A változatosság gyönyörködtet
Azori szigetek, CBA, hányás, emigráns KDNP-s, kiretusált főbíró – sokszínűség a Hírszerzőn. Ez volt a hét.
Szépen keretbe foglalták hetünket az eurózóna megmentése körüli események. A hét elején szerzőnk Merkel német kancellár bejelentésének (amely szerint a segély feltétele a szigorú szabályok szerint működő európai költségvetési politika) nemzetközi és hazai fogadtatása közti ordító különbséget taglalta. Míg a külföldi elemzők és a piacok megkönnyebbültek, és reménykedtek, addig a honi sajtó nagy része ebből is a végromlást olvasta ki. A hét végére azután nagy nehezen megszülető paktumra a brittek vétót mondtak, s úgy tűnt csatlakozott hozzá Magyarország is. „Egy cérnaszálon lóg az ország pénzügyi finanszírozása, s mi beintegetünk?” – tette föl a kérdést publicistánk. Lehet, hogy elhamarkodottan, mert estére kiderült, hogy a magyar kormány álláspontja éppen ellenkezője annak, amit reggel mondott, de arról még meg kell kérdezni a parlamentet, hogy micsoda.
Érthető, hogy a kormány képtelen az unió (s benne hazánk) pénzügyi helyzetére koncentrálni, ha egyszer akad fontosabb dolga is. Például a haverok helyzetbe hozása. „Drága CBA, nyilván nem az önök keze van a plázastopban, nem önök tehetnek róla, hogy jól járnak majd a konkurencia ellehetetlenítésével, a verseny mesterséges korlátozásával. Hiába, az önálló, kreatív piactervezés, az önerőből építkezés és terjeszkedés, az állam és a baráti kormányok segítségétől – mondjuk a főleg külföldi láncokat érintő különadótól – teljesen független minőségi munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Egy hatalmas, rothadt kubai narancsot”. Olvasható Seres László CBA-sorozatának legújabb darabjában.
Vagy azori narancs. A héten derült ki ugyanis az is, hogy a megyei önkormányzatok fideszes vezetői e távoli szigeten szeretnek munkaértekezletet tartani. Ennek apropóján megpróbáltuk összefoglalni mindazt, amit egy átlag magyar választónak az Atlanti-óceán eme ékkövéről tudnia illik, és tudnia érdemes. Legyünk tájékozottabbak, mint a nagyvilág, amelyik jóformán semmit nem tud rólunk, és azt is csak az ellenséges média dezinformációin keresztül. Például vicclapból ismerheti meg a hazai hajléktalan-ellátás területén tett korszakalkotó lépéseinket.
A fentiekből is kitűnik, hogy Magyarország mennyivel jobb hely, mint bármi más a Földön. Ezért is helyénvaló, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ifiszekciója videót készített, hogy így próbálják maradásra bírni a fiatalokat. Az alkotásban elmesélik - írtuk ismertetőnkben -, hogy „mi köti a mai magyar fiatalokat Magyarországhoz. Hát, a stabil munkahely, az biztos nem, mert az egyszer sem tűnik fel az alábbi love storyban, pedig két minisztérium is beletette a kreatív potenciálját. Egy fiú megismerkedik egy lánnyal. Összejönnek, buliznak, saját lakásba költöznek, kutyát sétáltatnak, hánynak, veszekednek, a srác külföldön akar dolgozni, aztán mégse”.
Kár, hogy ez a szívhez szóló filmecske sem győzte meg Semjén Zsolt cigányügyi tanácsadóját, hogy ne kérjen menedékjogot Kanadában. „Üzenem Nemzetemnek, rettenetes, vészjósló időszak következik, ahol a nyomor és éhezés kézen fogva jár majd a megvetéssel és a kitaszítottsággal. Hosszú ideig élet-halál harcot kell folytatni a fennmaradásért, a túlélésért” – írta búcsúlevelében Kamarás István, akinek igyekeztünk lehető legjobb tudásunk szerint föltárni eddigi életútját. Kiderült, hogy sorsüldözött romapolitikus kiváló kapcsolatot ápolt a kormánypártokkal, még egy olyan képet is előkerítettünk, amelyiken Lévai Anikónak, a miniszterelnök feleségének ad puszit. Ennek ismeretében tényleg elképesztő, hogy még rá se tudott hatni a minisztériumi propagandafilm, igaz, elképzelhető, hogy ő már tudta, hogy a KIM egy ausztrál melegvideót koppintott.
De legalább nem retusáltak benne, hogy a hét egyik legnagyobb botrányára, Lomnici Zoltán köztévében való kitakarására utaljunk. És miközben a volt főbírót fejét eltüntették a képernyőről, addig egy másik közszolgálati csatorna vetélkedőjén a játékot szponzoráló bank reklámarca nyert. Ilyenkor hol van a médiatörvény?
Valószínűleg fölösleges erre Magyarországon rákérdezni, mert a kormány fogyatkozó számú hívei legföljebb Szlovákiára kezdnek mutogatni. Mi meg ezt kezdjük unni. „Lehet férgezni, sírni, meg hányni, valóban pitiáner húzás, hovatovább gazemberség, amit a szlovák hatóságok műveltek a 99 éves Tamás Ilonkával. Csak ne tegyünk úgy, mintha különbek lennénk a szlovákoknál” – fogalmazta meg kollektív érzéseinket Kiss Ádám. És valóban kérdés, hogy az egyre abszurdabb belső fejlemények magyarázására meddig lesz elég az ellenséges spekulációk, a magyarhoz hasonlóan bunkó államok emlegetése. „A társadalmi bizalom nemzeti jövedelemben mérhető érték, e nélkül nem lehet igazán sikeres Magyarország. A maradék bizalom elvesztése nagyobb nemzetstratégiai hiba, mint a MÁV Cargo privatizációja” – írta szombaton M. Kovács Tibor.
Ennek szellemében kívánunk mindenkinek szép hetet!
Hozzászólások (0)