon, ellenszolgáltatás nélkül. Ám felőlem mindenki szabadon döntse el, min háborog. Van választék. Léteznek racionális érvek a felsőoktatási kiadáscsökkentés mellett, még ha én másképp is csinálnám, mint Hoffman Rózsa. De attól függetlenül az egyetemistáknak ökölbe szorulhat a keze, ha a Moulin Rouge-buliról hall. Persze nyilván erről is ők tehetnek, élhetetlen kis lúzerek, miért nem léptek be időben a Fidelitasba? A hátránytól sújtott rétegek felzárkóztatásának módja is revízió után kiált, de a gettó joggal megy át lázadásba, ha ezt az Azori-szigeteken vitatják meg.

Azon meg ne koptassuk a szánkat, hogy miért ilyen önsorsrontó idióták? Miért siettetik a népharagot? Miért nem tudják legalább a válság, a megszorítások tetőpontján visszafogni magukat? Hagyjuk már ezt! Talán nem találtak volna olyan bírósági komisszárt, aki nem Szájer felesége, még csak nem is nyílt holdudvaronc, de maximálisan, ugyanakkor diszkréten szervilis, irányítható? Dehogynem. Csak hát ők ilyenek. A bűn itt már rég nem hajlong az erény előtt, ez van.

• Búcsú Gyurcsány Ferenctől »

• Dániel Péter, a demokrata szélsőséges »