A kormányzat igazi teljesítménye, hogy a minden kevésbé kreatívabb kormány esetében szimpla sarcként működő ebadót sikerült átlényegíteniük nemzeti érzelmekkel, így a nagy cél szolgálatába állítani azáltal, hogy az úgynevezett magyar kutyafajták mentesülnek alóla.

Az, hogy a sikeres gazdasági szabadságharc egyik fontos következő lépése az ebek megadóztatása, nem lephet meg egy, az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájára kicsit is odafigyelő állampolgárt sem – márpedig ha máskor nem is, a magánnyugdíjpénztárak einstandjánál és az áfa emelésnél odafigyeltünk arra, hogy mi a fene is folyik itt. Mindenki tudja, hogy az IMF ellen, illetve mostanság mellett vívott szabadságharcunk lényege a minél bonyolultabb és átláthatatlanabb adórendszer, amely révén képesek leszünk megvalósítani Orbán Viktor gyerekkori álmát, a Guinnes-rekord nagyságú söralátétet.

Ebbe a törekvésbe szervesen illeszkedik az ebadó amely reményeink szerint csupán az első lépés a háztáji adók terén. Kétségkívül jelentős előrelépés lenne például a tyúkadó bevezetése, amelyre azt se lehetne mondani, hogy diszkriminálná az udvarral rendelkező, így tyúkok tartására képes állampolgárokat, hiszen manapság az már gazdag embernek számít, akinek tyúkja van. Annak érdekében, hogy a tyúkadó még igazságosabb legyen, megfontolandó a tojásadó bevezetése is, hiszen a tyúkok értékét a megtojt tojások száma adja – no meg tojásból sokkal több van, mint tyúkból.

A kormányzat igazi teljesítménye, hogy a minden kevésbé kreatívabb kormány esetében szimpla sarcként működő ebadót sikerült átlényegíteniük nemzeti érzelmekkel, így a nagy cél szolgálatába állítani azáltal, hogy az úgynevezett magyar kutyafajták mentesülnek alóla. Egy olyan úton megtett első lépés ez, amely végén egy olyan ország vár minket, ahol minden kutya puli, kuvasz, komondor, esetleg pumi, ahol minden étel eredeti magyar, és ahol mi is száz százalékosan magyarok vagyunk.

A döntéshozóknak teljesen igazuk van, hiszen a modern demokráciák alapját képző Emberi és polgári jogok nyilatkozatában annak írói csak az emberek egyenlőségéről beszéltek, a kutyáékról nem. Így természetes, hogy Magyarországon az igazi magyar, hosszú évszázadok óta itt szívó fajták többet érnek, mint az idegenszívű, érdekből ideérkezők. Senki sem mondta a német vizsláknak, tacskóknak, avagy basset houndoknak, hogy jöjjenek ide, utóbbiaknak ráadásul még a neve is gyanús.

A magyar fajták ráadásul kitűnően alkalmasak a modern, urbanizált körülmények között való tartásra. Nincs is jobb móka, mint a pulikutyánk – illetve lehetőség szerint kutyáink – szőrét szedegetni, ennél talán csak egy, az ősi magyar géneknek hála igen nagy mozgásigénnyel megáldott kuvaszcsalád panelban tartása lehet jobb szórakozás, avagy egy a pulik remekül hulló szőrét és a kuvaszok mozgásigényét ötvöző komondorfalkáé. Falkánkkal ráadásul igen jól csajozhatunk/pasizhatunk majd az utcákon, legalábbis eleinte, hiszen a nagy tervnek köszönhetően előbb-utóbb mindenkinek ilyen nemes ebei lesznek majd.

Sajnos az ebadónak jelenlegi formájában még vannak hiányosságai. Nem rendezi például a keverékek kérdését, pedig az egyes kutyafajták – éppúgy, mint az egyes emberfajták - valamiért szívesen keverednek egymással. Amennyiben egy pulit csábít el például egy gátlástalan tacskó, úgy nincs mit tenni, az ősi, nemes vérvonal megsemmisül – bár a tacskót azért érdemes lehet felelősségre vonni. Teljesen más eset viszont, ha a nyilvánvaló nehézségek ellenére egy kuvasz és puli kell nászra, egyesítve a két magyar faj legjobb tulajdonságait; ki tudja, talán ez az út vezet el minket a magyar übereb létrehozásához.

Érdemes lehet az ilyen esetekben megfontolni azoknak a kifinomult, toleráns szabályozásnak az ebekre szabását, amely annak idején egy emberfajta esetében szabályozta, hogy az adott egyén annak számít-e, avagy sem Ezáltal ráadásul a söralátét méretét is tovább lehet növelni, Orbán Viktor legnagyobb örömére.

Az ebadó remélhetőleg csupán az első lépés a hosszú úton, és nemsokára majd érkezik az emberadó, amit azoknak kell majd megfizetni maguk után, akikről kiderül, hogy valójában nem is magyarok. Mindez most már a genetika legfrissebb eredményeinek köszönhetően könnyen kideríthető, előtte csupán azt kell tisztázni, hogy mi is valójában a magyar génállomány, ezt viszont Szőcs Géza zseniális kezdeményezésének köszönhetően remélhetőleg hamarosan megtudjuk.

A tét nem kicsi: pár éven belül elérhetünk oda, hogy Magyarország végre a magyar kutyáké és magyar embereké lesz. Lehet, hogy kicsit kevesen lesznek/leszünk.

• Egy szír felkelő levele a magyar barátaihoz »

• Helyreigazítás »