Geronto 2010
1973
28
A 2010-es kormány és általában az államot vezető garnitúra – azonkívül, hogy nem igazi koalíció – lényegesen különbözik az 1998–2002-estől. Mindenhol, ahol szakemberre van szükség, a gazdaságban, a külügyben, az egészségügyben, a kultúrában – a késő Kádár-kori szakmai és hivatalnoki elit túlélőii tűntek fel.
A pártállamot nem holmi egyirányú dolognak kell elképzelni. Nemcsak az történt, hogy megbízható kommunista kádereket telepítettek állami pozíciókba, hanem fordítva is: a káderek oda-vissza költözködtek az állami és a párt-"vonal", hivatalok, vállalatok, intézetek, egyetemek között, és a pártvonal volt számszerű kisebbségben. Ez mindinkább így ment az 1970-es évektől, amikor az elit már tudatosan gondoskodott az utánpótlás neveléséről.Igaz, hogy végig voltak olyan területek, ahol a vonalas rizsán és dirigáláson kívül semmihez sem kellett érteni ("párt- és tömegszervezetek", agitprop), de a gazdaságban, a külpolitikában, a kultúrában, sőt valamennyire még a rendészetben is szakemberek váltották fel a szúrós tekintetű álproletárokat, akik utoljára legfeljebb kamaszkorukban végeztek becsületes munkát.
Szóval: nem állampárti, azaz pártelitről volt itt szó, hanem egyre inkább "szekularizált" pártállami, azaz állami elitről.
*
Utóbbi az 1980-as évek második felében három részre oszlott. Az egyik – a lengyel tapasztalatok és az 1984-es likviditási válság hatására – képes volt szembenézni azzal a ténnyel, hogy a szocializmust és a tűrhető életnívót együtt a piaci viszonyok mégoly bravúros imitálásával sem lehet megmenteni. Vagy sikerül valahogy átsorolni a Nyugathoz, vagy nem lesz se kaja, se kék útlevél, se vidámság a barakkban.
Ezt a felismerést aztán megerősítette Gorbacsov új politikája és Kádár gyorsítási kísérletének bukása 1987-ben. A Nyugathoz való átállást úgy képzelték, hogy természetesen ők lesznek (illetve maradnak) hatalmon, mivel csak ők vannak a megfelelő tudástőke birtokában; és ehhez remélhetőleg majd a gazdasági tőke is hozzájön. Nemcsak gazdasági szakemberek voltak ebben a csoportban, hanem például a Horn Gyulához hasonló, viszonylag fiatal külügyesek is, hiszen ők ismerték a legjobban Moszkva lehetőségeit és szándékait.
Volt egy másik csoport, amelyik semmit sem értett az egészből, továbbra is könyv nélkül fújta (esetleg ő írta) a foximaxis és pártfőiskolás jegyzeteket a szocialista erkölcs negyvenegy ismérvéről, a proletár internacionalizmusról és a szocializmus építésének szakaszairól. A 89-es pártszakadás után sokan közülük az MSZMP-ben végezték, de nem mind.
Végül – az arany középúton – volt egy igen széles és heterogén harmadik réteg, amelyik egyszerűen nem értette az első csoport logikáját – államcsőd? mi az? –, ám a második csoport vonalasságától és agresszivitásától is viszolygott, illetve félt. Ehhez a népes társasághoz a tisztségviselőkön kívül tömérdek szakember és ún. véleményformáló értelmiségi is tartozott. Abból indultak ki, hogy a mostani rendszer a puha reformjaival a lehetséges világok legjobbika (nem biztos, hogy olyan nagyon jó, de milyen a többi, ugye).
Alapjában véve nincs vele semmi baj, éllovasok vagyunk így is, a többiek, buták voltak hozzánk képest, lám, és milyen rosszul állnak. Nem lehet és nem is muszáj egyoldalúan a Nyugathoz csatlakozni, hová lennénk a keleti előnyök kihasználása nélkül (olcsó kőolaj, igénytelen piac). Kiválóan megteszi a "hídszerep", a megkülönböztetett bánásmód Nyugat és a nem birizgálandó türelem Kelet felől. Nem lenne annyi baj a gazdasággal, ha okosan választanánk ki a húzóágazatokat (mezőgazdaság, termálvizek, mindenféle praktikus magyar találmányok, Rubik-kocka, Túró Rudi).
A többpártrendszer szélsőségesek bolondériája, és a rendszer igazságosságával nincs baj – vélték meggyőződéssel. Az ember falusi szegénységből indul, de ha szorgalmasan tanul, harmincéves korára minisztériumi osztályvezető is lehet. Az ember régi középosztálybeli családból indul, a Rákosi-korban kitelepíthették volna, de most, ha szorgalmasan tanul, harmincéves korára minisztériumi osztályvezető is lehet. (És feljebb léphet három-négy-öt évenként.)
Lehet, hogy az előnyökkel állambiztonsági kötelezettségek járnak, de ezen a szinten már fordítva is igaz: aki nem mezei spicli, hanem III/III-as "szakmai" vagy "társadalmi kapcsolat", III/II-es szt-tiszt vagy III/I-es hírszerző, az nem kerül a nyilvántartásba, lényegében nem bukhat le, viszont információs, kapcsolati, anyagi stb. előnyökhöz juthat. Amúgy sem okoz lelkiismereti gondot, hiszen az ember a jó rendszert erősíti és védi.
*
Ideológiailag ez a gárda nagyjából semleges volt. A reformközgazdászok tevékenységét többnyire elismerte, de – a soraiba tartozó gazdasági bürokratákon kívül – nem tudta követni, mivel inkább számokkal és megkerülhetetlen tényekkel dolgoztak, mint sztorikkal és vágybeteljesítésekkel. (Nem véletlen, hogy a pénzügykutatósok közül éppen a számok és egzigenciák zord hatalmára legkevésbé tekintettel lévő, de izgalmas "reálgazdasági" sci-fiket annál gazdagabb képzelettel kiötlő Matolcsy György találta meg helyét a létező jobboldalon.)
A Demokratikus Ellenzék emberjog-központú, szegénypárti baloldali liberalizmusa (melynek egyébként akkor még csak nem is volt célja a rendszer megdöntése) értelmetlen, a jó – reformer – rendszert veszélyeztető, tehát gyanús hőzöngésnek látszott a szemszögükből. (Ez volt az SZDSZ tényleges hibáit visszacsatolással fölerősítő későbbi SZDSZ-gyűlölet egyik forrása.)
A kereszténységet nagyon kevesen vállalták, és senki sem fedezte fel magában a hívő embert, merthogy nem járt előnyökkel. Sokkal többekre hatott a népi írók harmadikutas, de a szocializmus keretein belül maradó – a Kádár-rezsimet nemegyszer balról bíráló – ideológiája.
A legtöbben azonban kellemesen lubickoltak az általános, langymeleg moralizálásban: „csak egy kis odafigyelés kellene”, mondták félóránként a tévében, az a baj, hogy az emberek nem elég rendesek, önzőek, ügyeskednek, harácsolnak, anyagiasak, csak a fogyasztáson jár az eszük, behódolnak az amerikai tömegkultúrának stb. stb. És persze mindenkinek rendesebben kellene viselkednie, tisztelni a tekintélyt. Mármint e jeles társaság tagjait, akik tehát sem hatalmi pozícióból, sem ellenzékből nem akarták megváltoztatni a rendszert.
Biztosak voltak benne, hogy az idő és a biológia nekik dolgozik, a képzetlen pártemberek elöregszenek, kikopnak, előbb-utóbb Kádár is eltűnik, és akkor automatikusan övék lesz a hatalom. Csak attól féltek, hogy nem elég gyorsan, és ha túl sokáig tart, esetleg elmélyül a gazdasági válság, ez pedig egy közelebbről le nem írt, 56-szerű "robbanáshoz" vezet, amire nyilvánvalóan moszkvai és/vagy keményvonalas visszacsapás a válasz, és az mindent elront.
*
Az időnek tehát be kellett segíteni. Erről szólt a nevezetes lakiteleki zászlóbontás is: azzal kezdődött, hogy Pozsgay Imre átadta az egybegyűlteknek átmeneti Kádár-ellenes szövetségese, Grósz Károly miniszterelnök üdvözletét. Ugyanitt Bihari Mihály – két évvel korábban még minisztériumi főosztályvezető, most az ellenzékiektől megtisztított Szociológiai Intézet igazgatóhelyettese, Pozsgay házi ideológusa – keresetlen őszinteséggel fogalmazta meg a célt: "egy realista reformmozgalom… próbálja a politikai erők koncentrálásával, a legális intézmények igénybevételével saját embereit a hatalomba juttatni". Világos beszéd, csak nehogy már rendszerváltásnak nevezzük.
A "realista reformmozgalom" levesébe azonban beleköpött a világpolitika. Lengyelországban tisztázódott, hogy a sivár pangásból nincs más kiút, mint a megegyezés a kommunista hatalom és mindenki más között. Miután Moszkva ezt jóváhagyta, az észnél lévő pártállami csoport (amelyik az átálláson és hatalmon maradáson gondolkodott) úgy látta, nálunk is elkerülhetetlen valamiféle kerekasztal megszervezése.
Ezt azonban nem lehetett kivitelezni tényleges ellenzék nélkül, így mindenki számára váratlanul felértékelődött az igazi változást akaró, csekély létszámú politikai erő – az SZDSZ, a Fidesz, Antall József és köre, egy-két valódi kisgazda. Amit békés rendszerváltásnak nevezünk, végül is egy maroknyi és megosztott ellenzéki társaságnak, valamint az MSZMP szintén kevés előrelátó középgenerációs emberének a kompromisszuma. A föntebb ábrázolt rendszernemváltó elit kimaradt belőle.
Kimaradt, de mégsem lehetett kihagyni. Tagjai 1989 elején úgy képzelték a jövőt, hogy itt demokratikus szocializmus lesz (vannak szabadságjogok, sőt pártok is – mert úgy látszik, muszáj –, de az MSZMP szava dönt), a gazdaságban pedig a látványosan becsődölt békebeli jugoszláv önigazgatásos rendszer némi magántulajdonnal felturbózott változata működik ("mi okosabbak vagyunk, mi majd jobban csináljuk").
*
Másfél év alatt azonban ez az ábránd eloszlott, kiderült, hogy a többpártrendszer nem lesz "határolt", a piacgazdaság pedig szociális ugyan az alkotmány szerint, de nem szocialista, mert olyan nincs; hanem kapitalista. Az új rendszert ez az elit nem akarta, nem értette, a lényegét, az elveit utálta. A gyakorlatát viszont nem, mert kiderült, hogy jól járt vele.
Először is megszűnt a pártállami apparátus egyik alkotórésze, a "párt" feliratú pillér, a Jászai Mari téri székháztól a vállalati, intézményi, kerületi, falusi párttitkárságig. Ez önmagában is felszabadulás volt az elit azon részének, amelyik a váltáskor nem rekedt a vesztes oldalon.
Másodszor, a kormányváltáskor lefejezték a minisztériumokat, de az új kormány tudta, hogy az államot nem lehet működtetni szakemberek és hivatalnokok nélkül.
Azaz a derékhad előtt éppen hogy új karrierlehetőségek és oldalirányú pályák nyíltak meg. Osztályvezetőből, vezérigazgató-helyettesből miniszter lett, kormánybiztosból közigazgatási államtitkár, főosztályvezetőből közigazgatási államtitkárból nagykövet, intézet-igazgatóhelyettesből minisztériumi főosztályvezetőből rektor, Népfront-osztályvezető-helyettesből politikai államtitkár, gazdasági főigazgató-helyettesből kormány-főtanácsadóból titokminiszter és így tovább.
Az új rendszerre rányomta bélyegét, hogy nagyrészt olyanok határozták meg a gyakorlatát, akik az alapelveiben ellenérdekeltek voltak. Ideológiával nem sokat kellett vacakolniuk, az egyszerre tekintélyelvű és népbarát, moralizáló generálszósz tökéletesen megtette.
*
Miután1994-ben hatalomra került az 1989-es kompromisszumkötők, azaz rendszerváltók csoportjai közül kettő (sok rosszat lehet mondani Horn Gyuláról, de azt nem, hogy a rendszerváltás ellen dolgozott volna; hanem, ellentétben Pozsgayval, éppenséggel segítette), a rendszernemváltó gárda visszavonult a szakmájába vagy megmaradt az ellenzéki politikában, esetleg a kettőt egyszerre).
1998-ban, amikor már nem volt követelmény a miniszterekkel szemben, hogy ne legyenek egykori MSZMP-tagok, és szoftliberális előélettel sem volt sikktelen a "jobboldalhoz" csatakozni, jött a második hullám. Végül 2010-re már a hivatalosan pártatlan szakemberek és az MSZP-be tévedtek is oltalmat kaptak a keresztény-nemzeti szentélyben, jutalmul szolgálataikért.
Az eredetileg reformkádárista gárda pedig elsajátította a Fidesz harci viselkedésmódját: fölfelé a szolgai engedelmességet, lefelé az erőszakosságot, az összeesküvés-elméletben gondolkodást, az agitpropszólamok szajkózását, sőt kitalálását a gondolkodás helyett és persze a könyörtelenséget az ellenséggel szemben.
*
Amikor Orbán 2010-ben kormányt alakított, sokan úgy látták, némi meglepetéssel, hogy "ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta", és hogy "megjutalmazza hűséges embereit". Pedig a 2010-es kormány és általában az államot vezető garnitúra – azonkívül, hogy nem igazi koalíció – lényegesen különbözik az 1998–2002-estől. Az eredeti, szakkollégista kemény magból csak Kövér László kapott látványos államhatalmi funkciót. A döntésekről konzultáló "hatosfogat" szétesett. A kormányzó elit – néhány kivétellel – két fő típusból áll:
– Azokból a fiatal vagy viszonylag fiatal emberekből, akik a 2002–2010-es belpolitikai háború harci cselekményeiben szereztek érdemeket, azaz nem szakmákban, hanem a "párt és tömegszervezetek" és az agitprop, illetve az ideológia területén (Hende Csabától Lázár Jánosig, Szijjártó Pétertől, sajnálom, Navracsics Tiborig; de jellemzően még az egyetlen igazi meglepetés, Fellegi Tamás is az agitprop töltetű médiabizniszben szerzett a Fidesz szempontjából kiemelkedő érdemeket).
– Másfelől – főleg ott, ahol szakemberre van szükség, a gazdaságban, a külügyben, az egészségügyben, a kultúrában – a késő Kádár-kori szakmai és hivatalnoki elit túlélőiből. Martonyi, Pintér, Matolcsy, Réthelyi, Naszvadi, Hoffmann.
*
Itt bosszulja meg magát a Fidesz nyolcéves destruktív ellenzéki szerepe, vagy udvariasabban mondva az, hogy tulajdonképpeni szakmai munka a párt vonzáskörében nem folyt. Párttag és szimpatizáns szakértők dolgoztak és felajánlották eredményeiket, az élcsapat viszont mindent alárendelt a politikai hadviselésnek.
Az Oriens csoportot udvariasan elhessintették, a rosszat szóló Mádi Lászlót a jelölőlistáról is eltüntették (ahogy 1998-ban pillanatok alatt eltűnt a politikai színtérről Urbán László), Orbán Anita visszalépett egészségi állapotára való hivatkozással. A hűséges Varga Mihályt viszont, ha jól vesszük észre, felfelé buktatták, úgyhogy nemigen tud beleszólni a gazdaságpolitikába, de előbb rábízták a tisztán agitprop csontvázkampányt, amely csöndben befulladt.
Maradt a megbízhatóan kitörési pontokról, lakásprogramról, termálvizekről, egymillió új munkahelyről (szép, kerek szám – miért is pont ennyi?) prófétáló Matolcsy, akinek számtantagadó tébolygásait aztán más nyolcvanas évekbeli középvezetők – Járai, Csányi – biccentik helyre, mikor már nagyon nagy a baj.
Rebesgették, hogy az Alkotmánybíróságba két viszonylag fiatal, Fidesz-közeli alkotmányjogász kerül be – aztán bekerült a rendszernemváltó elit két nem-alkotmányjogász jelessége, Bihari és Stumpf.
(Bihari 1999-ben ugyanúgy nem felelt meg a törvényes kritériumoknak, mint az idén Stumpf, de a szocialisták, mivel saját emberüknek hitték, akkor vígan beleegyeztek jelölésébe. Majd 2005-ben az AB-elnökségébe, miután publikált egy olyan dolgozatot a népszavazásos alkotmánymódosításról, amely a képviseleti demokrácia alapjait vonta kétségbe.)
Végül: miközben Sólyom mégiscsak rendszerváltó volt, Schmitt Pál a kádári hatalmi elit tagja, aki a párbajtőrvíváson és a vendéglátóiparon kívül főleg abban volt szakember, hogy a megfelelő helyen és időben ne akarjon semmit.
*
Ez a másik nagy különbség a két Orbán-kormány között: 1998-ban a Kádár-kori szakértők és hivatalnokok magas posztra emelését még indokolta a kis párt akut szakemberhiánya. A Fidesz közben óriáspárttá nőtt, de ma is úgy cselekszik, mint akinek a hadviseléshez legszükségesebb témákon kívül nincsenek saját szakemberei.
A megbízható gárda, mely a világról leginkább annyit tud, amennyit az 1980-as években tudott, újabb tizenkét évet öregedett a világhoz képest, és ez nem kevés. Tagjai viszont most okkal érezhetik úgy, hogy a történelem őket igazolta. A rendszerváltás, a lehetséges világok („ennyit lehet”) legjobbikának megbolygatása hülyeség volt, sőt gonoszság, mert hátráltatta, hogy elfoglalják a nekik járó pozíciókat.
De lám, életstratégiájuk tökéletesen bevált: a fiatalabb, önfejű vetélytársak kihullottak, s maradtak ők. Nem kell akarni, sem a való világgal törődni – jó beosztott módjára elég érezni azt, hogy a feljebbvalójuk mit akar tőlük, lelkesen hirdetni, és a türelem… terem.
Nem veszett kárba ez a húsz év: eljött az ő idejük.
Hozzászólások (28) , melyek közül a legfrissebbek:
Picsába ezzel a huszas korlátozással, válasz az itt félbemaradtra:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.a_provokator.165135.html
Kreatívan? Inkább tényszerűen és a tények nem azonosak a népszerű történelmi mítoszokkal. A protestantizmus európa kevésbé polgárosult északi vidékein aratott nagy sikert, míg a magas szinten urbanizált volt római vidékeken nem. Savanarola gyorsan akasztófán találta magát, mert éppenhogy a polgárság érdekeit sértette a vallási reformok kísérleteinek puritanizmusa. Északon a polgári tőke a középkor folyamán az olasz bevándorlók bankügyletei révén volt jelen elsősorban jól mutatva, hogy a helyi polgárság tőke hijján gyenge volt ahhoz, hogy beszálljon a nemesség és királyok üzleteibe. Az olaszok nem zsidók voltak és az olaszok keményen kamatot szedtek, ahogy tették azt délen is magától érthetődő módon. Ezért is volt a protestantizmus fő bázisa északon a szegény parasztság. Maga a protestantizmus éppenhogy a reneszánsz pompája és világi életmódja elleni lázadás volt, a protestantizmus fő sérelme pont a világias reneszánsz gondolkodás volt. A Hollandiai mezőgazdaság pedig azért nélkülözte jobbára a feudális kereteket, mert a hitvány földek a feudalizmus kiépülésekor még jobbára mocsarak voltak, amiket a szegény parasztok kollektívái maguknak törtek fel, hogy legalább nyomorogniuk legyen hol kemény munkájuk gyümölcseként. Ez olyan volt amint a Magyar Királyságban az erdőispánságok feltörése, aki oda ment és hasznot termelt a királyságnak bármily csekély is legyen az, azt különféle kiváltságokkal jutalmazták, így népesítették be a zipszerek a magyar Kárpátok lakatlan völgyeit, cserébe mentesültek a feudális kötöttségek alól. És ez a folyamat játszódott le a mocsarak elkerítésében és lecsapolásában Németalföldön is, ez egy lehetőség volt a nincsteleneknek, hogy oda vándorolva és részt vállalva a termőterület megteremtésében egzisztenciára tegyenek szert. A népességet a magasabban fekvő területek bocsájtották ki a Rajna alsó folyása körzetéből, egészen Kelet-Európáig, jól mutatva, hogy a népességfölösleg nyomása a kora-középkorban mekkora volt. Mai fogalmainkkal ez harmadik világbeli állapotokként írnánk le, ahol a germán környezetbe benyomuló exrómai technológiai innovációk következtében ott népességrobbanás következik be, amely révén a fölösleges népesség minden lehetséges termőterületet birtokba vesz, még a mocsarakat is. Manapság a Gangesz deltában látni olyan állapotokat, amilyenek a Rajna deltára voltak a kora-középkori Európában jellemzőek.
Ennek a vidéknek a nyomorult lakosság kezdettől fogva megragadott minden lehetőséget a jövedelme kiegészítésére, mert a silány földje az épphogy életbenmaradáshoz volt csak elegendő és az első lehetőség az Angliából érkező gyapjú volt. A terület kevéske városa csatlakozott a Hanza-ligához, ezáltal a Balti kereskedelemen erősödött északnémet polgárság beruházásainak célpontjává vált, amint azok kiépítették angliai lerakataikat és az angol nemességgel jó üzletet közöttek az angol gyapjú feldolgozására, amit nem akartak messzire szállítani, így csak a saját érdekkörükbe tartozó túlpartra vitték át, ahol feldolgozását kihelyezték a helyi partnereiken keresztül a németalföldi lakossághoz, akik bármit elvállaltak a megélhetésük kiegészítéséért cserébe. Ez volt az a bázis amely aztán az azt a Hanzától önállósító burgund uralmon keresztül a területet a Spanyol Birodalomba, tehát az épp születő világkereskedelembe illesztette.
És itt jön a lényeg, a spanyolok birodalma keményen támogatta a polgári tőkefelhalmozást, csak éppen a Németalföldi birtokain, a németalföldiek végül minden annak köszönhetnek, hogy a Spanyol Birodalom része lettek, előttük az ibériai és itáliai városok voltak a spanyol gyapjúra épülő feldolgozóipar központjai, ám a Birodalom saját érdekében a gyapjút átirányította a Németalföldi területeire, hogy a Birodalmon belül tartsa a hasznot. Az újvilág aranyából és a spanyol nyersanyagból a németalföldi feldolgozóipart korszerűsítették az ibériai és itáliai kárára. Aminek az oka meglehetősen egyszerű volt, az ibériai és itáliai munkásság és polgárság erős volt, ennek következtében iparuk nagyobb költséggel dolgozott, mint a szegény németalföldi, ahol igen jelentős olcsón kizsákmányolható munkaerő is rendelkezésre állt. Amiért Németalföld átvette Itália és Ibéria szerepét a feldolgozóiparban, az nagyon hasonló volt, a mostani európai-kínai versengésnek, a spanyolok lényegében Németalföldre telepítették ki a feldolgozóiparukat a kisebb költségekkel jár nagyobb haszon érdekében. És majd a spanyol-angol szembenállás fogja előidézni az angol feldolgozóipar fejlesztését is.
Erre a képletre épül fel az újvilági aranyat eldőzsölő spanyolok mítosza, ahogy most már formálódik a nyugati technológiai fölényt fillérekért Kínának átjátszó lusta Európa mítosza is.
Anglia fejlettsége a XVII-XVIII. században nőtt a kontinenshez képest, a különbséget a XIX. században dolgozza le a kontinens, ezt betudom valamilyen félreolvasásodnak a részedről.
A Német-Római Birodalom pedig miért lenne rossz példa, ja perszer, mert fejlett volt és ezzel nem igazolja a katolikus elmaradottságot, ahogy Franciaország sem.
A búcsúcédulákról pedig annyit, hogy bevételük a Szent Péter dóm építését fedezte, tehát nem volt semmilyen jelentős tőkekivonás.
rockjano
Szerintem vízió van bőven, különös tekintettel a matolcsyzmusra. Csak ez a fent említett réteg egyik víziója, amiről 2 s alatt kiderült, hogy katasztrófához vezet. Ekkor összehívták azt a vésztanácsot, aminek a többsége szintén ebből a társaságból jön, csak más irányzatot képvisel.
Igen, jó cikk.
De nem a személyek a legnagyobb baj, hanem a teljes gazdaságpolitikai ötlettelenség a vízió teljes hiánya. Ez a baj és ez nagy.
ZFE
A lényegre tapint. A "rendszerváltás" az egyik és talán az alapvető politikai vudufogalom. Én itt csak a rövidség kedvéért használom, elsősorban a "politikai és jogi intézményrendszer gyökeres megváltozása" helyett (a gazdasáégot most ne feszegesük), ami tény volt, függetlenül a szereplők kilétéről. Másik kérdésére: lehet, hogy ez demokrácia, de annak biztosan rossz.
elGabor
Úgy látszik, nem fogalmaztam elég érthetően, de erre persze sosincs garancia. Egyrészt a "80-as évek reformértelmisége" is elég elmosódó fogalom, de egy szóval nem írtam, hogy bármilyen 80-as évekbeli nemzedék ma nélkülözhetetlen volna. Ellenkezőleg, azt akartam mondani, hogy 2010-et írunk, a kormányzati szakapparátusokat a hazai 70-es, 80-as évektől nem befolyásolt embereknek, emigrációból visszatérteknek és a 89 után kiképzett és lehetőleg jó nyugati egyetemeken vagy cégeknél továbbképzett harmincas-negyvenes profiknak kéne vezetnie, ahogy a normálisabb posztkomm országokban szokás. Nálunk ennek ma nyoma sincs.
Snakekiller
Muszáj volt az ésszerű terjedelem határain belül maradni, amellett nem akartam túl sok nevet írni. A 90 után karriert csinálókról szóló bekezdés: Bod Péter Ákos, Boross Péter (ő külön fejezet), Martonyi, Balázs Péter, Réthelyi, Bogár László, Gálszécsy. Amibe végképp nem akartam belemenni, mert peresíthető: a többségnél van valamilyen állambiztonsági kapcsolat.
Igen, a liberálbolsevik diktatúrába merevült idegen érdekeket szolgáló kozmopolita KISZ-csinovnyik komprádorburzsoázia betontömbjét csak központosított hatalomgyakorlással lehet szétzúzni. A demokráciának nevezett szoclib médiadiktatúra enélkül megingathatatlan. Jól végiggondolt rendszerváltás a média, a végrahajtóhatalom, és a többi hatalmi ág kézbentartásával.
Ami az oly sokat fájlalt nagy rendszerek hőn óhajtott reformját is lehetővé teszi, hogy nagy klasszikust idézzek "...a békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat" Most nem lesz brekegés, legfeljebb a hitgyülis és hasonszőrű nemzetidegen médiákban, ami kifejezetten szükséges a demokrácia látszatának fenntartásához. Viszont a nemzet érdekét szolgáló hatékony központi döntések születnek impotens viták, évtizedek óta vitatott javaslatok lényegüktől kiherélt kompromisszumai nélkül. Fortinbras megérkezett.
Egyetértek az egyik előttem szólóval: ez a négy év lesz a rendszerváltás utáni korszak mélypontja. Ez a kormány még azt is szétb.ssza, amit az előző békén hagyott (némely demokratikus alapok), gazdaságpolika nincs, vagy ami van, az borzalmas, a kulcsposztokat elképesztő figurák lepik el (és nem az a legnagyobb baj velük, hogy a kádár-korból ragadtak itt), szakmai halállisták készülnek, szóval a klasszikus "fortélyos félelem igazgat" elv érvényesül. A sokak által (liberális oldalon is) olyannyira várt, problémamegoldó kétharmadnak semmilyen pozitív hozadéka nem látszik, egyre nagyobb tempóban robogunk kelet felé.
a "liberális geronto"-ról szeretnék egyszer olvasni!
... "realista reformmozgalom" levesébe azonban beleköpött a világpolitika" értsd a nemzetieket 20 évre lesöpörte a globalizáció hazai szálláscsinálójaként nálunk egyeduralkodó neoliberális kurzus. Eredménye példás/példa nélküli, sehol nem látott mértékben privatizált ország, csődbe jutott gazdaság. Aktivistái a soha, sehol eredményt fel nem mutatott független szakértők-tanácsadók-médiaszereplők-szoclib apparatcsikok-bankszakemberek-mérvadó/haladó értelmiség, akik mindig más szerszámával verik a csalánt, de az ő javadalmazásuk sosem kérdéses a köz egyre fogyó pénzéből. Liberális panoptikum.
2010-09-02 15:32:23 - is-is
A piacnyitás pont, hogy az oligarcháknak kedvezett és a kispénzűeket tette kiszolgáltatottá. (Hogy a Kamara az inkább Gyógyszertártulajdonosok Érdekvédelmi Szövetsége volt, azt nekem nem kell mondanod.) Kétféle befeketető járt nagyon jól a patikaliberalizációval: a fél országot kilóra megvenni képes, kapsából láncokat alapító nagykutyák és a tökdilettáns szerencselovagok, akik azt hiszik a patika egy kicsinyített Rossmann (és szerencsére viszonylag hamar csődbemennek). Közös jellemzőjük, hogy (mivel megtehetik) a diplomás gyógyszerészeket is rabszolgasorsban tartják, a patikavezető minden jogát elveszik (amit nem kötnek az orrára, ügyesen elrejtik a szerződésben), központból diktálják minden lélegzetvételét, gyakorlatilag pénztárosként alkalmazzák, akit viszont szinte röghöz köthet a személyi jog. Szakmaiságról ne is beszéljünk. Na mindegy ez itt OFF.
Ráadásul Gyurcsány pont azzal tolt ki a fidesszel (meg - fürdővízzel a gyereket - az országgal is) hogy visszalépett az összes reformból. Ugyanis a fijjuk amilyen hangosan ekézték, olyan mély csendben reménykedtek, hogy megcsinálja, ezzel elveszti a demagóg nép előtt a hitelét, ők meg egy-két jelentéktelen hatású, de legbicskanyitogatóbb részt nagy puffogtatás mellett majd visszacsinálnak, és így tetszelegnek a nemzetmegmentő szerepében. Fletó viszont nem tette meg nekik ezt a szívességet, így azután lehet most próbálkozni az új adók indirekt módon kivetésével, nehogymá őket is népnyúzáson kapják.
@snakekiller: mindig orulok, ha vidam perceket szerzek valakinek. ha mar meg nem erti, legalabb hadd szorakozzon.
patikaliberalizacio: nezd vissza a videokat, ahol a gyogyszereszkamara elnoksege ul a szinpadon, es sokszaz patikus a szeksorokban. namost a szinapdon ulo 5 patikus tartja kezeben a magyar patikak legalabb 40 szazalekat, ok milliardosok ebbol, es a szegeny tobbieket hiszterizaljak, hogy nehogy megtorjon a monopoliumuk. az a most sokat hangoztatott "oligarcha" szot nagyon illik ide.
az elithez: osztom a poszt nezetet, mely szerint a 80-as evekben nem a tarsadalom alja volt a kozepvezetoi reteg, a tanacselnok, az iskolaigazgato, a foorvos, a vallalatvezeto, meg akar a parttitkar sem. nekem Demjannal sincs semmi bajom, pedig Skala igazgato volt 1980-ban. nekem az a bajom Demjannal, hogy kiallt kezet fogni Orbannal, amivel szerintem Mo-nak (lehet am az orszag oldalarol is figyelni a dolgokat) nagyon rosszat tett. nekunk Bokros kell, es Demjannak oda kellett volna allnia. (akinek a szocik ugrottak be alternativanak, azoknak pechje van.)
@Csingiz
"Ez az információs vákuum persze egy idő múlva bizalmatlanságot kelthet a tömegekben."
Az előző kormányok információs túlnyomása viszont megutáltatta azt a garnitúrát egy országgal. Már csak a hozzád hasonló elvakultak maradnak mellettük, mindenki más utálja őket, mint a szart. Nem, nem a fideszt szeretik, de az mszp-t utálja az ország 90%-a.
"névtelenül optimista maszlaggal"
Keressél már egyetlen optimista, vagy elismerő jelzőt az előző hozzászólásomban, te butuska.
Ja, neked aki nem "orsósozik", meg "fityiszezik", az optimitsa.Na, EZ viszont a te bajod.
"kritikus cikkekhez"
Ez a cikk nem kritikus, a kritikának ugyanis általában van alapja, vagy valami elemzésen, helyzetértékelésen alapul. Ebben a cikkben még csak nyomokban sem fedezhető fel semmi ilyesmi, hanem csak légvárakra, kirkatban rakott, "közbeszéd tematizálásra" épít, és ítél olyan dolgokban, hogy a fideszben milyen HÁTTÉREMBEREK vannak.
A te fajtád persze ki van éhezve erre, elhitte a nagy vezetődnek, hogy a választás után majd csökken a fidesz népszerűsége, és csalódottan látod, hogy nem hogy nem csökken,de nő. Ezért minden butaságot, felületes marhaságot úgy értékelsz, hogy hú de lerántották a leplet erről a gonsoz fideszről. Megintcsak emlékeztetnélek, hogy az állapotod kezelhető, de legalábbis a további romlás elkerülhető.
"Köszönjük munkádat Yvess!"
Igazán nincs mit.
Kiváló írás. A legnagyobb veszélyt én is abban látom, hogy a mostani vezetői gárda színvonala nem üti meg a kellő mértéket. Valószínűleg csak olyan kádereket akarnak beépíteni a hatalomba, akik teljesen megbízhatóak a párt felső vezetésének - az MSZP bukását is a kibeszélés okozta részben, mivel rávilágított arra, hogy fogalmuk sincs, mit kell tenni.
Azonban ezek az új Fidesz emberek szakmailag nem állják meg a helyüket (tisztelet a kivételnek), a Fidesz kirekesztővé vált, ráadásul a mostani ciklusban sokkal nehezebb a kihívás, mint 98 és 2002 közötti. Szóval minden adott a bukásra.
Tartok tőle, hogy a mostani 4 év lesz a rendszerváltozás utáni időszak legmélyebb pontja, nem az előző nyolc év. A mostani garnitúra lecserélése lesz a megoldás 1980 után születettekkel, akik már nem a szocializmusban szocializálódtak és ki tudnak törni a mostani sablonokból. Kérdés, hogy ez melyik pártot jelenti, lehet tippelni!
Hát, legalább megpróbáltuk.
Az utolsó koporsószöget Sólyom kerékkötése ütötte a demokráciába.
Most őrá hivatkozva bontják le a rendszert.
Hogy nehogy valaki fékezze a forradalmi kormány diadalmenetét.
Így lett vágy a diktatúra.
Most legalább nem foghatjuk az orosz tankokra.
Kommunista ország lettünk és ezt szabadon választottuk.
Kérném, hogy Sólyomnak ne a II. kerületben, hanem a határontúlon keressenek egy villát, mert ő odavágyott mindig.
2010-09-02 13:51:01 - yvess
"Az ilyen, és ehhez hasonló cikkeket kizárólag az iratja, hogy a sajtó a kormányzat hivatalos tájékoztatásán kívül gyakorlatilag semmit nem tud a háttérben folyó szakmai munkáról.
...
Ennek a kormánynak merőben más hozzáállása van, mint az elődeinek..."
Ez az információs vákuum persze egy idő múlva bizalmatlanságot kelthet a tömegekben. Szerencsére, ezt elkerülendő, az erre különlegesen kiképzett elvtársak, névtelenül optimista maszlaggal tömik az információ hiányában pánikoló olvasóközönséget kritikus cikkekhez csatolt kommentjeikben.
Köszönjük munkádat Yvess! (Te már 1989 előtt is ezen a területen dolgoztál vagy csak most kezdted?)
Ettől az Orbán által összeboronált gárdától semmit nem várhatunk. Az előnyét egyedül Orbán Viktor élvezi.Tudta, hogy ezek az emberek szocializációjuk révén, nem önállóak.A feltétlen lojalitásukkal viszont számolni lehet.
2010-09-02 13:54:27 - snakekiller
patika_liberalizációt_ akartam írni, bocsánat
2010-09-02 13:48:50 - is-is
"Molnar Lajos reformjait az egesz egeszsegugy most mar tovabb akarja csinalni"
Haha, pl. patikaprivatizáció, akinek van esze és szíve az legszívesebben visszacsinálná.
"en a magam reszerol nem banom, hogy a nemrendszervalto elit jon vissza."
Merthogy?
@elGabor: minden generacionak ezt el kellene jatszani, hiszen a hatvanas evekbeli meg a Nagy Generacionak hivta magat (Elso Emelet: Kis generacio megvan?). a legszomorubb, hogy az ezredfordulo generacioja nem talalta ki magat, Elveszett Generacio lettek, es csak mennek Orban ala (ha nem a Jobbik ala), ahelyett, hogy megtagadnak, es megcsinalnak magukat. Itt vesztettuk el a 20 evet.
Az ilyen, és ehhez hasonló cikkeket kizárólag az iratja, hogy a sajtó a kormányzat hivatalos tájékoztatásán kívül gyakorlatilag semmit nem tud a háttérben folyó szakmai munkáról.
Ha elemezni akarnak, nem marad más, mint az arcokat, meg a kormány és pártszóvívők által nyilvánosan kommunikáltakat csócsálni.
Ennek a kormánynak merőben más hozzáállása van, mint az elődeinek. Orbánék világosan felismerték, hogy az előző kormányok bukását jelentős részben a kibeszélés, az ellenőrizhetetlen információk kiszivárgása okozta. Ezt azonnal elvágták, egyrészt lecserélték a feltételezhetően nem lojális embereket, ugyanakkor ezzel üzentek azoknak is, akik maradtak: senki nem pótolhatatlan.
Ugyhogy most ott a zabszem minden minisztériumi tisztviselő seggében, és, -habár nyilvánvalóan lenne mondanivalójuk- senki, meg sem mer mukkanni.
A sajtó viszont kiváncsi, és ha már a kiszivárgó információkon kívül nem tud min rágódni, akkor elrágódik azon, amit lát. Az pedig döntően csak a személyek, személycserék, köztük olyan, kevésbé fontos változások, hogy kiket jelölt a fidesz alkotmánybírónak, vagy köztársasági elnöknek. Mert ezek a posztok egy kormányzat tevékenységének, szándékainak előrejelzésekor jelentéktelenek.
2010-09-02 12:46:08 - tankréd
A jobboldali települések is csődbe mentek, pontosabban brutális devizaadósságuk van. Másrészt számos jobboldali vezetésű település a fejlődést úgy képzeli, hogy jó drágán kicicomázza a köztereket. Akkor is, ha emellett aki csak teheti menekül a városból, mert a közszférán kívül lassan minden munkahely megszűnt a bolti eladókén kívül. (A zalaegerszegi polgármester teljesítményéről és viselt dolgairól egy évre elegenedő anyagot összegyűjthetne egy Célpont-típusú műsor, ha csak a tízede igaz annak ami közszájon forog róla)
Amúgy érdekes cikk, bár az érdekelne, hogy Tokfalvi konkrétan mi alapján alkotta meg a szóban forgó réteg profilját, mert bár néhány sajátosságot magam is megfigyeltem, az összkép kissé sarkosnak tűnik olvasmányélményeimből kiindulva.
@tankred: a felsorolt alternativa-listad egy salatacsomag. nem veletlenul raksz bele mindent egyben. en kiveszem belole a jokat:
- Gyurcsany 2006 utan jo, ha nincs Orban es a 2006-os MSZP. de mindketto volt, es az mar sok volt.
- Bajnai jo volt, meglepte, amit meg kellett, es meg az MSZP is vele ment. Oszkot kifelejtetted
- Molnar Lajos reformjait az egesz egeszsegugy most mar tovabb akarja csinalni, miutan rajottek, hogy az a jo. a REIT-ek 2006 oszen FIDESZes partutasitasra rezisztaltak be.
- bizony igaz, hogy a mostani kormanyzati intezkedesek legtobbjet mar megprobalta mas kormany is, es eppen a FIDESZ gancsolta el. hulyenepszavazas.
en a magam reszerol nem banom, hogy a nemrendszervalto elit jon vissza. en azt banom, hogy Orban ala bealltak, mert Orban sajnos kozepszeru vezeto, kozepszeru viziokkal, kozepszeru tudassal. semmit nem tanult az elozo kormanyzasabol, ez most mar eleg vilagosan latszik (latvanypolitizalas), csak most a gazdasag nem lesz olyan kegyes, mint a Bokros altal rendbetett idoszakban. Chikan meg ki tudott slisszolni, Martonyi mar nem tudott, Varga meg sok-sok evig gondolkodhat, hogy jol valasztott-e; Navracsicsnak mar eleg vastag a bor a kepen, es elegge leszedalta a lelkiismeretet.
Igényesen és a szerzőhöz méltó alapossággal megírt cikk, amely újrafogalmazza a késői nyolcvanas évek reformértelmiségének alapmítoszát önmaga kiválasztott szerepéről és társadalmi nélkülözhetetlenségéről. Kiváló munka!
Gratula a poszthoz, elég pontosra sikerült. Egyetlen apróság van, ami nekem nem világos. Többször emleget valamiféle rendszerváltást. Ez mikor volt? Az 1989-es nagy mszmp-s tisztújításra gondol? Ön szerint ez rendszerváltás volt? Szerintem nem. Szerintem még mindig ugyanazok vannak a nyakunkon, mint azt megelőző 40 évig, és játsszák itt nekünk az áldemokráciát. Felosztódtak több platformra, ezeket nevezzük ma mszpnek, fidesznek, kdnpnek, meg a többi kisebb pártnak, de ők még mindig ugyanaz az egy párt. Nem akarják mással megosztani a hatalmat. Bizonyíték kell? Ugye a tavaszi választásokon meglepetést okozott két új párt. Megijedtek. Nagyon megijedtek. Úgyhogy gyorsan módosították is a kopogtatócédulás szabályozást. (Tényleg: Ön szerint egy valóban demokratikus országban létezhetne-e ez a kopogtatócédulás első forduló?)
Tankréd hozzászólása pontosan igazolja a publicisztikában leírtakat: a bemagolt szólamokat, amiket az ostoba fidesznyikeknek minden nap - mint az imamalmot - el kell néhányszor mormolniuk.
Az írás kiváló, pontos, nem csoda, hogy fáj annak, aki magára ismer.
Remélem sikerül ezt az ósdi, ostoba garnitúrát kisöpörni előbb-utóbb. Bár mint tudjuk fejétől bűzlik a hal.
tankréd: Elvakult dühödben nem veszed észre, hogy Tokfalvi nem ajánlgatta neked és az országnak az mszp-szdsz embereit. Csak arról szólt, honnan jöttek azok, akik felváltották őket.
Jól hangzik, de lényegében hazug a cikk. Mert lehet, hogy a régiek közül sokan pozícióba kerültek 2010-ben. De ők a tapasztalatuk miatt szükségesek: a maszopos hivatalnokok, rendőrök nem tudják átverni őket mert közülük valók és ismerik a trükkjeiket. Másrészt a középszinten és önkormányzati szinten már megjelentek a jobboldali fiatal szakértők akik összehasonlíthatatlanul jobban irányítják a településeket a hivatalokat, mint a korrupt és tehetségtelen maszopos-szdszes sáskák. A jobboldali települések ezért fejlődnek a baloldaliak pedig csődbe mentek. A törésvonalak 2002-2006 óta már nem ott húzódnak ki volt komcsi ki nem, hanem ki épít és ki rombol. A szar elvált a víztől. Az mszp-szdsz tönkretette a magyar államot nem szereti ezt az országot csak a zsebük számít a jobboldal pedig újjá akarja építeni. Az nem érdem ha valaki hülye volt és azzal dicsekszik hogy ő továbbra is hülye maradt. Sok MSZMP-s már régóta átállt és az ország érdekében dolgozik. A legtöbb az mszp-szdsz-ben maradt és asszisztált vagy résztvett az ország szétlopásában ők húzzanak el.
Lehet fanyalogni a szakértőkön. De mi az alternatíva? Fletó, molnár, törökzs, lendvai, szanyi, burány, lamperth, stein, hagyó, pogácsás, retkes, kóka, kunce, fodor, ikvai. Ezek mit tudtak felmutatni?
Vagy a hülye értelmiségi partizánok? tgm bohóckodásaitól le egész tóta rekedt fogcsikorgatásáig?
Vagy a "nevess" közgazdászok? Vértes, Csillag, ofsor peti, simor, pecsing, bajnai?
Na ez a csapat hátborzongató igazán.
Hátborzongató! Ezzel az önálló gondolatokat nélkülöző politikai garnitúrával nem megyünk semmire.
Bravo. Nagyon pontos.