Új szereplővel bővült a hvg.hu blogrovata.

Az elemzőblog négy intézet – az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Policy Solutions, a Political Capital és a Republikon Intézet – elemzéseinek, közéleti reflexióinak közös gyűjtőhelye. A héten már jelentkeztek is posztokkal a tagok.

A Policy Solutions a tavaszi törvényalkotási menetrendet vizsgálja, azaz azt veszi górcső alá, „hogy valóban lassít-e a »gyorsnaszád«, valóban konszolidálódik-e a sokszor látványos jogalkotási hibáktól sem mentes törvényhozás idén tavasszal”.  A cég megállapítja, hogy az elemzést nagyban nehezíti a Fidesz által bevezetett gyakorlat, tehát, hogy a legfontosabb törvényjavaslatokat e formában nyújtják be, lerövidítve az elfogadás idejét és csökkentve az ellenzék lehetőségeit azok áttekintésére. Előfordulhat így olyan forgatókönyv is, hogy „a parlament napirendjén semmi érdemi nem szerepel tavasszal, de egyéni indítványokkal a Fidesz mégis komoly átalakításokat hajt végre”.

Ám enélkül az ismeret nélkül is tudható, hogy fontos jogszabály-tervezeteket fog megvitatni az Országgyűlés. „A legfontosabb, parlament előtt fekvő jogszabálycsomag az új Polgári Törvénykönyv. A Polgári Törvénykönyvek sorsa már-már hagyományosan hányattatott Magyarországon”. Fölidézik az eddigi tervezetek sorsát, és leszögezik, hogy új Polgári Törvénykönyvre szükség van, a kérdés azonban az, hogy a Fidesz elképzelése megfelel-e a kor igényeinek.

A másik kiemelkedő jelentőségű jogalkotási aktus az új Büntetőtörvénykönyv elfogadása lehet. „Az új Btk. új szigorításokat hozhat: tovább nőhetnek a büntetési tételek, ráadásul nemcsak az erőszakos (például szexuális bűnöket) elkövetők esetében, de például a könnyűdrogok fogyasztói is könnyebben kerülhetnek hosszú időre rács mögé” – írja a Policy Solutions. A módosítás irányának helyessége azonban erősen kérdéses. „A szakma álláspontja többnyire az, hogy büntetési tételeket szigorítani a prevenció erősítésével párhuzamosan érdemes, és főként akkor, ha nem csökken a bűnözés egy adott országban. Magyarországon e két feltétel egyike sem igaz, ugyanakkor a társadalom többségének támogatását élvezi a keménykezű büntetőpolitika. . A Nemzeti Együttműködés Programja pedig inkább ennek, mint a szakmának akar megfelelni”.

Az elemző cég szerint sokatmondó az is, „ami kimaradt a tavaszi ülésszak tervei közül”. A nagy ellátó rendszerek reformja ismételten halasztódik, változatlanul nem tudható, lesz-e valaha átfogó egészségügyi reform Magyarországon. „Hasonló a helyzet az oktatással, de a kormány tervei közül hiányoznak a gazdasági tárgyú törvények is.”

„Így aztán megtörténhet, hogy a konszolidáció nem elsősorban a törvénygyár lassításáról vagy demokratizálásáról, hanem az igazán komoly szakmai munkát igénylő és az ország fejlődése szempontjából valóban fontos átalakítások elhalasztásáról szól majd” – hangzik a végkövetkeztetés.

*

Szintén a konszolidáció az apropója a Political Capital elemzésének. Az intézet a gazdaságpolitikai fordulat és az IMF tárgyalások szempontjából járja körül a fogalmat. Rámutatnak, hogy a kifejezés közbeszédbe dobásakor, sokan valamiféle fordulatban reménykedtek, pedig a  »konszolidáció» üzenete éppen az eddigi irányvonal helyességét, a már bevezetett intézkedések (elsősorban az egykulcsos szja-rendszer) megtartását, valamint az elfoglalt politikai pozíció stabilizálását hivatott jelezni”.

„Ebből következően a konszolidáció jelszava nem feltétlenül hoz megnyugvást, sem politikai váltást”. Sőt a feszültségek enyhülése sem várható, mert „a kormányzati kommunikáció szintjén azonban nincs szó más változásról, mint a konszolidáció ígéretéről”, míg a már ismert feltételek nem pusztán pénzügyi-gazdaságpolitikai elvárásokat jelentenek, hanem több vonatkozásban az Orbán-kormány által átalakított és most konszolidálni kívánt politikai intézményrendszer alapjait érintő kérdésről, a »fékek és ellensúlyok rendszeréről« is szó van”.

„Konfliktusos tárgyalási folyamatot jelez előre az is, hogy a kormány egyértelművé tette, tágítani kívánja mozgásterét. Igyekszik tehát védeni eddigi döntéseit, folytatja a kettős beszédet és a lehető legkisebbre igyekszik szűkíteni a nemzetközi szervezetek beleszólását. Az EU-IMF páros viszont részben példát akar mutatni Magyarország esetében, részben pedig megkerülhetetlen garanciákat követel a kialkudott program végrehajtására”.

„Ezeket a kiinduló pozíciókat figyelembe véve már most kijelenthető, hogy a kormány rosszul mérte fel saját lehetőségeit, mert képtelen volt elhelyezni magát a nemzetközi politikai erőtérben […] A valódi kérdés kezdettől fogva az volt, hogy a fennálló nemzetközi gazdasági és politikai körülmények között érdemes-e arra az útra lépni, amelyen az Orbán-kormány a maga unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikájával elindult”.

„A mozgástér bővítésért vívott szabadságharc maga falta föl Magyarország mozgásterét. A konszolidáció így nem lesz egyszerű” –állapítja meg végül a PC.

*

Érdekes esettel foglalkozik az Eötvös Károly Intézet, amelyik először a blogon jelentette be, hogy feljelentést tesz Központi Nyomozó Főügyészségen, mert a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkára a karácsonyi szünet idején bejelentés nélkül bejutott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába,

Az ügy háttere az, hogy Szabó Erika, a KIM államtitkára a múlt évben a karácsonyi szünet idején előzetes bejelentés nélkül megjelent az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában (OITH), és államtitkári jogosítványaira hivatkozva másodmagával bejutott az épületbe. Emiatt az EKINT közérdekű adatigényléssel fordult Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszterhez, Szabó Erika főnökéhez, hogy adjon tájékoztatást arról, milyen közfeladat ellátása céljából és kinek az utasítására járt az államtitkár az OIT Hivatalában, ott milyen iratokat, illetve adatokat ismert meg.

Navracsics válaszból kiderül, hogy ő sem vitatja, hogy Szabó Erika járt az épületben, ám annak indokául „a Magyary Zoltán Közigazgatási-fejlesztési Program részét képező Ereky Terv végrehajtását jelölte meg. A kérdéses épületben a KIM is bérel helyiségeket, a miniszter válaszlevele szerint az államtitkárnak ezeket kellett bejárnia”.

Csakhogy „a Szabó Erika által vezetett, területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkárság feladata a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének szakmai irányítása, szervezi és irányítja a kormányhivatalokkal kapcsolatos tervezési és szabályozási feladatokat, valamint részt vesz a "kormányablakok" kialakításában. Az államtitkárság feladatai közé tartozik még a választások, országos népszavazások lebonyolításához szükséges személyi és technikai feltételek biztosítása is. A Magyary Zoltán Közigazgatási-fejlesztési Program részét képező Ereky Terv végrehajtását azonban a KIM Vagyonkezelő Központja látja el, aminek Szabó Erika nem munkatársa”.

A történet azt teszi kérdésessé, hogy „a bírósági szervezet önigazgató, önálló hatalmi ág”. A Hivatal vezetője és munkatársai hivatali dolgozószobáiba a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviselője csak meghívás alapján léphet be. A nyilvánosságra került ismeretek alapján azonban az államtitkár nemcsak a KIM által bérelt helyiségeket látogatta meg, hanem az OIT Hivatala vezetőinek és munkatársainak lezárt szobáit is”. Az igazság kiderítésével kapcsolatban az EKINT-nek annyi lehetősége volt, hogy az ügyészséghez forduljon. Mint a blogbejegyzésből is kiderül, ezt megtette.