Lépniük kellett: meg kellett keresni és találni a Gyurcsány/Szilvásy-éra NBH-jához köthető, szeptember óta adóhatósági vizsgálat alatt álló Egymásért Egy más-ért Alapítványt.

Botrány? Nem, drága Balfauf „Ítéletidő” László elnök úr, ha nem akarja, ne nevezzük botránynak, amit művelnek. Pláne, hogy mint látom, az égvilágon semmi következménye nincs az Egymásért Egy-másért ügynek, állami protekcionista védőháló iránti ácsingózásuknak, annak, hogy örülhetnek a szupermarket-konkurencia különadós kinyírásának, annak, hogy – amúgy teljesen érthető – profitvágyukat becsomagolják a „hazai termelő” és „hazai beszállító” védelmének nemzeti-altruista retorikájába. Botrány? Ugyan.

Már maga a szó is kezd elinflálódni, annyit vagyunk kénytelenek használni, hála egyébként éppen az önök által is szponzorált kormánypártnak és az ön szerint „nagy formátumú, modern gondolkodású államférfinak.” De ne is ragadjunk le a politika mocskos mancsánál, piszkítsunk nyugodtan saját szakmánk fészkébe is: médiánk totális közönye nélkül önöknek már rééégen magyarázkodniuk kellett volna amiatt a szenzációs tényanyag miatt, amit tanult kolléganőm hetek óta a napvilágra hoz. Legutóbb például részleteket közreadva az önök évekkel ezelőtti vallomásaiból, amelyek lényegesen több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.

De mielőtt feltennénk önöknek azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolása, ha amerikai filmben lennénk, kamerák kereszttüzében, sűrű vakuvillantások és bűntudatos pislogások között zajlana (kb. „Korrupt titkosszolgálati alapítványtól várt segítséget a vezető kormánypárt szponzora”), idézzük fel röviden, mi is történt pár évvel ezelőtt az önök polcain. Hát az, drága elnök úr, hogy azok feltöltődtek ázsiai árukkal. Az önök cégei által több mint félmilliárd forinttal támogatott, kiemelten közhasznú Egymásért alapítvány tonnaszám hozta be az „élelmiszer-adományokat” a Távol-Keletről, amely adományok aztán négy nagy lánc polcain landoltak, köztük az önökéin.

Gondolom nem véletlen egyébként, hogy az a Herba cég volt az Egymásért másik nagy támogatója, amely maga is nyakig benne volt a távol-keleti adománygyűjtő csempészakcióban, és amelynek vezérigazgatója másodrendű vádlott volt az Egymásért-perben.

"Sok akció és nagy buli" - itt a CBA-induló!

Na mostan. Ha csak arról lenne szó, hogy az önök cége, amely tavaly 555 milliárdos forgalom mellett egymilliárdos profitra tett szert (gratulálunk), kvázi engedményes nagyker áron jutott áruhoz, még el lehetne intézni az ügyet azokkal az ismert vádpontokkal, amikkel az illetékesek illették ezt a bizniszt. Az önök Egymásért-ügyi érintettsége azonban jóval többről szól. Kórházakat, a rendőrséget akarták támogatni, mint azt Breier úr a nyomozóknak elmondta? Merthogy Földesiék „elég élénk karitatív tevékenységet folytattak?” Ezt megtehették volna közvetlenül is, a rendőrségnek, az eü-intézményeknek többnyire vannak alapítványaik, amelyek várják a bőkezű támogatásokat. Hát még 670 millió forintot.

Nem, önök garanciát láttak Földesi-Szabóék vállalkozásában. Hogy ez a garancia mire vonatkozott, rejtély, hiszen az önök céghálózata nem volt közvetlen és nyilvánvaló veszélyben 2006 őszén, amikor a randalírozások láttán arra a következtetésre jutottak, hogy garanciára van szükségük. Egy másik vezetőjük, Krupp úr szerint legalábbis az alapítvány NBH-hoz kötődő tagjai „garanciák arra, hogy az alapítvány véghezviszi célkitűzéseit”. Amely célok ugye mennyire felértékelődtek a tévéroham után!

„Elhatározásunkat erősítette, hogy ebben az időszakban – 2006. augusztus, szeptember és október hónapban – voltak a zavargások. Nem nehéz elképzelni azt, hogy mit érez egy kereskedő akkor, ha olyan utcai eseményeket lát, mint tavaly (2006) ősszel. A legális kereskedelem akkor működik, ha nincsenek zavargások. Az alapítvány a rendőrséget támogatta, ezzel a közrendet biztosította, a célok itt találkoztak.” Nem, nem nehéz elképzelni, mit érez egy kereskedő, ha azt látja, hogy az a forradalmi tömeg, amellyel elvileg, lelkiekben együtt érzünk, bármikor bebaszhatja bármelyik CBA kirakatát is, feldúlva a felvágottas pultot éppúgy, mint a társadalom békéjét.

Ez tűrhetetlen volt. Lépniük kellett: meg kellett keresni és találni a Gyurcsány/Szilvásy-éra NBH-jához köthető, szeptember óta adóhatósági vizsgálat alatt álló Egymásért Egy más-ért Alapítványt, amely biztonsági garanciát jelentett Fidesz-barát céghálójuk számára. Így történhetett és nem másképp. Ja, hogy az alapítvány a cikk szerint „visszautalt a Breier és Társa Kft.-nek 70 millió, a Krupp és Társa Kft-nek 120 millió forintot”? Hát szabad ilyet? És tényleg, mi van a többi adományozó CBA-céggel, azok nem kaptak vissza semmit? És hogyhogy „nem kívánnak nyilatkozni”, meg „nem reagálnak”, mint azt kolléganőm írja? Hm, elnök úr?

Azt is megkérdezném akkor, így utólag, hogy most hogyan látja a 2006 őszi utcai akciókat? Dicsőséges Gyurcsány-ellenes szabadságharcnak, vagy a legális kereskedelmet fenyegető plebsz rémuralmának? Ja, és tegye már meg, hogy megtudakolja Lázár Vilmostól: mit szólnak az egészhez a Gój Motorosok?

• Búcsú Gyurcsány Ferenctől »

• DK: ne falazzon tovább az ügyészség! »