Legyen más az LMP
A Scheiring-levél talán annak a bizonyítéka: csalódásokon, meghasonlásokon, drámákon át vezet az út a politikai felnőttkorba. Annak belátásához: a parlament, a pártpolitika, a frakciómunka nem egy biokertészeti fesztivál.
Így, az LMP-kongresszus előtt a cikkszerző legyűri késztetését, hogy arról írjon, amiről az utóbbi hetekben nagyon sokan rengetegszer. Hogy ők a szocikkal, Gyurcsánnyal miért így, miért nem úgy, s ha igen, akkor miért nem.
Nem, itt most az LMP-t őt magát nézzük. Kommentátorként jól tudom, reménytelen vállalkozás egy ilyen cikkel akár a legcsekélyebb elgondolkodást, magukba szállást csiholni a bírálattal célba vett csoportból. Hozzátéve: ez nem LMP-specifikus. Pályatársak generációinak tapasztalata, hogy mikor külső bírálat születik akármely csoport vagy szervezet teljesítményéről, vitáiról, döntéseiről, a legtipikusabb reakció (a hallgatás mellett) az alábbi. „Te nem tudod ezt, nem vagy benne, nem látod, hogy volt, az egészet félreérted, így a diagnózisod is hülyeség.” Egyvalamit hagy figyelmen kívül ez a külsőst lesajnáló nézőpont. Hogy egy párt, kormány, vállalat, civil szervezet megítélésében (így további sorsában) a perdöntő elem mégiscsak az, hogy látják kívülről. Onnan, ahol nyilván kevesebb, (gyakran minimális) információ birtokában hoznak ítéletet, mint akik belül vannak. De ez nem számít. Lényegtelen, hogy a vevő és a konyhakritikus nem látja, hogy készül a termék: ránéz, beleharap, aztán dönt.
Hogy ízlik nekem az LMP? Most félre teszem az ideológiai hitvitát. Nem arról a nekem fura, de korántsem egyedülálló világnézeti szendvicsről beszélnék, amit kínálnak. A közjogi liberalizmus és az újbalos-zöld gazdasági populizmus hibridjéről. Inkább a formáció, a közösség szociometriája érdekel, ami ezt létrehozta. Scheiring Gábor levele e tekintetben korszakos dokumentum.
„Nem tudok mit kezdeni a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezeljük a konfliktusokat, nem tudok mit kezdeni az állandó paranoiás hangulattal, nem tudok mit kezdeni a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy két év alatt az ármánykodás elég magas fokát honosítottuk meg; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ebben a szervezetben az embernek mint embernek nincs értéke, nem tudok mit kezdeni azzal az eljárással, ahogy Virág lemondott a mandátumáról; és azzal meg pláne nem tudok mit kezdeni, hogy ezzel az egésszel úgy fest, nem akar/mer igazán senki sem foglalkozni.” Basszus.
Ha egy hatvanas, a cinizmusba beleőszült, őszinteségi rohammal kompenzáló, dörzsölt politikai veterán írja az emlékirataiban, az rendben van. Felvonjuk a szemöldökünk, oszt kész. De egy, a politikai pályáját most indító (s talán már be is fejező) pártembertől sokkoló. Ami egyáltalán nem rossz, sőt. Jöjjön egy párhuzam, ami kezdetben nagyon sértő lesz, de minden LMP-s jusson el a végéig, megéri. Most tényleg értük haragszom. Vagy nem is haragszom, csak mondom, amit látok.
Volt egyszer egy ember. Kedves, mosolygós szobatudós. Aki nagyon szerette szakmáját és embertársait. Szinte minden ismerője vidám, enyhén bohém alkatként írja le, akitől nem idegen semmi, ami emberien gyarló. Ez a kedves fickó látta, hogy az imádott szakmája, aminek már a nevében is benne van a „köz”, a rideg technokrácia kísérleti laboratóriumává züllött. Az emberek pedig utálják, hogy az ő rovásukra, igazából a megkérdezésük nélkül szúrnak, vágnak beléjük. Hősünk így otthon, a terepasztalán, a kis műhelyében, kutatóintézetében feltalált egy módszert, ami – unortodox módon – fájdalom, lemondás, gyötrődés nélkül garantálja a boldogságot. Tézisei meghódítottak egy teljes pártot, majd kormányt és országot. Matolcsy György – ugye ráismertünk? – az elmúlt másfél évben mind idegesebben tapasztalta: hiába volt élethű, méretarányos a makett, a lombikba rakott miniatűr Magyarország, a valóság sehogy nem akarja reprodukálni a fényesen igazolt kísérleteket. A helyzet rosszabb lett, mint a rideg technokraták legsötétebb napjaiban. Ettől az emberünk mogorva, bezárkózó, egzaltált alakká torzult. Elefántcsonttornyába zárkózó neurotikus mizantróppá. Aki egyre bizarrabb reakciókkal, kirohanásokkal döbbenti le már a hozzá közel állókat is. A kudarccal, a bukással való szembenézés képtelensége emészti belülről. Hogy ki kéne mondani, de nem teszi, mert fél: világának illúzióromjai maguk alá temetik.
Ehhez képest Scheiring maga a katarzis fejedelme. De tényleg, irónia nélkül. Szembesült azzal, hogy amit elviekben felvállalt, nem harmonizál azzal a valósággal, amit ő és pártja teremtettek. És megmondta az őszintét, kipakolt gátlások nélkül. A folyamatábra ugyanaz, csak a végeredmény lehet gyökeresen más.
Volt itt egy, néhány tucatból pár százasra, aztán több ezresre duzzadt, TASZ-os, Amnestys, Greenpeace-s, védegyletes társaság. Akik kiálltak csomó minden (melegek, romák, hajléktalanok, drogosok, nők, börtönlakók, veszélyeztetett fajok és műemlék épületek, Sólyom László) mellett, ami hiába volt sikeres, inkább volt elvszerű, mint népszerű.
Aztán jöttek a populárisabb témák: a megszorítások, a pártközi mutyik, a korrupció bírálata, a sok paktumban leamortizálódott establishment arcába vágott kesztyű. Meg tőke- és piacellenesség, kétségtelenül nagyságrendekkel moderáltabb, választékosabb formátumban, mint a szélsőjobb, és a neki udvarló centrális erőtér. Ezek a srácok és lányok szinte mind tudósok, kutatók voltak. Doktorjelöltek, kísérletvezetők, felmérésekkel dolgozó „társadalmi mérnökök.” Aztán, hogy eszményeiket megvalósítsák, létrehoztak egy posztmodern belpolitikai kommunát. Egy bázisdemokrata kispártot. Az a szerencséjük, hogy ők – Matolcsyval szemben – a kutatószobájukból nem rögtön a miniszteri, csupán az ellenzéki bársonyszékbe ugrottak. (Matolcsyt ráadásul 2000-2002 közötti kormánytagsága, amikor szalagátvágásnál összetettebb feladatot nemigen bíztak rá, arról győzte meg, hogy jó vagyok, fog ez menni.)
A Scheiring-levél talán annak a bizonyítéka: csalódásokon, meghasonlásokon, drámákon át vezet az út a politikai felnőttkorba. Annak belátásához: a parlament, a pártpolitika, a frakciómunka (különösen ebben a rendszerben), nem móka, kacagás, nem egy biokertészeti fesztivál, zöld Aprajafalva, ahol mindenkivel jóban vagyunk. A párt nemcsak közösség, hanem munkahely is, szervezetszociológiai egység, amit nem lehet önigazgató, műkedvelő civilként irányítani.
Jókor jött ez a keserű pohár. Olyan, mint amikor a jogvédőt a sötét utcán megveri az a bűnöző, akit pro bono ügyvédként ő helyeztetett egy eljárási hiba miatt szabadlábra. Ilyen élmény után is maradhat jogvédő, sőt. Abból lesz igazi jogvédő, aki ezután is az marad. De biztos, hogy másképp fogja utána látni a körülötte lévőket. Kevésbé doktrinerül, olyanként, aki rájött: a világ is többrétegű.
Én nem akarok egy LMP-st se megtéríteni. Ha nem kívánnak rálépni a szakadékba vezető Matolcsy-útra, nekik kell ilyen Scheiring-típusú vívódásokon át tisztázni önmagukkal, hogy elméleteikből, amit a dolgokról gondolnak, miből lehet praxis, s mi a reménytelen (s a reménytelenségtől embertelenül demagóggá torzuló) utópia. Ez az ő dolguk, nem végezhetem el helyettük. De tudom, milyen ez. Óvodásként az ember nem gondolja, hanem tudja: ha nagy lesz, ő fogja átrendezni az Univerzumot. Iskolásként, az első pofon után már beéri a Naprendszerrel. Serdülőkora végére nagy nehezen beletörődik, hogy maximum a bolygónk megmentője lehet. És a végén örül minden olyan (családját, munkáját, környezetét pozitívan érintő) aprócska, de létező fegyverténynek, amit hajdanán kispolgároknak való morzsaként söpört volna le az asztalról. Ez a zsugorodás az igazi fejlődés. Belátni, hogy a világ legalább annyira épül a korlátok respektálásából, mint akaratból. Minden egyéb: kivel, hol, mikor, hányan lépjünk szövetségre, ki ellen háborúba, csak eztán jöhet. Bacon szavaival kívánok őszinte, de építő vitát az LMP-kongresszusnak: „Egy hold föld Middlesexben többet ér, mint egy hercegség Utópiában. A legkisebb megvalósult jó is több mint a lehetetlenség legragyogóbb ígérete.”
Hozzászólások (29) , melyek közül a legfrissebbek:
István, (bocs az elírásáért)
Itván,
Ez, "a keresztényi (és liberális) elkötelezettség minden elesettért kiállni - pusztán azért, mert rászoruló." Szerintem nem keresztényi kötelezettség. Emberi.
Számomra a "más politika" egy, az embert emberként tisztelő, és a társadalmat, a társadalmi jelenségeket az ember szempontjából kezelő irányítás-, és megközelítéstechnika. Tudom, hogy önreklám, de szinte végszóra valami ilyesmit akartam a drogokkal kapcsolatban is leírni (http://endresy.blogspot.com/2012/02/antidrogszigor.html). Viszont ebből a szempontból számomra az LMP valahogy nem tűnt "másnak". Csak egy sajátosan torz szemüvegen keresztül kikukucskáló centrumnak. Pont úgy, ahogy a GMO-t szokták az atomerőműellentiltakozók egyesületén keresztül nézni.
kedves Teodóra!
a keresztényi (és liberális) elkötelezettség minden elesettért kiállni - pusztán azért, mert rászoruló.
igen, sok alapja van a romákkal szembeni előítéleteknek. de ez ellen sokat lehetne tenni. (mind az előítéletek, mind az okozat ellen). oktatás, törvénykezés stb.
csak egy példa: mondjuk ha a rendőrségnél kvóta lenne a cigányok felvételére, akkor több roma találna magának munkahelyet, a romákkal ügyesebben bánó rendőreink lennének, és lenne pozitív példa a romák számára. még egy példa: ha a reklámokban és a magyar gyártású sorozatokban kötelező lenne 12% romát szerepeltetni, jelentős részben pozitív szerepben, akkor ez egy igazodási minta lenne a kisebbség számára, hogy lehet normálisan is élni. az oktatással pedig nagyon sokat lehetne (muszáj!) fejleszteni a hazai cigányságon - különben egyszerűen elérik azt a kritikus tömeget ahol lebontják az országot... (máshol már soxor leírtam, talán meg lehet találni néhány hozzászólásomat)
Kedves Krepler István: nincs politikai értelemben vett elnyomás a romákat illetőleg a hivatalos szervezetek részéről.
Van: keserű tapasztalatokon nyugvó, indokolt rossz vélemény a cigányok nagy hányadáról
és van a cigányok egy részére alaptalanul rávetülő előítéletesség.
Mind a kettő létezik és a politikai szószólók feladata lenne ezt a kettőt nagyon, de nagyon nem összetéveszteni egymással.
Sajna a mi "liberálisaink" az összes cigányszervezet szószólójával és a 'jogvédőkkel' egyetemben kizárólag a második kategóriát képesek meglátni, csak arról képesek kárálni ami által tökéletesen elveszítették már régen a hitelességüket.
Kedves senkifalvi!
Nagyon örülök, hogy ilyen jó tapasztalataid vannak-voltak roma polgártársainkkal.
(Bár nekem lennének ilyenek itt Érden!)
De van egy dilemmám amely nem hagy nyugton és hátha Téged is érdekel: Miért csak a bűnöző életmódot folytató, elviselhetetlen, kibírhatatlan cigányok mellé bírtak odaállni a mi liberálisaink (liberális kérdőjellel).
Rendes, tisztességes, jóravaló cigány honfitársainkat sohasem sztárolták, őmellettük soha nem álltak ki.
?!
Te érted ezt? Mert én nem.
Az LMP gondosan igyekezett tartani magát az ígéretéhez. A lehet más, nem a politika eszközrendszerére, hanem a gyakorlat minőségére vonatkozik. A világos, átlátható (sőt, átvilágítható)működésre, a közpénzek transzparenciájára, az egyenes beszédre, a jó ügyek melletti elkötelezettségre és a humanizmusra.Az mára már bebizonyosodott, hogy a bázisdemokrácia utópia. Amennyiben sikerül karizmatikus,vezetőket találniuk és nem feledkeznek meg a legfontosabb tennivalójukról,ti. a fentarthatóság alapelveinek társadalmi gyakorlattá történő konvertálásáról, akkor a jövő az övüké.
Olvasgatok,olvasgatok,s attól tartok reagálnom is kell.2 témában a fentiek közül.
-LMP :tekintve,h ellenszavazni nem akartam,keresgéltem,mi a felhozatal/60 körül járok,rokknyugd, 2 diploma/,elutaztam a faluból a közeli kisvárosba/ritkán teszem meg,különösen este,télvíz idején/,résztvettem 1 LMP-s "kinyilatkoztatás"on.Az ifjonc többdiplomás/köztük persze 1 db 1házi is/,késve érkezett/ki tudja aznap hanyadik szeansza volt.../a helyi képviselő-jelölt/akiről később tudtam meg,h exfidelitas-elnök,tózse 1házi fősuli,de nem LMPtag/sertepertélt.Kb 3 fő 40 alatti,a többi nyugger,mint én/baloldali leskelők/.A jó kiállású fazon kiállt a pulpitusra,s tartott 1 mélyenszántó gondolatokkal teli monológot.Párbeszédre idő már sajna nem jutott,uis ez volt az utolsó nap./nemrégiben próbáltam elérni,tekintve,h engem is képvisel a Megyei Közgyűlésben,de a telószám megváltozott,a mél megválaszolatlan maradt/.
Ők 1 belterjes közösség,sztem.Hogy kinek a függvényei,nem tudom,de sejtéseim vannak.
Parasztot gondolom fényképen már láttak/reménylem/.Azok után pedig,h vmelyik közölte,h nekik ez az Alkotmány/klerikális változata:amit ingyen lehet magadévá tenni dedikálva!/megfelel,eldöntöttem,h a továbbiakban semmi közöm hozzájuk.
-Romakérdés: a dorozsmai cigányiskolában írtam a szakdogámat.
20 év múlva a tanári diplomám használatára kényszerültem.1 olyan suliban,ahol cigányosztályokban is tanítottam-felüdülés volt a sok bűnöző magyar ötödikes után...az igazgató utálta őket.Amikor értesültem róla,h meghalt,azt gondoltam:most van jó helyen,legalább nem árthat.
kb 10 évvel később 1 roma betegtársammal melóztam 1ütt a nyugati határszélen "feketén" 100 roma közt én,mint kisebbség/számmal ellátva,nem névvel,állandó 12 órás éjszakai műszakban/,tény,h csak pár hétig.DE semmim nem tűnt el,kifizettek,befogadtak/!/,láttam,h 1éni szochálót próbáltak maguknak építeni...hát csak azt tudom mondani,h ki lehet próbálni,élvezni,h a wc be van kamerázva,mínusz fokoknál a hangár-redőny sajna elromlott,s úgy melózol-de BAZmegyében a család a te általad megkeresett lóvéból él...de ez már több ,mint 10 éves történet,azóta már abból sem/gondolom/.
A genya 20 éves műszakvezető,ahogyan tárgyal veled,lenéz...amikor az osztrák tulaj nekem,mint nem-romának felajánlotta,h menjek át nappali műszakba ilyen főmunkatársak közé,azt mondtam,h el lehet felejteni.
Lehet a dolgokról olvasgatni,színdarabot írni és hasonlók,de a tapasztalat soha nem ártalmas!
kedves teodóra! a különféle elnyomottak melletti kiállás (csupán az elbaltázott életük miatt) nem eszdéeszes mentalitás, hanem keresztényi-jézusi. (csak két példa Mt 12,20 vagy Lk 16,19-31)
hmm
Éppen most nyilvánította ki az LMP hogy nem óhajt csatlakozni senkihez,amivel simán leamortizálják magukat. Nem sajnálom őket!
LMP agyrém és álompárt nincs realitás érzékük csak a szólamokat durrogtatják feleslegesen. 2014 -es választásokon be sem kerül a parlamentbe legjobb esetben is csak 3%-ot kap. A nép nem felejti el , hogy ha LMP miatt nem fogja tudni Orbáni klientúrát elzavarni. Bölcsebb volna beállni a csata sorba mert nincs olyan támogatottsága, hogy egyedül nyerjen választást.
Mivel nem csatlakozott,az Ellenzéki Kerekasztalhoz,így a diktatúra mellé állt az LMP. Mert a Fidesz kreálta civilekkel kíván összefogni.Nem is csoda,hiszen a Parlamentbe is csak a Fidesz átadta kopogtató cédulákkal tudott bejutni!
Kohasz grafoman
Te ezeket a semmirekellőket nevezed pártnak ? Megkapták a pénzt a költségvetésből(ami jár minden parlamenti pártnak)és azóta azon marakodnak
Ezek a csavargók semmilyen írányvonalat nem képviselnek/tek,most épp a még meglévő 0000,1% támogatotságukat élik fel,megprobálva odaragadni valamelyik (parlamenti)párthoz
Nem vagyunk képesek több mint húsz éve kimondani hogy létezik egy kisebbség-aminek a nagy része roma-akik képtelenek a kulturált együttlétre a többségi társadalommal. Aki egyszer is ilyet említett az rasszista volt vagy fajgyűlölő. Aki a szegregációt a szájara vette úgyszintén. Amíg nem nézünk szembe a valósággal addig csak látszat megoldásaink lesznek.
Most már csak azt kellene megtudni hogy Scheiring Gábor miért gondolta mégis meg magát és tért vissza eredeti posztjára a pártba. Vajon mi változott ez alatt a néhány nap alatt? Max. az hogy Schiffer lemondott a frakció vezetéséről. A párton belül hirtelen teljes lett az egyetértés,hirtelen minden rendben lett? Nehezen hihető!
Kedves Aussichts Los!
Nem volt olyan kormányunk - sem a rendszerváltás előtt, sem utána - amely olyan törvényeket, rendelkezéseket, jogszabályokat hozott volna amely a romák számára hátrányos.
Ebből a szempontból a kormányzóerők tiszták.
Szó sincs politikailag motivált cigányelnyomásról, cigányellenességről. Ami ellenszenv van a cigánysággal kapcsolatban azt a rémesen viselkedő cigányok generálták és nem a rasszista tömegek "légbőlkapták".
Az persze nagyon is sajnálatos, hogy ez a tapasztalaton alapuló rossz vélemény olyanokra is rávetül akik ezt a legkevésbé sem érdemlik meg - azaz létezik tényleges rasszizmus is.
A politikai széplelkek azonban soha nem vizsgálnak meg egyetlen konfliktust sem mindkét fél szempontjából, pontosabban: nem vizsgálnak meg sehogy sem. Az ilyesmihez gondolkodni kéne, mérlegelni, a körülményeket figyelembe venni, igazságérzetre lenne hozzá szükség - szóval ez munkával járna. A széplelkeknek ehhez nem fűlik a foguk, ők csak jelszavakat skandálnak és a humanista szerepkörében tetszelegnek a médiákok előtt.
Az életképtelen kisgazdaságok pénzzel tömése bizonyára helytelen, arról viszont gőzöm sincs, hogy ez a téma hogyan kerül ide.
mrozek
2012. 01 28., 13:24
Igen, én is pont így éreztem, csak amikor először láttuk őket, és én ezekről az érzéseimről beszéltem akárkinek, mindenki csak csodálkozott rám, hogy dehogy, hát ezek is azt akarják, amit te, csak talán másként. Hát, mint kiderült, nem azt akarták, és tényleg másként.
teodora
2012. 01 29., 06:5"Hogy csupáncsak azért kell kiállni a melegek mellett mert melegek, a romák mellett mert romák, stb. (Hogy a drogosok mellett miért kell kiállni az számomra a rejtély.)"
Hol írja azt az általad kifogásolt bejegyzés, hogy CSAK azért kell kiállni mellettük? És miért eszdéeszes mentalitás ez? Kiállni azok mellett kell, akiknek sokkal kisebb a társadalmi érdekérvényesítő képessége, mint más csoportoké, és - többnyire és jellemző módon - akiket az aktuális hatalom is lekezel, megvet, kivet, de legalább is nem biztosít kereteket az érdekeik érvényesítéséhez.
Egy "normális" demokrácia az én felfogásom szerint a szeretem-nemszeretemtől függetlenül biztosítja a jogi kereteket minden csoport számára (amelyek nyilván betartják a demokratikus játékszabályokat). Ha pedig ezt nem teszi, akkor van szükség olyan szervezetekre, amelyek egyrészt a nyilvánosság számára bemutatják ezt a helyzetet, szembesítik vele a hatalmat, tesznek azért, hogy ez az állapot megváltozzon (jogvédők).
Az milyen mentalitás szerinted, hogy minden erővel nyomjuk, pénzzel tömjük az életképtelen kisgazdaságokat, amelyek csak viszik a pénzt a közösből, de nem hoznak semmit? Fideszes? Kádéenpés? Elempés? Emeszpés? Kisgazdás? Vagy csak egyszerűen ostoba?
Aha. Van ebben egy bekezdés ami prímán megmutatja milyen az a gondolkodásmód amit soha nem fogok díjazni:
"Volt itt egy, néhány tucatból pár százasra, aztán több ezresre duzzadt, TASZ-os, Amnestys, Greenpeace-s, védegyletes társaság. Akik kiálltak csomó minden (melegek, romák, hajléktalanok, drogosok, nők, börtönlakók, veszélyeztetett fajok és műemlék épületek, Sólyom László) mellett, ami hiába volt sikeres, inkább volt elvszerű, mint népszerű"
Ez az eszdéeszes mentalitás rákfenéje. Hogy csupáncsak azért kell kiállni a melegek mellett mert melegek, a romák mellett mert romák, stb. (Hogy a drogosok mellett miért kell kiállni az számomra a rejtély.)
Hogy ez a legfontosabb és nem lehet, nem szabad megnézni, hogy az illető meleg, roma, hajléktalan stb. egyébként milyen tulajdonságokkal rendelkezik, milyen ember.
Amiből az eszdéeszes világképben az következik, hogy a kultúrálatlan, pimasz, pökhendi meleget (lásd melegfelvonulás egyik-másik résztvevője) is szeretnünk kell, mert az, hogy ő meleg fölülír mindent.
A romákkal kapcsolatban ugyanez a helyzet, csak méginkább.
Isten őrizz, hogy valaki meg merészelje vizsgálni hogyan is viselkedik a kebelünkre ölelendő romák nagy része. (Tisztelet a kevés számú kivételnek.)
Hogy esetleg agresszívek, pimaszok és bűnöző életmódot folytatnak. Az ilyesmit nem szabad meglátni, nem szabad észrevenni, mert az a körülmény, hogy az illető roma az eszdéeszes világképben fölülír mindent. Ebben az a jó, azért éri meg a kuncsaftnak, mert az elvszerűségen való rugózás által le lehet nézni mindenki mást az égadta egyvilágon. Ez pedig sokaknak tetszik.
A kedvezményezett rétegektől nem helyes, nem indokolt, nem szabad elvárni a normális, kultúrált viselkedést - az ebben az "elvszerű" felfogásban maga a testet öltött homofóbia meg a rasszizmus.
Ha valakinek kétségei vannak az általam elmondottak felől, nagyon szívesen nyújtok számukra kézzelfogható élményeket. Itt Érden igen sok roma van, tudok olyan házakról amelyek igen olcsón megkaphatók - a nemes lelkű antirasszistákat szívesen hozzásegítem néhány saját élményhez.
Csak egy pár napra kéne beköltözniük az érintett házakba....na...?
Az LMP esetében a meghasonláshoz az a szerencsétlen "véletlen" vezetett - szerintem -, hogy egy kétharmados többség ellenében kellene politizálnia. Ez más, nagyobb politikai tömörülést is próbára tenne, nemhogy az LMP-t. Scheiring korán feladta, úgy gondolom. Kétharmad ellen tényleg nem nagyon lehet más a politika...
Ha belegondolunk, nagy általánosságban véve tulajdonképpen erről írtam magam is, csak egészen máshonnan nézve.
bocs, mrozek, de ha ez tömörítés,akkor nagy baj van, mert ezt pláne nem értem. ha nem tömörítenél, hanem ékes magyar nyelven kifejtenéd? amúgy az a fő gondom, h én nem arról írtam,amiről (ha vmi kicsit értek belőle) te. abszolút eccerűen, minden belemagyarázat nélkül csupán bátorkodtam fölhívni a szerző és az olvasó figyelmét, hogy a dolgozat idejétmúlt, passzé, kimúlt, túlhaladott, azon eccerű oknál fogva (és ebben semmi gúny, sőt, csak kollegiális együttérzés), hogy az írás tárgya alapjaiban megváltozott: eltűnt, visszavonatott, stb.
Jogos az értetlenkedés. Ez egy összefoglaló, definíciószerű megfogalmazása egy nem nagyon tárgyalt témakörnek, amit ennél jobban kibontani egy komment keretében nemigen lehet sajnos. Nézzük talán egy más szögből, úgy talán több látszik az egészből.
Arra az egyszerű, a tapasztalat által is igazolt összefüggésre utaltam csak, hogy bizonyos ismeretek adott szinten való elsajátításához, tetszik nem, tetszik, konkrét személyi kvalitásokkal is kell rendelkezni, szemben a személyek tényleges egyenértékűségének rendkívül hamis, hazug, és nagyon kártékony fikciójával. (Az alkat szó használata sikertelen ironizálgatás volt tehát csak ezek szerint.)
Még egyszerűbben: Aki annyira hülye, hogy az már fáj, elég reménytelenül fog próbálkozni bizony igen sok mindennek a megértésével.(Lásd pl.: Matolcsy és a pénzügyek, Orbán és a közjóért való hatalomgyakorlás, stb.)
Elnézést a túltömörítésért.
sem = nem
zu mrozek
"A fizikai létezés stabil, kötött létlogikákon nyugszik, melyek hosszasan, gondos tanulmányozása után lehetséges egy valóban érvényes szemlélet, gondolkodásmód, és magatartás kialakítása egy erre a célra megfelelő alkatú személy által."
Bocs nekem, csekély értelmű medvebocsnak. Azt nem tudom, h a cikk szerzője miként van vele, de ezt a mondatot én (sem?) értem.
Attól tartok, cikkíró súlyos tévedésben van. A dolgokat ugyanis lehet bizony tudni, és érvényes új ismeretekre pozitív ismeretek alapján igenis szert lehet tenni.
Aki pedig ilyenekkel rendelkezik, az pontosan tudta 1989-ben, (első ránézésre), hogy Orbán Viktor valójában csak egy ravasz csirkefogó, aki csak azért rugdossa nagy nyilvánosság előtt a döglött oroszlánt olyan nagy hévvel, mert politikai szerepre készül, és amivel rengeteg kárt fog okozni még az országnak.
Amikor pedig életemben először láttam Matolcsy Györgyöt, pontosan tudtam, hogy egy minden gyakorlati tapasztalat nélküli mániás hülye, és már akkor lehetett tudni, hogy Orbán Viktornak pont ezért lesz majd rá szüksége. Ezt az első pillanatban lehetett tudni, és nagyon ijesztő volt. De megadta a felkészítettség előnyét, mivelhogy minden pontosan ennek megfelelően történt.
Amikor először hallottam az LMP-ről, azonnal nyilvánvaló volt, hogy amit a párt önmeghatározásának alapjául vett, az egy nagyon durván hamis fikció. Ezt lehetett tudni szintén már akkor rögtön.
Elmagyaráznám, de felesleges. Akinek érdemes volna ugyanis, annak nem kell, mert tudja magától is, akinek pedig kellene, mint pl. a fenti cikk írójának, annak meg egyáltalán nem érdemes.
A fizikai létezés stabil, kötött létlogikákon nyugszik, melyek hosszasan, gondos tanulmányozása után lehetséges egy valóban érvényes szemlélet, gondolkodásmód, és magatartás kialakítása egy erre a célra megfelelő alkatú személy által.
A cikk írója sajnos nem ilyen. Kár.
Bocs, lemaradt egy részlet a MAI levélből, melyben Scheiring Gábor azt írja, hogy akkori bejelentésének oka a belső normák gyengesége volt, "illetve a politikai-stratégiai kérdések eldöntésének módjára vonatkozott, és független volt a stratégiai kérdések tartalmától". A párt vezetőinek szerette volna jelezni, hogy szerinte az LMP küldetése szempontjából a legerősebb vízválasztónak a belső politizálás eszközeinek, stílusának kell lennie". Végül kijelenti: miután úgy látja, hogy "a belső együttműködés és normák terén egy új és reményteli kezdet elején vagyunk, változóban vannak a feltételek, ezért kész vagyok képviselőként és a gazdasági kabinet vezetőjeként is tovább dolgozni a jövőben is".
Szegény PLT!
Elérte az újságírók végzete. Mire (amúgy érdekes) kommentárja megjelent, az abban jellembajnokként lefestett S.G. mit tett? No lám csak:
"Meggondolta magát az LMP-s Scheiring Gábor, és továbbra is vezetné pártja gazdasági kabinetjét; a posztról január közepén mondott le, február elsejei hatállyal." - közölte a hvg.hu, pár perce.
Sajnálom PLT-t, sajnálom az LMP-t. meg a többi "hárombetűs intézményt", ugyebár... :-)
Szerintem többen rájöttek a pártban hogy a mai Magyarországon de sehol a világon nem "lehet más a politika"! Scheiring Gábor levele egy idealizmusában csalódott ember levele. A pártokat(is) gyarló és esendő emberek alkotják,ráadásul a pártot alkotó gerinc szemmel láthatóan úgy alapította meg a pártot,hogy nem volt kiforrott,átgondolt ideológiai irányvonal. Majdnem hogy rejtély számba megy hogy miként tudott így annyi szimpatizáns összeszedni,akik a parlamentbe juttatták őket. Valószínű hogy sokak liberalizmus iránti nosztalgiája segített ebben. Most hogy kényszer a demokratikus ellenzéki erők összefogása,nyilván felrémlett előttük az SZDSZ sorsa. Úgy gondolom hogy a jelen helyzetben ez nem reális fenyegetés,viszont a szélsőségek térnyerése igen. Ez viszont szerintem jelenleg felül kell hogy írjon szinte minden egyéb szempontot.
„Egy hold föld Middlesexben többet ér, mint egy hercegség Utópiában. A legkisebb megvalósult jó is több mint a lehetetlenség legragyogóbb ígérete.”
Ez óriási!