Borókai Gábor Tóth Imre olvasztár parlamenti megnyilvánulásáról ír a Heti Válaszban. Az olvasztár ugyanis bemutatott a kormánynak.

"Nagyon is nekikészült a baloldali lapok fotósai által rögzített attrakciónak (miért csak ők fordították kamerájukat a vendégpáholy felé?), hogy a megjelentetett képek jelképezzék a nép viszonyát a hatalomhoz. Persze, reprezentatíve. (A biztonság kedvéért az MSZP-s Gúr Nándor rendezésében.)" -véli Borókai.

A képet a Népszava és a Népszabadság is közölte és egyik lap magyarázata sem volt azonos a másikéval. Borókai Gábor szerint a lényeg: "az indulatkeltés, a követelés. Hogy valamit nem adnak oda, ami jár. Ahogy az elégedetlenséget kifejező csupasz kar is. (Munkásököl, vasököl...) Holott már majd' mindenki tudja, hogy hiába jár valami, ha nem jut. És hogy sehol a világon nem lehet szétosztani azt, amit nem termeltek meg. Hát dolgozni kell, szakadásig, ha a válság ad rá helyet. Ezért aztán az elkeseredettség bár tekintélyes, a nagy többség méltányos. Az utcákat nem lepik el tízezerszám kormányellenes erők, mi több, a közvélemény-kutatások a Fidesz jelentős fölényét mérik ma is. Az MSZP-nek így alig marad más eszköze, mint a Parlamentbe vonultatni néhány látványmunkást. Velük ingujjat gyűretni. Kamerába beintetni. Erőt fitogtatni. Munkáshatalmat játszatni. Pótcselekedtetni."