„Már foglalkoztunk azzal a jelenséggel, hogy a magyar miniszterelnök viselkedése és retorikája hirtelen megváltozik, ha az euró átlépi mondjuk a 300 forintos lélektani határt. Tegnap a görög válság hatására ez ismét megtörtént: ahogyan azt már megszoktuk, az euró gyengülésére a forint még nagyobb gyengüléssel reagált. Utóbbira a magyarázat az, hogy a magyar kormány meglehetősen rövidlátó gazdaságpolitikájának köszönhetően még mindig semmiféle védőernyővel nem rendelkezünk egy komolyabb euróválság esetére.” -írja a Véleményvezér.

„Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a külső kényszer hatására a kormányfő ismét egy teljesen támogatható javaslattal állt elő. Arról van szó, hogy a visegrádi országok közösen kezdeményeznék, hogy az Európai Unió az elkövetkező rázós időkben külön biztosítsa azt, hogy Közép-Kelet-Európa nem válik a pánik áldozatává. Ahhoz, hogy a javaslat elérje célját az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság, valamint a régiót hitelező nagy osztrák, olasz, német és francia bankok jóindulatára lesz szükség.”

A Véleményvezér szerint világosan látható, hogy Orbán most pont azokhoz fordul segítségért, akikbe az elmúlt években jó nagyokat rúgott bele. Ebből pedig az következik, hogy a kormány csak akkor hajlandó ésszerű gazdaságpolitikát folytatni, ha „kés van a torkán”. A szerző szerint a harmadik kijózanodási szakasz jön majd, amivel a kormány ismét hitelét fogja veszíteni.

„Reményt legfeljebb az adhat a bizakodásra, hogy most nem egyedül próbálunk menni tárgyalni, hanem összefogunk a nálunk sajnos összehasonlíthatatlanul jobb reputációval rendelkező lengyelekkel, csehekkel és szlovákokkal.” Ha viszont régiós partnereink segítenének be minket a védőzónába, akkor Orbán elbízná magát valószínűleg és újból visszatérne az unortodox gazdaságpolitikai döntésekhez.

„Mert ne feledjük, hogy miközben négy éve permanens válságkezelés folyik Magyarországon, minden ellenkező híreszteléssel szemben a növekedés alapjait nem raktuk le, sőt. A kiszámíthatatlanság és multiellenesség légkörének erősödésével az elmúlt két évben valójában romlottak növekedési kilátásaink. Sajnos egy-két jó lépés nem hoz gazdasági tavaszt. Konzisztens és kiszámítható jogszabályalkotás (és igazságszolgáltatás) nélkül semmit nem érnek az esetleges válságkezelési részsikerek.”