André. Ilyen nevet adni egy magyar kalandregény férfi főhősének már elve garancia vad képzettársítások beindulására egy olyan történetről, amit azoknak a nőknek írtak, akik a saját életük helyrepofozása helyett inkább azzal vannak elfoglalva, hogy a kisírt szemekkel szurkoljanak annak a nőnek, akinek André, kigombolt ingben úgyis szerelmet vall a monacoi tengerparton, ahol az élet csupa kaland, játék és szerelem. Mint az közismert.

Nade örömmel jelentjük, hogy André, és a könyv szerzőjének, Frei Tamásnak a nevéhez tapadó mindenféle előítéletek ellenére a Megmentő mégiscsak egy élvezhető könyv.

Aki már járt legalább egy olyan országban, ahova a hetes busz törzsközönsége gyaníthatóan soha nem fog eljutni, legfeljebb a napi sajtóból hall róla néha rémtörténeteket, az hajlamos rá, hogy onnantól mindig ezzel próbáljon felvágni – ezt a cikkíró is jól tudja. Frei Tamásban is valami hasonló munkálkodhatott, mikor nekikezdett ennek a kilenc országban játszódó kémtörténetnek a megírásához, a helyszínt ismerő bennfentességével kalauzolgatva az olvasót Teherántól mindenféle afrikai országokon át Moszkváig és a francia riviéráig, ahol egyébként jelenleg maga is él, mint ez a könyv borítójáról kiderül.

Az oroszok a gonoszok

André valójában egy magyar férfi, akivel a kilencvenes évek Budapestjén csúnyán elbántak az oroszok. A ruszkik a könyv főgonoszai, politikai-morális és minden egyéb szinten: a politikusaik aljas módszereket sem vetnek meg a világpolitikai játszmában, a milliárdosaik a riviérán szórják ész nélkül a privatizáció során összelopott pénzt, a gengszterek gonoszak, a harcosok kegyetlenek, a gazdagok sznobok és pénzért veszik a műveltségüket. És Teherántól Libérián át Franciaországig ívelő világpolitikai machinációik közepébe pont Magyarország kerül. Az oroszok számításait azonban keresztülhúzza a magyar miniszterelnök, aki barátkozik a franciákkal, gulyással vendégeli a Gazprom elnökét, és a román-magyar megbékélés érdekében módosítja a közelmúltben elfogadott kettős állampolgársági törvényt. Az oroszok ezért csúnyán el akarnak bánni Magyarországgal, amihez már csak egy elásott táska-atombombát kell előkotorni.

Csakhogy itt van emberünk, André, aki most már francia idegenlégiós és szuperkém. Úgy hatol be a gonosz orosz milliárdos csecsen testőrökkel és lézerérzékelőkkel őrzott kastélyába, mint kés a vajba. Eközben természetesen Nizzában él, osztrigafarmja van, mindent tud a gasztronómiáról – mert anno szakács volt -, és reggel a friss újsággal meg a ropogós bagettel futkorásztik a romantikus kis utcácskákban.

Frei Tamás mintha nem tudta, vagy nem akarta volna eldönteni, hogy a kémes-szerelmes kalandregény zsánert melyik irányba dolgozza ki. A ráérő háziasszony-kompatibilis alfajt, vagy a számítógépes lövöldözős játékokon felnőtt fotelkommandós változatot válassza-e? Így végül e kettő érdekes hibride lett a Megmentő, ráadásul mindkét típust egy németalföldi festő részletességével dolgozta ki. Így történhet, hogy egy bő lére eresztett romantikus jelenetben nem csak a szereplők szemeinek szerelmes pislantásairól tudunk meg mindent, hanem az általuk viselt ruhák márkájáról, az éppen fogyasztott borok fajtajellegéről, vagy az ételek alapanyagainak beszerzési helyéről is. Majd egy oldallal odébb a főhős előkap egy fegyvert, és máris egy haditechnikai bemutató közepén találjuk magunkat, lövedék röppálya-tulajdonságokkal, fegyvergyárak neveivel és egyéb technikai részletekkel.

Haditechnikai alapismeretek

Ezzel a valóságban játszódó fikcióval Freinek egyrészről könnyű dolga van. Az orosz maffia hasra tett vasalós kivégzési módszere lehet, hogy tényleg csak az ő fejében létezik, de a könyv fikció, szóval belefér. Másrészt viszont a szerző láthatólag nagyon igyekezett, hogy a világpolitika háttérsztorijaiban, kémtörténeteiben, fegyver és spéci kütyü-ügyben abszolút bennfentesnek látszódjon. Ehhez még szakértőkkel is átnézette a könyvet. Szóval Frei Tamás szeretné is, ha elhinnénk neki, hogy ő ezeket nem csak úgy kitalálta minden alap nélkül. Nem vagyunk biztonságpolitikai szakírók, hogy nyomozzunk Frei után, mint anno Juszt László. De azért ha valaki fegyverszakértőnek próbál látszani, de közben leírja, hogy a Kalasnyikov az géppisztoly, amiért már a fegyverrajongó kamaszok is igen csúnyán néznek, hát hm.

A Megmentő nem más, mint a "rádióbarát igényes popzene" könyv alakban. A dallam könnyen elkapja az ember fülét, a zenészeken is hallani, hogy tényleg tudnak játszani a hangszerükön, de azért a tapasztalt műértő kiszúrja az "így csináljunk slágert" nagykönyvből kimazsolázott sablonokat, meg a béna húzásokat. Ha ennek ismeretében vágunk neki az elolvasásának, akkor viszont jól fogunk szórakozni.