Tök röhej, hogy itt a felsőbbrendű jótét lelkek még mindig abba vannak beleragadva, miszerint Gyurcsány hazudott. Úgy látszik nehezményezik, hogy lecseszte az egész mszp-t.
De örvendhetünk, mert másik madam van, ez már rég eldöntött mindent ami bele a pofánkba - utána leltár szerint kérdez valamit a zemberektől, és láss csodát azt válaszoljuk amit ő már egy éve kigondolt.
Nem volna ezzel semmi baj, ha csak a saját lelkes csapatát szopatná, de belekevert engem is a kabátlopási ügybe úgy, hogy nem tudom miből veszek egy másik kabátot annak a pótlására amit elemelt tőlem.

Idefigyelj Spániel!Akkor mit is mondanál 2006-ban gyurcsótányék 51%-ához ahol még ekkora részvétel sem volt? Sőt továbbmegyek olyan irányba ami választási nonszensz, libajnianak hány százaléka volt? Látod mekkora ostobaság ezt hangoztatni. Nincs a világon olyan ország, ahol a választási rendszernél a NEM résztvevőknek a számából indulnának ki (+ a kutyát sem érdekli, hogy ki ellen szavaztak), legfeljebb a mindenkori vesztesek.
SENKI(senki) írtam volt, miszerint nomen est omen, bizonyítod is tájékozatlanságod folyton-folyvást. Értem én, a fórum az a véleményekről szól, de ki vagy te, hogy a NÉP nevében nyilatkozol, sőt kinyilatkoztatsz? Ráadásul hozzáteszem, abszolúte tárgyi tévedésben. Mielőtt ismét igét hirdetsz az istenadta NÉP nevében, használd ki a gugli adta lehetőséget, és keress a neten adatokat, ha már nem sikerült szert tenned megfelelő gazdasági esetleg társadalomtudományi ismeretekre. Meg fogsz lepődni, hogy csak egy példát említsek, a 2001-2002-es gazdasági viszonyokról, miszerint a csökkenő infláción kívül az ország már akkor teljesítette az ERM II. csatlakozáshoz szükséges másik két kritériumot. Jó keresgélést, szívesen segítek objektív gazdasági vagy politológiai adatok felderítésében, és értelmezésében, és majd akkor, de csakis akkor rendezz itt szófosást.

edelenyinagy: Ne felejtsd: csak a leadott, 60 % 2/3-a! Ami nem a teljes népességé, cca 2 millió szavazat. A többire - és aki el sem ment szavazni, nem lehet így hivatkozn i, ahogy teszik. Ezen lehetne háborogni és jogosan.

Lucifer 2011. július 26., 16:17

vedd mar le a szemellenzodet... hagyjuk mar h az elozo 8 ev miatt tartunk ott, ahol tartunk. Ebben konyekig benne van mindenki, a kedves vityad is, meg az osszes szocialista, fideszes, isten tudja milyen szin alatt osszegyult nagyokos...

A világ köz utálatának örvendő személyek akik kivívták maguk ellen a sorsot. Nincs a világnak olyan szeglete ahol ezt a két senkiházit ne utálnák.

Most hogy vége van a kormányüléseknek valaki vigye már el orvoshoz ezt a brigantin agyament bandát és utánna meg valahová jó messze küldjék terápiára ahol nem csinál kárt semmibe sem. mihamarabb LEVELÜK HOGY LEGYEN VÁLTOZÁS ÉS BOLDOGÚLÁS

Mit is jelentett akkor az EU-elnökség idején az "Erős Európa" szlogen?! Legalább megint röhöghetnek rajtunk Európában! Mi meg közelítünk Kazahsztán felé, mert nekünk ott sokkal jobb. Ott is a helyünk ilyen választott politikai vezetőkkel! Sőt, Afrikában !

most már tényleg nézze meg egy doki szeretett vezérünket viktort,mert most már tényleg nem tudja miket beszél

Tisztelt yamago
Ennek a görénynek ez volt a célja. Amennyiben tényleg búcsúzik a kisállat el is érte.

Ez a zorbán egy fatykalap, a 2/3-ad szégyene!

Túró Rudolf és a többi narancsírnok!

Lehet keverni-kavarni, de az igazság, akkor is elő fog jönni, akkor is meg fogják írni. Persze lehet trükközni az internettel is. (A félrebeszélésen túl, még töröltethetitek is a nektek nem tetsző cikkeket, a kínos hozzászólásokat, de visszafordítani már nem tudtuk semmit sem!!!! Túl kicsi az ország, és mindig van valakinek valahol valakije! Ráadásul, már most olyan negatív csúcsra sikerült kerülnötök, hogy már ezt nem fogja senki sem elfelejteni nektek! Senki sem fog megbocsátani!

Okos tojás (feldobó, majd visszakozó papa fia) szóvivőtök már menti is a rabszolgatörvényetekben megfogalmazottakat. Na, de ki hisz már neki?

Igen, a NÉP már nagykorú lett, hiába nézitek kiskorúnak. Akkora kokit és sallert fogtok kapni, hogy csak lesni fogtok, ha még lesz mivel!

Na és mit szól mindezekhez a hanyatló nyugat ? A szegény németek akik azt sem tudják mit csináljanak a pénzükkel, az angolok, akik munkanélküli segélyen "tengődnek" mert dolgoznak helyettük a keleti rabszolgák vagy a havi 4000 eurós átlagfizetésü norvágok nem beszélve szomszédainkról. Kedves Viktor ! Te már régen elporladsz a föld alatt amikor ez a nyugat még mindig ragyogóan fog prosperálni.Ugyanis van egy titkuk, ők értenek a gazdaság irányitásához. Vági ?

Orbán cca. Túró Rudolffal áll egy szinten, ennyi összefüggés és értelem van a tárgyhoz való hozzászólásaiban. Köszönjük a bemutatót:)

Ha egy szóval lehetne jellemezni Orbánt, az a szó a "bolond" lenne.
Az az egy baj van vele, hogy ő a miniszterelnök. Reméljük a Fideszben is előbb-utóbb feltűnik valakinek, hogy valami nincs rendben és le tudják váltani.
textbubble
dezső bullet32011. július 25., 17:43

A Nomura lesújtó véleménye Magyarországról
2011. 7. 25. 17:13|Gazdaság » Makrogazdaság
A Nomura elemzője szerint jóval a kormány 2,5 százalékos célja felett lesz a GDP-arányos költségvetési hiány jövőre. Peter Attard Montaltó úgy látja, újabb egyszeri bevételnövelő intézkedések jöhetnek, amelyek csökkentik a növekedést."

Hanyatlik a nyugat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fityiszes bértrollok, ti tényleg ilyen hülyék vagytok, vagy az idiótaságotokért is fizetnek külön? Melyik országban éltek, hogy nem veszitek észre, hogy ez a hanyatt lökött tarhonya mit művel az országgal?
textbubble
Semleges Béla bullet32011. július 25., 17:23

Sok "okos"? szájtépő jobboldali senki!
Olyan valaki vezeti orruknál fogva_persze akit lehet_aki 1990.06.04-én még kivonult a trianon említésekor az országgyűlésbőlelvbarátaival együtt.Edy normális ember az ilyen,érdekből köpönyeg forgatónak nem hisz.Mondom a normális!Milyen szava hihetősége lehet egy papír tigrisnek?Akiknek hinti az igétazok meg térden csúszva áldják isszák a szavait.Sokba fog ez kerülni nekik.Csak eszközők egy hatalomért folyó játszmában.Ha netán,mint a jelek mutatják másod rendűvé válok a hazámban,minden áttelepült bozgort kiírtok a környezetemből,bármibe is kerül.Ha annyira imádják ezt a gipsz tigrist tartsák meg maguknak!Egyáltalán mit és milyen alapon vannak ezek állandóan ott.Csodálkozunk,hogy emiatt a"labdaszonglőr"?miatt mindenütt utálnak már bennünket.De nem nőnek a fák az égig!Ennek a diktaturának is vége lesz,mégpedig nagyonrossz vége!

Húúúúúú, de okos vaaagy!!!! Nicket váltott baba...

Szánalmas vagy baba, buta, gonosz, mocsok. Így hirtelen ezek a jelzők jutottak eszembe. Sajna kis magyar társadalmunkban genotípusa vagy egy fajtának, amely max. a te szemszögedből lehet büszke dolog.

takarodj Adam Klein! 2011. július 25., 17:00
És te nem olvasod hogy milyen vagy falloszimádó kazár.Soha sehol nem tudtatok békében élni.Annyira barmok voltatok,hogy még zsidó hitű testvérednek is elég volt a sok mocsok névtelen falloszimádó senki. Ez mutatja tömören kikkel állunk szemben élösködő férgek. Nektek van merszetek Orbán Viktor miniszterelnök Urat pocskondiázni aki szintén fizeti az apanázst élösködő falloszimádók.

Ezek beszélnek a Kelet Európai börtönről aki a Kádár-rendszer valamennyi előnyét élvezték.Most pedig ők azok akik legjobban mocskolják,hogy hogy nem ég le a pofájukrol bőr .Ők beszélnek hazugságrol az Ő életük az egész egy hazugság.Ha annyira magyarok mint amennyire mondják akkor miért nem Magyarországon mondják el azt sok ocsmányságot amit a Miniszter Elnők úr Erdélyben elmondott ehhez nem volt bátorsága.Pedig meg szüntette a tüntetéshez való jogot.A Csőcselék helyett akiket ők biztattak fel a rendőröket vonják felellőségre. igaz amikor ők randaliróztak meg igérte.hogy többit majd a jogászok el rendezik OSZT JÓNAPOT.A M gyar biróságokrol ennyit ez a független Magyar biróság.

mit lehet kezdeni az iylen bejegyzésekkel, mint:

"...Az már régóta kiderült, hogy a 2/3.os nagy vezír , "mindenki viktórkája" egy orvosi eset..."
"...mit ígérgettek ezek a magyar fattyak. Mocskos köpönyegfogató banda, ..."
"Néhány hónappal később valaki az igazmondóak pártjából:..."
"...ez az ostoba csuti cigányféreg egyre hülyébb..."
"...Persze a cseléd jelölteknek nehezen tisztul a szemük alaposan szemközt köpte Orbán őket s néhányan még megtiszteltetésnek is veszik!!..."
"...az már régóta kiderült, hogy a 2/3.os nagy vezír , "mindenki viktórkája" egy orvosi eset akinek állapota további súlyos romlást mutat az elmeállapotát illetően ..."
"...Baba, ha megkérhetlek, menj már haza abba a szájbabaszott tetves őrült náci szemétláda büdös kurva édes anyádba abemásolgatásaiddal, b.meg!..."

és ezek többnyire a szerényebbek.
pökhendi felsőbbrendű hozzászólások, mi tudjuk, ti meh annyira hülyék vagytok, hogy semmit nem értetek.
így nem lehet vizázni, beszélgetni meg főleg nem
fel kéne már hagyni ezzel az ostoba stílussal, persze ha nem az van, hogy nektek mi nden mindegy, csak rúgni lehessen a kormányba, szidni lehessen orbánt.

1istván,
Nem csak ők de én sem látok logikát benne, főleg úgy, hogy nem szenvedve amnéziában emlékszem mit ígérgettek ezek a magyar fattyak. Mocskos köpönyegfogató banda, én nem emlékezhetem mi volt az előző rendszerben de ha az alapművekre építek, meg arra amit apám és kortársai meséltek nagyon DEJA VU. A rohadt imperialista nyugati szenny mi meg megyünk majd a kinai nyomorba (amit kina: a nagy fejlődés mellett nem nagyon mutogat, inkább titkol). Egy biztos nekik ott fent nem kell , hogy egy másik munka után is nézzenek, hogy megéljenek, hogy ki tudják fizetni a rezsit (amit amúgy is kétszer számolnak el bünti nélkül). Ja és kokit meg sallert mi kapjuk alul.
textbubble
vesspass bullet32011. július 25., 14:09

ez az ostoba csuti cigányféreg egyre hülyébb
textbubble
kjiz bullet32011. július 25., 14:55

O.V-nek az a baja a nyugattal,hogy folyton piszkálják és az a mi szerencsénk egyben.

Az a baj, hogy a kokit és a saller mi fogjuk elszenvedni. A Nyugat nem hülye, ezt szép lassan vissza fogja adni. Véletlen, hogy most ismét megy fel az üzemanyagok ára?
Köszönjük Orbán Viktor.Még néhány ilyen húzás és bojkottálni fognak minket, nem fogják átvenni a termékeinket, vagy csak nyomott áron.
A renitenseket rövid időn belül lerendezik.
textbubble
hegedűs bullet32011. július 25., 13:21

baba 2011. július 25., 16:30

hihetetlen nagy paraszt vagy te... permetezoben alszol is, vagy legalabb akkor leveszed? ejjjjjj

Magyarul beszélek,de jól bejön,hogy belterjesékkel mocskoljuk a nemzetet és a Miniszterelnök Urat,legal_ább láthatja az ilyen génekkel rendelkezők mit is tudnak. Igy hát mi jl élünk,de élősködünk IQ az nincsen minek ha anélkül is jól lehet élni. az elöbb elhibáztam én ülök a sárgaházban régi nevén OPNI-ban ezért nem vagyok büntethető.Ez jó lenne nektek is férgek rohasdt pondrók.Élösködő degeneráltak.

VI. A bolsevizmus áldozatai hazánkban

1919. március 21. Megborzongunk, ha erre a rettenetes napra visszagondolunk! Hatszáz áldozatnak véres emléke int 1919-ből felénk, és a halottak csontvázkezei összetéve kérnek mindnyájunkat, hogy ne feledjük el őket.

A mai nemzedék hamar felejt. Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, azt nem lehet és nem szabad elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy Szent István országában a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitang bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet.

Ezt a szégyent csak tetézi az a gyalázat, hogy az emberiség söpredékének kezére egy magyar főúr játszotta át a hatalmat. A hazaáruló Károlyi Mihály, mikor már ránk hozta a végromlást, kajánul kijelentette, hogy őszerinte Magyarországot csak a bolsevizmuson keresztül lehet megmenteni! Erre a pokoli hazugságra a zsidó Kun Béla áldozatainak százai cáfoltak borzalmasan rá, s ki tudja, hogy ezerre rúgott volna a vörös szadisták áldozatainak száma, ha az általuk hazudott „szociális jólét” csődbe nem kerül.

Emlékezzünk! Kiből állt Károlyi Mihály vezérkara? Szociáldemokrata zsidóból! Ezeknek engedélye nélkül mozdulni sem lehetett az országban, de ezeknek parancsára esze nélkül működött minden szerv. 1919. március 21-e letagadhatatlanul rácáfol arra a hazugságra, hogy a szociáldemokrácia távol áll a bolsevizmustól. Távol addig, amíg nincs szabad zsákmány! De mihelyt ezt odadobták nekik, fenevadak módjára vetették rá magukat. A hitványaknak még a kisujjukat sem kellett érte megmozdítaniuk, maga Károlyi Mihály nyitott nekik utat.

Emlékezzünk csak vissza, kik voltak ezek a hóhérok? Harminckét zsidó és tizenhárom „keresztény”!

A zsidók: dr. Landler Jenő, Vágó Béla, dr. Hamburger Jenő, Varga Jenő, Székely Béla, Kunfi Zsigmond, Lukács György, Kun Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Rákosi Mátyás, Pogány József, Szántó Béla, Szamuely Tibor, dr. Rónai Zoltán, Böhm Vilmos, Heves Gyula, Kalmár (Kohn) Henrik, Erdélyi Mór, Kondor Bernát, Szabados (Freystadt) Sándor, dr. Guth Antal, Lengyel Gyula, Kelen (Klein) József, Bolgár Elek, Alpári Gyula, Adler Mózes, Horovitz Jenő, Hevesi Ákos, Vincze Sándor, Preusz Mór, Bíró Dezső, Seidler Ernő.

Ennek a jellegzetes számaránynak olvasásakor joggal kérdezheti minden magyar ember, hogy vajon a harctereken is ilyen számarányban szerepeltek a zsidó hősök? Pedig ez a névsor még nem is teljes, mivel hiányoznak belőlük a Korvin-Klein Ottók s egyéb hóhérok, akik a „kormányzásban” nem vettek részt.

Érdekes tanulság az is, hogy a harminckét zsidó közül kettőnek sikerült tisztáznia magát: egy (Szamuely) öngyilkos lett, egy fogházbüntetést kapott, ötöt ki kellett adni az oroszoknak, huszonhárom pedig megszökött. (Rákosi azután visszakerült.) Ezek idejekorán megszagolták a közeli veszedelmet s faképnél hagyták „keresztény” cinkostársaikat.

1919. március 28.

Az egész ország a hirtelen rászakadt terror dermesztő hatása alatt állott. Az emberek megdöbbenve olvasták a „Tanácsköztársaság” „Mindenkihez!” megszólítású kiáltványát, amelyben Kun Béla bejelenti az ő megalakulásukat, „a dolgozó uralmának biztosítása végett a kizsákmányolók felett”.

A betűszedők sztrájkja miatt a lapok nem jelentek meg, a közönség csak találgatásokból próbált tájékozódni. Mindjárt az első napokban felállították a forradalmi törvényszéket, és halálbüntetéssel fenyegették meg az ellenforradalmárokat. Az ország lakossága, amely már a Károlyi-uralom alatt megszokta a kapkodást és fejetlenséget az államvezetésben, Kunfi és Jászi, e két szabadkőműves zsidó frázisaitól megundorodva, aggódva nézett a jövő elé.

24-én az üzleteket halálbüntetés terhe mellett bezárták. Az élelmiszerhiány tüstént kezdett mutatkozni, a boltok, piacok üresek lettek. 27-én a házakat és ipari vállalatokat elkommunizálták. Vidékről rémes hírek érkeztek az oláhok gyújtogatásairól. 28-án a kormányzótanács elrendelte a bankok pénzszekrényeinek felnyitását s az ékszerek ellenszolgáltatás nélküli átadását. 31-én az apácákat kiűzték az iskolákból. A gimnáziumban nincs hittanóra, a gyerekek a templomokba járnak hitoktatásra. Április 1-jén az apácák civilben folytatják a tanítást. A város hangulata igen puskaporos, különféle rémhírek keringenek. 3-án általános sztrájk, a villamosok sem járnak.

A fegyverszüneti szerződés lejárt s az antant meghosszabbítás helyett ultimátumot küldött Kun Bélának, aki egyébként még március 29-én kijelentette, hogy ő nem áll a területi integritás alapján. (Ez érthető is, mert hiszen ő zsidó létére nem mondhatta Magyarországról, hogy „ez a föld, amelyen annyiszor apáink vére folyt”.) Ugyanazon a napon Pogány népbiztos is tett egy hencegő kijelentést, mondván, hogy „ebben az országban többé semmiféle más érdek és akarat nem érvényesülhet, mint a proletárság akarata”. Ez a „proletárság” azonban a hiteles statisztika szerint a szociáldemokraták, illetőleg kommunisták száma, alig egy százalékát tette ki a lakosságnak. Ez a törpe kisebbség csakis a terror eszközeivel tudta tartani a hatalmat. Mivel pedig a népbiztosok zöme zsidó volt, a vezető állásokat hitsorsosaikkal iparkodtak betölteni. Így például a közoktatásügyi népbiztosságnál összesen öt népbiztos fordult meg, s valamennyi zsidó volt. A 11 csoportvezető helyére 9 zsidót hoztak be, a 27 osztályvezető helyére 21 zsidót és 6 keresztényt. A földművelésügyi népbizottság 29 politikai megbízottja közül 18 zsidó volt. A főváros igazgatása egy 5 zsidóból álló direktórium kezébe került, s a 16 osztályvezető közül 14 zsidó volt.

A zsidók nagy örömmel vállalták az ilyen szennyes szerepeket, mivel a tradíciók nem kötötték őket az országhoz: nem volt gyökerük ebben a földben, amely hazájuk lett, anélkül hogy szerették volna, soha nem értették — s ma sem értik — a nemzet gondolkodását, és csak egy mohó vágyuk volt: érvényesülni, harácsolni.

*

1919. június 4-én, amidőn a vörös rémuralom átka alól életük kockáztatásával akarta megszabadítani a magyar hazát egy pár lelkes, rettenthetetlen férfiú, Horváth Viktor is közöttük volt. Az ellenforradalmat vérbe fojtották a terrorista martalócok, s akiket el tudtak fogni, kínpadra vonták. Horváth Viktort menekülés közben érték utol, s agyba-főbe verve szállították be a gyűjtőfogházba. Százöt napig lebegett élet és halál között, s hogy nem végezték ki a pribékek, csak annak tulajdonítható, hogy a borzalmas sérülése miatt jártányi ereje sem volt, s folyton azt várták, hogy összetört teste amúgy sem bírja ki a halállal való küzdelmet. Horváth Viktor sohasem lett többé ép ember. Teste nem tudott meggyógyulni, de lelke ép volt halála pillanatában éppúgy, mint akkor, amidőn félelmet nem ismerve, egy maroknyi derékkel szembe mert szállni a nemzetet porba sújtó, a becstelenséget legfőbb erénnyé tevő, állig felfegyverzett söpredék hatalmával. 1936 március havában szólította magához a Teremtő.

Kun Béla kezdte el nálunk a keresztény magyarság pusztítását. Kegyelettel emlékezzék meg minden magyar azokról a vértanúkról, akik a vörös terror pribékjeinek keze által hullottak el!

Az áldozatok sorát Panczu György rendőrellenőr nyitotta meg, aki Budapesten, az őt lefegyverezni akaró vörösöknek ellenállt s ezért az őrszobán agyonlőtték.

Szuromi László 30 éves kecskeméti lakost négy vöröskatona „szolgálati rendetlenség” miatt agyonlőtte. Kamuty Lajos főhadnagyot „ellenforradalmi magatartás” miatt Kisvárdán letartóztatták s a fogságban agyonlőtte magát. Bummer Lajos, Steiner Sándor, Preiszl Károly, Tschurtz Frigyes soproni gazdák összetűztek a vöröskatonákkal: ellenforradalmi magatartás címén agyonlőtték őket. Földváry Bálint dömsödi gazda a direktóriumi elnök elé vezette az erőszakoskodások miatt elkeseredett gazdákat, mire az revolvert rántott s Földváry Bálintot agyonlőtte. A tömeg erre agyonverte a gyilkost. Buczolics János és Drimmel Mária fülesi lakosokat a vöröskatonák agyonlőtték.

Becker András sárospataki földműves több gazdaemberrel összeállt, hogy a csupa csőcselékből álló vörösőrséget szétkergesse. Beckert, erős védekezés után, amelynek során egy vörösőrt agyonlőtt, kettőt pedig megsebesített, Riskó József társával együtt lefogták s forradalmi törvényszék elő állították, amely egy cipészsegédből, egy géplakatosból és két kádársegédből állott: a vádat egy Láng nevű zsidó jogász képviselte. Mindkét vádlottat halálra ítélték. Beckert a sárospataki városháza kapujának vasrácsára akasztották föl, míg Riskót két nappal később a Kossuth-szobor mellett fölállított akasztófán végezték ki.

Hegedüs József váci vöröskatonát ellenforradalmár nyilatkozata miatt az ottani forradalmi törvényszék, amelynek elnöke Vida Tivadar zsidó gyógyszerész volt, agyonlövette. Vida megszökött, a többiek fegyházbüntetést kaptak. Szemelicker Antal fülesi plébánost Enztbruder vörösparancsnok lázadásra való buzdítás miatt elfogatta s a forradalmi törvényszék agyonlövette.

*

Egy hét eseményei a proletárdiktatúra idejéből.

Április 4-én rendeletileg kimondották a száz holdon felüli földbirtok „szocializálását”. 7-én megejtették a szovjet választásokat. Tisztára komédia volt ez a szavazás. 8-án Böhm népbiztos kijelentette, hogy csak egy ellenségük van, a burzsoázia. Több plébánost, szerzetest, apácát letartóztattak.

1919. április 11.

A főváros polgárságán a vörös terror dermesztő félelme lett úrrá. Az utcákon fegyveres vörösőrök cirkáltak, s borzalmas dolgokat hallott az ember ezeknek a Lombroso-alakulatoknak erőszakosságairól. A proletárdiktatúra áldozatai ismét szaporodtak. Erről a hétről a következőt jegyeztük föl.

Peschka Oszkár 21 éves tengerésztisztet Budafokon, szolgálati kötelességének teljesítése miatt, a munkástanács tagjai az országúton agyonlőtték. Ifj. Juhász Péter hajdúszoboszlói lakost „vörösőrrel szemben tanúsított engedetlenség” címén agyonlőtték. Radován Katalin Szikra községbeli lakost Dongó Lajos vörösőr „batyuzás” ürügye alatt agyonlőtte. Egy ismeretlen polgárt Újpesten két vörösőr agyonvert és kirabolt.

Április 15-én az öt hadügyi népbiztos kiáltványt intézett a vörös katonákhoz, amely szerint „a hadseregnek kell sakkban tartani az ország belsejében azokat az elemeket, amelyek nem akarnak belenyugodni a változhatatlanba”.

A fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy a szerbek Baja és Szabadka között csapatokat vontak össze s támadásra készülnek Budapest ellen. Az egyik Vörös hadosztály parancsnokságát Kecskemétre helyezték.

Április 16-án az oláhok támadása a Szamos és Maros között megindult s a vörös frontot két nap alatt könnyedén áttörték. Az úgynevezett I. nemzetközi ezred egyszerűen szétszaladt. Debrecenből is oda akartak 500 vörösőrt küldeni, de ezek berúgtak, veszekedtek, lövöldöztek s megtagadták az engedelmességet. A biztosításra kirendelt szakaszok nem tudtak rendeltetési helyükre eljutni, mert parancsnokaik nem ismerték a térképet. A VI. hadosztály parancsnoka például ezt jelentette: „Csapataink teljesen fegyelmezetlenek, pániszerű félelem uralkodik közöttük, a parancsnokokat és politikai megbízottakat lelövéssel fenyegetik, fegyvert, fölszerelést, vörös jelvényt elhagyva, vad csorda gyanánt özönlenek vissza.” „Egy nyomorúságos oláh járőr elől egész zászlóaljak megfutamodtak.”

Ezekre a hírekre nagy csüggedés szállta meg a vörösőröket, a polgárság viszont titokban örülni kezdett — éppen nagyszombat volt —, hogy közeledik a feltámadás. Hogy azonban milyen korai volt az öröm, azt az ezután következő több mint 500 kivégzés mutatta meg.

Kunfi népbiztos kegyesen megengedte „az úgynevezett nagyszombati körmenet” megtartását, azonban azt sok helyen durva kiabálásokkal, csúfolódásokkal, az Internacionálé éneklésével, dobálásokkal megzavarták.

A húsvéti ünnepeket a polgárság csendben tartotta meg. A vörösök még azokat a civileket is fölfirkálták, akik a templomi énekkarokban részt vettek. Az élelmiszerhiány erősen mutatkozott, valamint a nagy drágaság is, mivel a szocializált birtokokon a termelés egyre csökkent, a kisgazdák pedig vonakodtak a vörös Budapestnek élelmiszert szállítani.

1919. április 19.

A vörösök megkezdik a túszok rendszeres szedését. Pogány József a budapesti munkás- és katonatanács ülésén kijelenti, „vegye tudomásul a burzsoázia, hogy a mai naptól kezdve túsznak tekintjük”. Wekerle Sándort, Szterényit, Szurmay tábornokot, Mikes püspököt, Hazai Samut, Balogh Jenő volt igazságügyminisztert, Lánczy Leót, Hochenburger tábornokot, Láng Boldizsár bárót, több katolikus papot, szerzetest, katonatisztet, hivatalnokot már az előző napokban letartóztattak, és még 430 név szerepel a listájukon. A túszokat éjjelenkint hurcolták el s gyűjtőfogház magánzárkáiba csukták. Durván bántak velük, moslék-kosztot adtak nekik, kivégzéssel fenyegették őket s elrettentésül a kivégzéseket celláik közelében hajtották végre. Csak az antantmissziók közbenjárására nyertek később emberibb bánásmódot.

Április 19-én Derecskén a fehér gárda megszervezése miatt Meisner nevű önkéntest Stern Mózes zsidó terrorista agyonlövette. A följelentő, Szathmáry József asztalossegéd tíz év fegyházat kapott, Stern megszökött. Ugyanaznap Püspökladány körül a tehervonat poggyászkocsijában agyonlőttek egy ismeretlen, állítólag Dr. Fehérváry nevű sebesült századost, Landler Jenő népbiztos rendeletére. Az ítéletet végrehajtó Grünblatt Boris zsidó terrorista 15 évi fegyházat kapott.

Április 20-án végezték ki Budapesten Dobsa Miklós 19 éves zászlóst a „Lenin-fiúk”. Húsvét vasárnapján apjával a Duna-korzón sétált, amikor igazolásra szólították föl. Minthogy szerencsétlenségére igazolványát elveszítette, a vörösök bevitték Schön-Goldberger politikai megbízott elé. Dobsa védekezése közben véletlenül mosolygott s ezért levitték a pincébe, össze-vissza verték a karját, állkapcsát eltörték, azután agyonlőtték s hulláját a Dunába dobták. Ezt a terrorista csapatot, amelyben csakis marcona kinézésű alakokat vettek be, a parancsnokuk, Cserny József úgy oktatta ki, hogy „ellenforradalom esetén a burzsujokkal szemben vadállatoknak kell lenniük. Jöhet olyan parancs, hogy valakit haza kell küldeni (ki kell végezni) s ilyenkor nem szabad habozni, citerázni, hanem engedelmeskedni kell.” Korvin-Klein Ottó szintén így oktatta őket: „Annyi burzsujt tehettek el láb alól, amennyit csak akartok. Én mindent elsimítok.” A Lenin-fiúk a Batthyány-palotában tanyáztak. A pincében több vagon lőszert raktároztak el, továbbá 12 aknavetőt, több gyalogsági ágyút, s 24 gépfegyvert. Több gépfegyvert a kapu elé állítottak föl. 24 autójuk volt (Károly király és József főherceg autóit is ők használták), mindegyiküknél több fegyver, kézigránát, rohamkés. A fronton azonban nem lehetett őket használni, mind megszökött.

Ugyancsak 20-án lépett akcióba a vidéken az átkos emlékű Szamuely Tibor, aki Gábor Mózes 23 éves zsidó jogász barátjával, terrorcsapata élén Püspökladányba ment s ott ellenforradalmi szervezkedés címén elfogatta Pongrácz Aladár csendőrszázadost, Tóth Ferenc és Szabados Pál járásőrmestereket s mindhármukat a temetőben agyonlövette. Ugyanaznap Mátyásföldön a vörösőrök agyonlőtték Eperjesi Kálmán 20 éves hadirokkant földművest, akit Rákosszentmihályon fogtak el, ugyanis fogságában nem bírta már a szomjazást s mert vízért ment, lelőtték. Ugyanaznap Szatmárcsekén Körmendi Elek csendőrfelügyelőt és Borbély Károly csendőrellenőrt, Talpas Ferenc párttitkár följelentésére, ellenforradalmi magatartás miatt el akarták fogni. A csendőrök hősiesen védelmezték a csendőrlaktanyát, míg lelőtték, leszúrták őket.

Április 21-én Herincsén Uzsvai László csendőrmester a kommunista tömeg támadása közben halálos sebet kapott s a kórházba való szállítás közben meghalt.

Április 22-én Nyíregyházán Pogány József és Szamuely László (Szamuely Tibor 24 éves öccse) Kovács István főhadnagyot, az ő régi haragosukat „rémhírek terjesztése” miatt forradalmi törvényszék elé állították. Ez a törvényszék, amely egy díjnokból, egy géplakatosból és egy szobafestőből állt, agyonlövésre ítélte a főhadnagyot. Ugyanekkor végezték ki Bodolai Jánost is. Ugyanaznap Budapesten beárulták dr. Stenczel János ügyvédet, Nikolényi Dezső rendőrfogalmazót és hat társukat ellenforradalmi szervezkedés miatt. A forradalmi törvényszék tagjai Cserny József, egy géplakatos és egy lőszergyári munkás voltak, a vádat László (Lőwy) Jenő képviselte. Korvin-Klein Ottó követelésére mind a nyolc vádlottat halálra ítélték, a „forradalmi kormányzótanács” azonban hatnak megkegyelmezett: Stenczelt és Nikolényit még aznap éjjel agyonlőtték a Markó utcai reáliskola udvarán.

Április 22-én Sátoraljaújhelyen Papp József szatmárcsekei folyambiztost és Jónás Aladár dolhai főszolgabírót ellenforradalmi magatartás miatt agyonlőtték. A tettesek közül Talpas Ferencet, Vasó Györgyöt, Kiss Lászlót és Csabóczky Mihályt kivégezték, a többi életfogytiglani, illetőleg 10-15 évi fegyházat kapott.

Április 23-án éjjel Budapesten Cserny nyolc budai polgárnak túszként való letartóztatásával bízta meg egyik legvérengzőbb segédjét, Lázár Andor 25 éves zsidó terroristát. A nyolc túsz közül csak négyet találtak otthon s ezért féltek, hogy Cserny nem lesz munkájukkal megelégedve. Két túszt tehát, a két Hollán Sándort agyonlőtték s holttestüket a Dunába dobták. Cserny ezért megdicsérte őket s cigarettával kínálta meg. Ugyanaznap Makón Farkas Jánost a Weis politikai megbízott elleni zendülésnél lőttek le a vörösök.

Április 24-én a Kecskemét melletti Szentkirályon tört ki az ellenforradalom, Francia Kiss Mihály vezetése alatt. A vörösök azonban leverték a mozgalmat. Francia Kiss Mihálynak menekülnie kellett. Az őt üldöző vörösök megkínozták barátait s hozzátartozóit, majd dr. Kiss Bélát hurcolták el a kisfái tanyáról s az úton hátulról lelőtték. Mikor haldokolva hörgött, szidalmazták s arcul verték. A tettesek megszöktek.

Április 24-én Szamuely Hajdúszoboszlón folytatta vérengzését. Innen ugyanis a vörös direktórium az oláhok közeledtének hírére elszaladt, de később visszaosont és Szamuely a csőcselék följelentésére elfogatta Fekete László polgármestert, aki a városházára fehér zászlót tűzetett ki, továbbá Körner Béla takarékpénztári igazgatót és Tokay József rendőrfogalmazót s a piactéri akácfára fölakasztatta. Az áldozatok férfiasan mentek a halálba. A tettesek közül Kohn-Kerekes Árpádot és Jónás Gyulát kivégezték.

1919. április 22-én Jancsik Ferenc, a vörösőrség budapesti parancsnoka szigorúan eltiltja az utcai csoportosulásokat, s aki ilyenekben részt vesz, a forradalmi törvényszék elé állítják. Éjjel 11 óra után senkinek sem szabad az utcán tartózkodni, sőt magánlakásokban minden világítás tilos.

Április 23-án kezdődik az első hústalan hét. A szénhiány miatt csökkentik a vasúti forgalmat.

Április 25-én Cserny terrorcsapatából 30 embert és 150 vörösőrt Makóra küldtek, ahol az erőszakoskodások miatt felzúdult kisgazdák Vásárhelyi (Weiss) Kálmán politikai megbízottat agyonverték. A terrorcsapat vezetője, Tóth Béla (álnéven Anocskai András) többször büntetett gonosztevő volt, aki a legborzalmasabb gyilkosságokat rendezte. Emberei Makót teljesen kirabolták, több polgárt letartóztattak s ezek közül ötöt, név szerint Szlovák István, Rácz Sándor, Gera Ferenc, Meszes Horváth János, Csirkés Varga Ferenc gazdálkodót magukkal hurcolták Hódmezővásárhelyre. Útközben átvették a Földeákon elfogott Návay Lajos, a képviselőház volt elnökét, továbbá Návay István földbirtokost és Korchmáros Imrét. Hódmezővásárhelyen is raboltak, fosztogattak, kivált az ékszerészboltokat és pénztárakat ürítették ki. 27-én aztán az öt makói gazdát minden formaság nélkül az állomáson agyonlőtték. A halálvonat most Szentes felé haladt: onnan elhurcolták Kiss Béla ügyvédet s a vonaton vésztörvényszéket tartottak. Amint Félegyházára érkeztek, a két Návayt és Kiss Bélát a vasúti étteremmel szemben megásott gödör mellett agyonlőtték. Návay István nem halt meg mindjárt, mire Engi Lajos terrorista rohamkését forgatta meg szívében. A tettesek közül Engit kivégezték, Jánovics János 12 évi, Tóth Béla 15 évi fegyházat kapott, a többi megszökött.

Április 28-án Szelevényben K. Varga Sándor földművest lőtték agyon az oláhok elől menekülő vörösök.

Április 30-án Balatonkenesén Szigeti Gusztáv dégi kereskedőt végezték ki. Az volt a bűne, hogy állítólag gróf Festetich Sándor volt minisztert rejtegette: emiatt elfogták, majd Lusztig Arnold politikai megbízott és Pervanger Mihály rendeletére Csomor Gábor terrorista pisztolyból lelőtte, azután 16-szor beleszúrt, végül a fülét levágta s bizonyítékul Pervangernek átadta. A tettesek közül Pervangert és Csomort kivégezték, Lusztig megszökött.

Május 1-én Pintér András csongrádi gazdálkodót és Sütő Mihály volt csendőrt ellenforradalmi magatartás miatt egy csónakba rakták s a Tiszán agyonlőtték.

1919. május 2-án Budapesten Dr. Vándor Róbert ügyvédet és feleségét a vörösök egy rekvirálás alkalmával agyonlőtték.

Május 3-án Jászberényben Egressy Kálmán hadnagyot Gárdos-Gottselig Henrik munkástanácstag szíven lőtte, mivel Fecske Sándor földbirtokost a vörösök elől védelmezni akarta.

Május elsején Poroszlón Csupár Lajos, Málik Ferenc, Fenyő Nándor, Gück Emil, Tóth Lajos, Varga Károly és még egy ismeretlen nevű rendőrt Lukács György vörös hadosztályparancsnok agyonlövette. Lukács megszökött, a társa, Szabó Tibor 8 év fegyházat kapott. Ugyanakkor Szelevényben Szépe Sándor községi pénztárost, Döme Sándor és Bene Jakab földműveseket ellenforradalmi magatartás miatt agyonlőtték s hulláikat a Körösbe dobták.

Május 3-án Poroszlón Komáromy István gazdasági intézőt lőtték agyon. A halálos ítéletet Nagy József hentessegéd hozta meg: ezt később kivégezték, két társa életfogytiglani fegyházat kapott.

Budapesten Bodnár Gyula ácsmestert elhurcolták s meggyilkolták, hulláját a Dunába dobták. A tettesek közül kettőt kivégeztek. Monoron Rédey Kálmán vendéglőst az ellenforradalom leverése után lőtték agyon. Vecsésen Teichter József földművest az ellenforradalmárokra adott sortűz megölte. Gyöngyösön az oláhok közeledtének hírére május 2-án kitört az ellenforradalom s a vörösök megszöktek: 5-én azonban Nemecz vörös parancsnok 60 terroristával visszament, hat ellenforradalmárt halára ítéltek s ezek közül Csipkay Albert huszárszázadost és Welt Ignác üvegkereskedőt 7-én Tausz Vilmos és Stern Mór zsidó terroristák kivégezték. Csipkay derekára gúnyból vörös szalagot kötöttek, kutyakorbáccsal verték s úgy akasztották föl egy villanypóznára, hogy 45 percig tartott halálküzdelme.

Május 4-én Szolnok vidékén játszódtak le a legvéresebb események.

A terrorcsapat első állomása Cegléd volt, ahol Buday József huszárfőhadnagyot végezték ki.

Agyonlőtték Báthory Győző hadnagyot és Brachler József katonát is. Báthory bűne az volt, hogy az oláhok elől visszavonuló 130 katonával levétette vörös jelvényeket s a fegyvereket a vízbe dobatta. A terrorcsapat Ceglédről Abonyba utazott s ott Szamuely rendeletére Sarudi-Battik Béla főhadnagyot Stern Mózes zsidó politikai megbízott fölakasztatta. Stern megszökött, társa tíz évi fegyházat kapott.

Május 4-én Piros Jenő kereskedőt és K. Molnár József földművest akasztatta föl Stern Mózes.

Ugyanaznap agyonlőtték Doby Gábor községi főjegyzőt, mivel az oláhok elől elmenekült vörösök helyébe megbízható egyéneket alkalmazott.

Szolnokon lelőtték Szikszay György törvényszéki elnököt, Oesterreicher Nándor kereskedőt, több katonatisztet és polgárt. Pethes Manó törvényszéki bírót a lakásán lőtték le. Másnap Szamuely összefogdostatta mindazokat, akik a vörös csapatoknak ellenálltak, s közülük sokat kihallgatás nélkül agyonlövetett. Ennek a vérengzésnek 33 áldozata volt. Király Árpád tüzérfőhadnagy, Zalán Zoltán hadnagy, Palesco Jenő huszárőrnagy, Tallósi Vámos Zoltán és Vermes István főhadnagyok, Majthényi Pál, Sugár Miklós hadnagyok és két ismeretlen tiszt; továbbá Dr. Hajdu Béla vármegyei ügyész, Simonyi Pál árvaszéki ülnök, Benedek János, Berger Albert, Róth Ernő, Ginszt Sándor, dr. Engel Sándor ügyvéd, ifj. Zelei János ügyvédjelölt, Stögermajer Antal, Németh Pál törzsőrmester, Spiller Aladár, Zakariás Mihály, Zakariás István, Demény Lajos, Sztankovics Sándor tiszthelyettes, Tordai Lajos és Osbath Gyula csendőrőrmesterek, Szántai Ferenc, Tövis Béla MÁV-tiszt és Mellinger Endre 16 éves kereskedelmi iskolai tanuló, aki kivégzése előtt Szamuelyt szemtől-szembe fosztogató gazembernek nevezte. A tettesek közül Stern Mózes és Gerlei Géza megszöktek, Kohn-Kerekes Árpádot és Kovács Lajost kivégezték, a többi 12-15 évi fegyházat kapott. Még aznap agyonlőtték László Imre MÁV-elöljárót a temető árkában.

Május 4-én Tápióbicskén a Hoepfner és Binenstok Ármin által vezetett vörösök, akik az oláhok elöl gyáván megfutottak s a békés lakosságot fosztogatták, sortüzet adtak a védekező polgárokra s lelőtték Trupolai János és Domonkos Imre csendőrőrmestereket, továbbá Hosszú István és Pozsgai Sándor gazdákat. Ugyanaznap Tiszavárkonyban agyonlőtték Megyery Antal csendőrőrmestert, aki május 2-án bámulatos ügyességgel és bátorsággal néhány száz főből álló vörös tüzérséget fegyverzett le. „Éljen a haza!” kiáltással fejezte be életét.

Hatvanban Németh József és Kobovits Bogdán vörösőröket, Hajdu Aladár fűszerkereskedőt, Mészáros József munkást és Fehér Illés földművest Bertók István terrorista végezte ki. Borsodivánkán Kiss Ernő segédjegyzőt Stern Mózes terrorcsapata agyonlőtte. Egerben sárbogárdi Mészöly Géza tartalékos őrnagyot, aki az odaküldött terrorcsapat előtt a síneket felszedette, menekülése közben egy őrházban felesége szeme láttára összeszurkálták és agyonlőtték. Jászkarajenőn Dobák Imre vöröskatona Kósa József plébánost „a papok iránti gyűlöletből” agyonlőtte, majd amikor Hornyik Károly káplán a holtteste mellett imádkozott, őt is agyonlőtte. Dobákot kivégezték.

Május 5-én Kecskeméten a terroristák összelövöldözték az előlük menekülő Vén András csendőrfelügyelőt. Hulláját kifosztották és egy gödörbe lökték. Körmenden Laszlóczky Ferenc hentes a vörösök sortüzében hunyt el. Egerben Russó János sofőrt alezredes megszöktetése miatt agyonlőttek.

Devecserben is kitört az ellenforradalom: a munkástanács tagjait lefogták s Bőnyi Gyula őrizetére bízták. A vörösök azonban csakhamar megérkeztek: Bőnyit egy Markos János nevű vöröskatona lelőtte. 7-én Buják István tartalékos hadnagyot, valamint Ferenczi Lajos szakaszvezetőt a katolikus templom előtt fölakasztották. Másnap elfogták Krasovszky Gyula herendi tanítót s kivégezték. Végül még Somogyi Józsefet fogták el és 14-én agyonlőtték. A tettesek közül Lusztig Arnold és Schwarz Sámuel megszöktek, Csaplár Jánost és Végh Miklóst kivégezték.

Május 7-én Jászberényben Hajek Ferenc törvényszéki díjnokot agyonlőtték.

1919. májusának második hetében tovább folyt a vérengzés.

10-én éjjel Hatvanban egy vörösőr agyonlőtte Fehér Illés 17 éves földművest. Ugyanaznap Lajtaújfalu határában a vörösőrök agyonlőtték Zellner József osztrák állampolgárt. 13-án Emődön Kovács Lajos diósgyőri lakost végezték ki.

14-én Isaszegen a vöröskatonák „a proletárdiktatúra szidalmazása miatt” agyonlőtték Windisch János szakaszvezetőt. Ugyanaznap Jászladányban agyonlőtték Bornemissza Jenő jászkíséri főjegyzőt, mivel az oláhok közeledtekor összeíratta azokat a megbízható polgárokat, akiket a rend fenntartására alkalmasoknak tartott. Hulláját kifosztották s a tárgyalás előtt már órákkal megásott sírba dobták.

E napokban Rákospalotán fedeztek fel olyan összeesküvést, mint aminő a Stenczel-Nikolényi-Dormándy-féle összeesküvés volt. Ebben az egykori főkapitány, Dietz Károly és több rendőrtisz vett részt. Összeköttetésben álltak Lemberkovics százados szervezetével, de ezt vallatásuknál nem árulták el. Az volt a szándékuk, hogy mihelyt az oláhok a fővárosba érnek, letartóztatják a népbiztosokat és katonai diktatúrát léptetnek életbe.

Ekkoriban Budapesten lisztet, kenyeret, fát, szenet csak jegy ellenében lehetett kapni. Már korán reggel hosszú sorok ácsorogtak a boltok előtt. A proletár uralomban az volt a tragikomikus, hogy azt a munkásság a saját diktatúrájának tartotta, holott voltaképpen néhány idegen fajú ember basáskodását jelentette. Ezek az emberek meggazdagodtak, a munkásoknak pedig az elrabolt pénzből és értékekből nem jutott semmi.

Klein (Kelen) József például a szociális termelés népbiztosa volt: az egyik fitestvére Kelemenre, a másik Korvinra magyarosította a nevét. Természetes dolog, hogy Kelemen szintén a szociális termelés népbiztosságánál működött, mint a textilosztály főnöke, míg Korvin-Klein politikai megbízott lett a belügyi népbiztosságnál. Egyébként az akasztófán fejezte be életét. Kelen felesége, Fried Jolán osztályfőnök volt a népoktatásügyi népbiztosságnál, Korvin felesége, Stern Erzsi, a népjóléti népbiztosságnál volt osztályfőnök. Kelenné apja, Fried Lajos a postai ruházati osztály főnöke volt, Kelenné testvére, Fried Jenő, valamint Fried Hugó a gyermek szociális osztály intézői voltak. Rokonaik, Schőnné, továbbá Halász és neje, Hellerné ugyanott a gyermekotthon felügyelői voltak. Egy Singer nevű unokahúguk a népoktatási népbiztosságnál volt alkalmazva. Tehát 13 zsidó egy famíliából, csupa olyan állásban, ahol nem kellett verejtékezni.

Kun Béla sógora a szociális termelés népbiztosságánál osztályfőnök volt, Kunfi felesége ugyanaz a népjóléti népbiztosságnál, testvére, Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos, Kunfi testvére a népruházási hivatalnál megbízott volt. Seidler népbiztos felesége a szociális kurzus vezetője.

Landler, Varga, Kunfi, Rónai népbiztosok sógorok voltak. Hevesi népbiztos fitestvére, Hevesi Jenő volt az értékeket felkutató csoport vezetője, aki százezreket érő ékszereket, selymet, csipkét stb. rabolt össze. Szamuely Tibor öccse, László szintén vérengző politikai megbízott volt. Mind híven követték a talmudi tanítást: „Ha valahová az egyik lábadat betetted, húzd utána a másikat.”

1919. május közepén nehéz napok virradtak a vörös hadseregre. A csehek és románok szorongatták az internacionalistákat, akiknek szedett-vedett társasága úgyszólván kardcsapás nélkül engedte át az ellenségnek az ország jelentős területeit. Budapest lakossága óriási izgalommal várta a fejleményeket. A küzdőtérről a legtöbb hír csak kerülő úton érkezett Budapestre, legfeljebb a „Népszavá”-ban lehetett újabb és újabb területek feloldásáról olvasni. Május 2-án jött az a hír, hogy Szolnok és Miskolc elestek. Két nappal később Nagydaróc, Ózd és Fülek került a csehek kezébe, május 5-én Szolnok elestét kezdték cáfolni, ugyanekkor azonban közölték azt, hogy a cseh csapatok előnyomultak Kékes és Emőd felé. A vörösök egyre nagyobb eréllyel kezdtek sorozni, ez azonban természetesen nagy akadályokkal járt. Május 6-án a csehek már elértek Szécsény és Mátranovák község határába, Csongrádról pedig az oláh előnyomulás híre érkezett. Május 7-én az oláhok állítólag rendkívül szigorú fegyverszüneti feltételeket szabtak. Május 9-én egy csomó ellenforradalmárt tartóztattak le, május 10-én pedig arról beszéltek, hogy a vörösök visszafoglalták Füleket. Május 17-én egy bécsi lap azt a hírt közölte, hogy az antant a vörösök ellen több hadosztályt szándékozik mozgósítani. Május 22-én a vörös hadseregbe kényszerített magyar tisztek érdeme folytán visszaszerezték Miskolcot, Salgótarján azonban már majdnem teljesen be volt kerítve. Pogány József, a vörösök hadtestparancsnoka beismerte, hogy a csehekkel folytatott lévai ütközet sikereit azok a tényleges tisztek szerezték meg, akik ellen ő annak idején a legbrutálisabban járt el. A vörös hadseregben a legzüllöttebb állapotok uralkodtak, így például a 80. dandár azzal a megokolással, hogy a fronton lévő csapatoknak különlegességi dohányt adtak, nekik viszont csak komisz cigarettát, megtagadta a szolgálatot. A 11. ezred mindenféle ok nélkül Ipolyságra vonult vissza. Mint Pogány József maga mondotta, „az egész csürhéből csak harminchetet sikerült a politikai megbízottaknak arra rávenni, hogy a frontra visszamenjenek” A forradalmi törvényszék szinte naponta az ítéletek egész tömegét hozta a vörös katonák ellen szökés, lopás, betörés, különböző erőszakoskodások miatt. Több rabló vörös katonát az Országház téren agyonlőttek. Ugyanekkor természetesen tovább dühöngött a polgársággal szemben is a vörös terror. Május 17-én Jászapátiban agyonlőtték a börtöncellában Joó Andor járásbírót, és meggyilkolása után a terroristák felvágták a holttest hasát, hogy öngyilkosnak tüntessék fel. Május 20-án Görgey Árpád őrnagyot és feleségét gyilkolták meg orvul menekülés közben Alsózsolca községben. Amidőn súlyosan sebesülve összeesett a házaspár, rohamkésekkel összeszurkálták és puskatussal agyonverték. Május 21-én Dédesen Reisz Frigyes hadnagyot lőtték főbe. Bélapátfalván pedig egy hatvanesztendős, teljesen süket molnármestert, Betes Lajost, kémkedés gyanúja miatt felakasztották. Május 22-én a Hűvösvölgyben Csákány Sándort azért lőtte agyon egy vörösőr, mert fát szedett. Ugyanakkor Jászladányban Szöllős Mihály kiskörei bíró került akasztófára azért, mert május 1-én a templom tornyára fehér zászlót tűzetett ki. Ennek a napnak utolsó áldozata Lutter László sajókazai gazdálkodó volt, akit a terroristák agyonvertek.

1919 májusa, amelyre a vörös vezérek paradicsomi állapotokat ígértek az elbolondított munkástömegeknek, egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Éppen ellenkezőleg, az történt, hogy május 25-én Kun Béla beismerte a munkástanácsban, hogy olyan ínség állott be, amelyet megszüntetni nem lehet, legfeljebb mérsékelni. Azzal igyekezett a vele egy húron pendülőket vigasztalni, hogy a burzsoázia ezentúl majd együtt nyomoroghat a proletárokkal. A pénz időközben jelentős értékveszteséget szenvedett, ennek egyenes következménye volt az élelmiszerek árainak emelkedése és a munkabérek jelentékeny megnövekedése.

Annak ellenére, hogy a kommün vezérei ekkor már látták, hogy feltartóztathatatlanul haladnak a gazdasági csőd felé, terrorcselekedeteiket egyáltalán nem mérsékelték.

Május 25-én Nagybakonak községben Lukácsi János, Horváth János, Horváth József és Kolarics József gazdálkodót lőtték agyon, Szuhakálló községben pedig Göllén József csendőrőrmestert agyonverték. Ennek a napnak még egy áldozata volt, a Magyarszentmiklós községben lakó Kulich József személyében.

Május 26-án Felsőhangonyban Endrész Lászlót, 27-én Heréden Hárs Szabó Péter zászlóst, 28-án Böd községben Udvardi Ferencet, Udvardi Antalt, Derdák Jánost, Pásthy Lajost, Tanka Antalt, Polgár Kálmánt és Farkas Jánost lőtték agyon. Sajószentpéteren ugyanekkor Balogh Dániel földműves szenvedett mártírhalált. Május 29-én Nagykanizsán Neumayer Györgyöt, Nagyszékely községben Holzapfer Jánost végezték ki.

1919 május végén több helyen lángolt fel az ellenforradalom. A diktatúra megbuktatására irányuló kísérleteket azonban a vörösök mindenütt vérbe fojtották. A tolnatamási-i ellenforradalom legázolására több terrorcsapat szállta meg a községet és kétszáz polgárt elfogott. A harc folyamán Kéri József, Schisler János és Molnár János esett áldozatul, később pedig Kiss A. Józsefet főbe lőtték, Madarász József községi rendőrt, Berta Pál mészárost és Hőrik Imre asztalosmestert pedig, miután előzőleg brutálisan megkínozták őket, felakasztották.

A vend lakosságú Muraszombat környékén is voltak halálos áldozatai az ellenforradalomnak, minthogy azonban ez a vidék idegen megszállás alá került, a kivégzettek nevei nem ismertek.

Május 31-én Miskolcon Weinberger György századost agyonlőtték, Kőhídgyarmaton Léderer Ferenc földbirtokost felakasztották, Disznóshorváti községben pedig Czövek Erzsébetet és Fodor Lídiát végezték ki. Június 3-án Dunamocs községben Trubinyi János plébánost a Duna-parton akasztották fel, június 5-én Nagycenken és környékén Gludovácz Mátyás, Gmász Ferenc és Prokop Vendel esett el a gépfegyverekkel és repülőgépekkel támadó vörösök elleni küzdelemben. Szamuely Tibor öccse, László, ugyanitt előbb megkínoztatta, majd halálra ítéltette Fennesz Rezsőt és Szántó Róbertet.

A szovjet kormány helyzete a sok vérengzés ellenére egyre bizonytalanabbá kezdett válni. Az egyik népbiztosi tanácsülésen már arról panaszkodtak, hogy „a népbiztosok beültek az irodákba, ott azonban nem csinálnak mást, mint pipáznak és beszélgetnek, egyébként azonban teljesen tétlen életet folytatnak.” Ebben az időben már a gyárak foglalkoztatása 25-75 százalékos csökkenést mutatott.

A keresztény emberek egyébként egyre jobban látták, hogy az egész kommün voltaképpen a zsidó kisebbségek terrorjának eredménye. Horváth János Somogy megyei gazda például a kommunista párt kongresszusán azt hangoztatta, hogy Veszprémben 54 politikai megbízott közül 48 a zsidó, Székesfehérvárott pedig egyetlen este hatvan olyan politikai megbízott ült együtt, „akinek arcán még a pajesz maradványai voltak felfedezhetők”.

A fővárosban június közepe felé egyre nagyobb lett az ínség, egy-egy emberre mindössze fél deka zsír jutott naponta és háromnegyed kiló kenyér, felerészben az is nyers — egy hónapra. A Dunántúlon ostromállapotot hirdettek, az iskolai évet pedig sebbel-lobbal mindenféle osztályozás nélkül befejezték.

A kommunisták dühöngése 1919 júniusában érte el a legnagyobb fokát. Ebben a hónapban a terroristák rengeteg halálos áldozattal gyarapították a nemzet mártírjainak hosszú-hosszú sorát. Június 6-án Abonyban Lajcsák István és Teleki Fehér Mihály esett áldozatul a kommunistáknak, Kőszegen Waisbecker Jenő százados, továbbá egy hétgyerekes apát, Herics György földművest végeztek ki brutális módon. Csornán Rácz Alfonzot lőtte agyon egy vöröskatona, Németh Lajos tiszthelyettest agyonverték, Horvátlövőn Weszelics Ferencet végezték ki. Lajtaújfalu községben Szamuely terroristái Nakovics Nándort, Ligetújfaluban Moharos Gyula főhadnagyot lőtték agyon, június 7-én a Lenin-fiúk Sopronkövesd községben Schmidt Mátyás vasúti pénztárost és fiát, ifj. Schmidt Mátyást akasztották fel. Június 8-án Kapuvárott Reszt József kórházgondnokot, Stelczer Pál molnármestert, Pintér Pál járásőrmestert, Szalay Béla kávéház tulajdonost, Mesterházy Zsigmond postamestert és Schemek Károly gazdálkodót akasztatta fel Szamuely Tibor, június 10-én pedig a csornai ellenforradalmi megmozdulásban részt vett hét polgár szenvedett vértanúhalált hazafiassága miatt. Ákots Gyula gőzmalom tulajdonos, Lachler Lajos vegyeskereskedő, Németh Gyula és Tarcsai István gazdálkodók, Glaser Ferenc bérlő, Pozsgai Bálint és Takács Ferenc gazdálkodót küldte sírba a vörös terror. Ezeknek a csornai magyaroknak rettenetes bűnük volt a vörös bestiák előtt, plakátot nyomtattak ugyanis, amely a következőképpen hangzott: „A csornai járás lakossága nem hajlandó tovább tűrni a kommunista gazdák garázdálkodását, azt a rémuralmat, amelyet az emberi jogos és szabadság ürügye alatt folytatnak, és amelyben hazug jelszavakkal minden szabadságot elfojtani igyekeznek. A valódi népuralom helyébe mindenféle munkakerülő csirkefogó népség uralmát ültették és az országot a teljes gazdasági csőd szélére juttatták.” Ugyancsak június 10-én halálos áldozati voltak a kommunistáknak Esztergomban: Berniczey Aladár földbirtokost és Varga Dezső János földművest lőtték itt agyon a tőlük megszokott brutális jelenetek között.

Június 18-án Sarud községben Kovács Jánost lőtték agyon, június 10-én a fővárosban Effinov Grigory és Jukelsohn Isay ukrán tiszteket Kun Béla egyenes parancsára elfogták, levezették őket a Duna partjára, levetkőztették, kezeiket összekötözték és miután köveket akasztottak nyakukba, beledobták őket a Dunába. Ugyanezen a napon Fóton Gódor János és Gernát Pál, a kalocsai országúton Tamás Sándor gazdálkodót lőtték agyon, június 20-án pedig a Tasson fellángolt ellenforradalom harcában Jenei Sándor és Jenei János földműves esett el. Június 21-én Dunaföldváron Jankó Ferenc földműves, Hartán Nagy Gyula volt a halálos áldozat, Pusztakengyelen Léderer Pál földbirtokost lőtték agyon, Tasson Vörös Istvánt és Kovács Istvánt akasztották föl, június 22-én pedig Dunaföldváron Révész Ferenc földművest végezték ki. Eger városában a végsőkig elkeseredett polgárság megtámadta a városházán a vörösöket, mire a vörös katonák a nép közé lőttek és golyóik nyomán Liszkai Ignác földművest, Balog Antal János, Demeter István gazdálkodó és Prókay Erzsébet tízesztendős leány maradt holtan a helyszínen. Felsődabas községben Soproni Kálmánnét lőtték agyon. Kaposváron Szabó Ferencet állították puskacső elé, Pákozdon Barna Imre földművest végezték ki. Ugyancsak június 22-én zajlott le Solton és Soltvadkerten az ellenforradalmi mozgalom, amelynek tizenkilenc polgári áldozata volt. Itt is Szamuely személyesen tartott statáriumot és hihetetlen elvetemültséggel valóságos vérfürdőt rendezett. A vésztörvényszék Jászfalussy Károly jegyzőt és három társát, mint az ellenforradalmi szervezkedés vezetőit, felakasztották a téren álló fákra és a jegyző feleségét arra kényszerítették, hogy az ura lába alól saját maga húzza ki a zsámolyt. Kovács Gáspár kisbirtokos, Szili László tisztviselő, Zlinszky János korcsmáros, Molnár Gábor, Ács Pál, Lonka István földműves, Fülöp Lajos lakatossegéd, Polyák János gazdasági cseléd, Berkes Bálint munkásgazda, Juhász György, Geszti Gáspár, Lehoczky Ádám, Szentgyörgyi János földműves, Schneider Henrik napszámos, Friedmann György, Schuller Henrik, Mátyási János és Haász Ferenc földműves holtteste jelezte a kommunisták véres bosszúállását. Dühöngésük során a kommunisták a házakba is behatoltak és a teljesen védtelen emberekre lövöldöztek. Ekkor súlyos sérüléseket szenvedett Martin János, Reithardt István, Erdős Henrik és Kuncz Péter. Ennek a napnak halálos áldozata volt még Szalkszentmárton községben Polánszy Mihály gazdasági alkalmazott, aki az ellenforradalmi harcban elesett.

Június 23-án lángolt a legmagasabbra a vörös terror dühe. Ezen a napon tömegével estek áldozatul a hazafias érzésű magyar polgárok a terrorista bandák gyilkos fegyvereinek.

A Krisztinavárosban ezen a napon tartották meg az úrnapi körmenetet. A körmenetben résztvevők a Himnuszt kezdték énekelni, mire Cserny József terrorista félszázad vörös katonával nekirontott a körmenetben részvevőknek és közéjük lövetett. Egy golyó dr. Dénes Artúr ügyvédet találta, aki sérülésébe belehalt. Dunaföldváron az ellenforradalom leverése után a vörösök statáriális bírósága Miskolczí Istvánt, Hambalkó Jánost, Holmár Imrét és Gál Mihályt halálra ítélte. Közülük Miskolczit agyonlőtték, a másik hármat felakasztották. Ugyanerre a napra esik a dunapataji vérfürdő gyászos emlékezete. Az ellenforradalmi érzelmű lakosság valóságos ütközetet vívott itt a vörösökkel, akik a kellő felszereléssel nem rendelkező falusi népet könnyedén leverték. Megjelent Szamuely terrorista csoportjával és egy kézlegyintéssel halálra ítélt tizennégy embert: Sándor Ernőt, Elkán Gyulát, Herold Sándort, Tóth Andrást, Dudás Józsefet, Fiteró Miklóst, Máté Gábort, Tüzkő Kálmánt, Nagy Lajost, Csizmadia Józsefet, Kincses Józsefet, Sass Lajost, Ribári Józsefet és egy ismeretlen polgárt. Az útszéli fákra akasztották fel őket, és valamennyit arra kényszerítették, hogy saját maguk rúgják ki a lábuk alól a széket. A vörösök elfogtak két fiatalembert is, akik élelmiszert akartak vásárolni a községben. Az egyiket felakasztották, a másikat menekülés közben lelőtték és agyonverték. Az ellenforradalmi harcokban 48 ember esett el Dunapatajon, aki pedig élve került a terroristák kezébe, azokat borzalmas kínzások közepette hurcolták Szamuely elé. Aki védekezni próbált, azt véresre verték, s ha valaki összeesett, addig bántalmazták, míg fel nem tápászkodott. A kommün vérengző hóhéra a sebesülteket is agyon akarta lövetni, a dunapataji orvos erélyes fellépése azonban ezt a gaztettet megakadályozta. Szamuely ráparancsolt az orvosra, hogy a sebesülteket élve temessék el, ezt a parancsot azonban nem teljesítették. Az ellenforradalmi küzdelemben a következő polgárok estek el: Horváth Mihály, Vajda G. István, Tessényi István, Takács István, Iván Gergely, Papp István, Bán S. Imre, Keserü István, Bán János, Bíró Sándor, Dutka Sándor, Herczeg József, Sulyok József, Gyöngyössi János, Vendég József, Vörös János, Sárközy Kálmán, Vitális János, Biacsi Sámuel, Faddi János, id. Herczeg Imre, ifj. Faragó Gy. István, Bogárdi Sándor, Klein Vilmos, Balla Lajos, Szajcz József, Széll Sándor, Vass Imre, Széll Gy. István, Nagy István, Grósz Vilmos, Katus István, Kákonyi Imre, Bán Sándor, Gábori István, Berecz Sándor, Váczi Sándor, Papp Mihály, Koller István, Siroki Richárd, Dudás Antal, Nagy Gyula, Szűcs Sándor, Farkas Sándor, Berte József, Bíró Sándor, Schwarz József. A lakosságra 802 000 korona sarcot vettek ki, az életben maradt ellenforradalmárokat börtönbe vetették. Ugyanezen a napon volt a hajósi ellenforradalom. Ennek hősei a következők: Csanádi József, Jagicza Antal, Romsich Gergely, Pirisi István, Romsich Sándor, Rideg József, Balázs István, Vén István János, Vén Ignác. Hartán Szamuely hét embert végeztetett ki: Kaszt Jánost, Schneider Jánost, Himpelmann Pétert, Molnár Istvánt, Schnell Pétert, Brenner Jánost, Szeidl Jánost. A Tetétlen körüli harcokban elfogtak több hartai és solti ellenforradalmárt. Mintegy 25 embert folytonos ütlegelések közben bevittek Kecskemétre s ott öt embert kínvallatások után kivégeztek, a többit 10-20 évi kényszermunkára ítélték. Az agyonlőttek nevei a következők: Horváth József, Szabó István, Hus Lajos, Tarr János, Kugelmann Péter. Ugyanaznap Kecelen Benediczki Pál gazdasági intézőt három rabló vörös katona a lakásán agyonlőtte. A menekülő félben lévő Lajkó M. Andrást és Halász Józsefet szintén agyonlőtték, az időközben bevonult vörös katonák pedig Vajai László római katolikus segédlelkészt, továbbá Vén Jánost és Árvai Andrást végezték ki. Több ízben rálőttek Kurcz Adolf plébánosra is, de szerencsére nem találták el. Kurcz Erzsébet polgári iskolai tanítónő után kézigránátot dobtak, sebesülés azonban itt sem történt. Az ellenforradalmi harcban Laváti János, Szabó József, Porcsik István, Palásti Mihály, Sajdik György, Onódi Imre, Halász Gergely, Laki János, Filus István, Csuri Sándor, Fejes János, Borbélyi János, Tusori Ferenc, Dán István, ifj. Laváti János, Beck András, Szanter Mihály, Lajkó József, Sebestyén Pál, Simon Mihály és Wallmann Ferenc fizetett életével hazafiasságáért. Ugyanezekben a napokban kivégezték Spang József, Szenohradszki Pál és Kutyifa János kiskőrösi lakosokat. Spong Józsefre, amidőn már felakasztották, felülről ráugrott egy vörös katona és a szerencsétlen ember nyakán lovagolt. Mezőtúron szörnyű kínzások után Gy. Szabó István gazdálkodót végezték ki, a Kalocsa közelében fekvő Páhi községben pedig agyonlőtték Heiszán Ferenc nyolcesztendős fiút, akit ellenforradalmárnak néztek. Pusztaszentimrén Gelencsér Mihály és Almási József, Szekszárdon Majsai József polgárember gyarapította a halálos áldozatok számát.

Június 24-én zajlott le Budapesten az ellenforradalom. Lemberkovits Jenő százados játszott ebben főszerepet. A Vilmos-laktanya tüzértisztjei, a Ludovika Akadémia növendékei és a dunai monitorok tisztjei hűségesen szállottak harcba a mindent elnyomó terror ellen. A ludovikások, csupa fiatal gyerek, hat órán keresztül tartották irtózatos túlerővel szemben a József-központot. A monitorok, árbocaikon nemzeti színű zászlókkal, a Dunán vonultak fel s ágyúval belőttek Kun Bélának a Hungária Szállóban lévő szobáiba, de összelődözték a Radeczky-kaszárnyát is. Az ellenforradalmi megmozdulást gyalázatos árulás meghiúsította. Herczeg Géza banktisztviselőt, aki megelőző vasárnap a Bazilika előtt hazafias tartalmú röpcédulákat osztogatott, 24-én reggel agyonlőtték. Egyes hírek szerint ezek miatt a röpcédulák miatt rendelték el a statáriumot. Az ellenforradalom sikertelenségét közvetlenül az okozta, hogy a Vilmos-laktanya legénysége, amely eleinte az ellenforradalmár tisztek oldalán sorakozott fel, megtagadta az engedelmességet és így a vörös őrség hamarosan megszállhatta a laktanyát. Itt tartóztatták le Lemberkovits századost több tiszttársával együtt. A letartóztatottakat Jancsik vörösőrségi parancsnok elé kísérték, az előszobában azonban Lemberkovitst agyonlőtték, Filipecz Dénes főhadnagyot pedig súlyosan megsebesítették. Az ellenforradalom hírére Kun Béla ész nélkül menekült a fővárosból. A vörösök összesen 402 ellenforradalmárt tartóztattak le, akiket tömegesen szándékoztak kivégezni. Romanelli olasz alezredes energikus fellépése azonban a vérengzést megakadályozta. Június 24-én ennek ellenére még több halálos áldozat volt. Agyonlőtték Kiss Rózát, Berend Miklós orvostanárt, Madarász Béla orvosnövendéket, Ivándai Karátson István tüzérszázadost, Erődi Ödön főhadnagyot, Pogány Jenő ludovikást, továbbá Andódi Jánost, Gosztonyi Mihályt és Pécsi Jenőt. Akasztó községben Melkvi Antal, Csepelen Thomas Antal, Tengelicen Sebestyén Sándor esett áldozatul a gyilkosoknak, Kalocsán pedig 19 embert végeztetett ki Szamuely Tibor. Tizenhatot felakasztottak, hármat főbelőttek. Ezek a mártírok a következők voltak: Császár István főszolgabíró, Csiszár István tanító, Mészáros Ignác tanár, Kálmán József kereskedő, Gallina Zoltán intéző, Horváth Lajos joghallgató, Vargacz Gergely, Berta János, Varajti József, Romsics János, Kővágó Sándor, Musza József, Berta Antal, Vargacz József, Szabady István, Horváth Gyula, Rigó Ferenc gazdálkodók.

Június 25-én Szentendrén agyonlőtték dr. Kucsera Ferenc káplánt. Hősiesen fogadta a gyilkosok golyóit. Tetemét a temető árkában földelték el.

Újpesten az ellenforradalmi mozgalom szervezői közül Dezső Elemér, Haiden László, Rojcsek László, Szűcs János esett áldozatul a terroristáknak, másnap pedig Martinovics Béla, Orczy Karó Imre és Papp Imre fejezte be a kommunisták golyói által életét. Június 25-én Taubinger Géza nyugalmazott pénzügy igazgatót lőtte le a fővárosban egy vörösőr azzal, hogy „burzsuj pofája volt”. Szőts András főhadnagyot, aki Lemberkovitscsal együtt vett részt az ellenforradalomban, az Országház harmadik emeletéről a világítóudvarba dobták és a zuhanás következtében meghalt. Csajta községben Ludovikán Jánost, Érsekcsanádon Kincses Pált, Kecelen Csóti Ferencet, Uszodon Bazsó Sándort végezték ki.

1919 júliusa a feszült várakozás jegyében indult meg. A vörösök az ellenforradalmakat mindenütt vérbe fojtották, azonban a polgárság mégis tudta, érezte, hogy a diktatúra nem tarthat sokáig. Az országban mindenféle anyag kifogyóban volt, behozatalra pedig semmi kilátás nem mutatkozott, mivel a külföld nem volt hajlandó a vörös bandával tárgyalni. Az antant már április elején tisztában volt azzal, hogy Kun Béla nem képviseli Magyarország polgárságát. Hasztalan próbált Kun Béla úgy akkor, mint később az antantnak azzal hízelegni, hogy a tanácsköztársaság nem áll az integritás alapján, a cseh vereségek komoly lépésre kényszerítették Clemenceaut s június 7-én kelt jegyzékében „a legszélsőbb rendszabályokkal” fenyegette meg Kun Béla kormányát. Minthogy pedig ennek ellenére a vörös hadsereg — a hazafias érzelmű tisztek vitézsége által — június 10-én elfoglalta Eperjest és Tornát, Clemenceaut június 13-án újabb táviratot intézett Kun Bélához, amelyben figyelmeztette őt a hadműveletek céltalan voltára s egyben közölte a később Trianonban szerződésbe foglalt határokat. Ezeket a határokat még a legfeketébben látók sem képzelték el olyan szörnyűségesnek. A legtöbb, amire el voltak készülve, a nemzetiségeknek Magyarországtól való elszakítása volt, most azonban kiderült, hogy tiszta magyar területeket is minden látható ok nélkül idegen államoknak ítéltek oda. Magyarország szomszédjai sikeresen használták ki az általános ellenszenvet, amely Magyarország iránt bolsevista kormányára való tekintettel akkor egész Európában megnyilvánult: nagyobb területeket kaptak a magyar zsákmányból, mint amilyenre ők maguk számítottak.

Clemenceau négynapi határidőt szabott a „szlovák” területről való visszavonulásra, de egyben ígéretet tett, hogy ennek teljesítése esetén az oláh csapatokat visszavonják. Kun Béla így kelepcébe jutván, elrendelte ugyan a hadműveletek beszüntetését, a magyar tisztek által vezetett vörösök azonban Érsekújvárnál és Lévánál 18-án alaposan megverték a cseheket.

A kommunista párt ezalatt igyekezett a hangulatot megjavítani. Nagygyűléseket rendeztek. Garbai a budapesti nagygyűlésen kijelentette, hogy „most temetjük Magyarország ezeréves alkotmányát”. A hangulat azonban csakhamar lehűlt, amikor a „Népszava” (amely akkor őszintén a kommunista párt hivatalos lapjának nevezte magát) június 27-i számában kénytelen volt közölni Romanelli ezredes erélyes tiltakozását az ellenforradalmárok kivégzése ellen.

Június 30-án a vörös hadsereg megkezdte a visszavonulást a Clemenceau-vonalra. A monitorok ismét megjelentek a Dunán, a Ferenc József-hidat gránátlövés érte. A lakosságot azzal a hazugsággal igyekeztek megnyugtatni, hogy a vörös hadsereg visszavonulása „csak időleges jellegű”, „az új határ még nem végleges”, és „sokkal nagyobb területet kapunk harc nélkül vissza”. Stromfeld vörös hadseregparancsnok megtörten mondott le július elején. Mikor maradásra akarták bírni, barátai előtt ezt a kijelentést tette: „Harcoltam a csehek és románok ellen, de ellenforradalmárok ellen nem vívok háborút.”

A napokban a vörös rémuralomnak a következő áldozatai voltak:

Tolnán június 29-én agyonlőtték Baranyai László dr. községi orvost és Vass József pénzügyőrt. Baranyai dr. katonai egyenruhában, tiszti rangjelzéssel fehér gárdát szervezett és mindvégig hősi magatartást tanúsított.

Július 23-án Szobon Domonkos Gáspár dr. ügyvéd a csőcselék előtt ellenforradalmi kijelentéseket tett, mire megrohanták, a vörös katonák belelőttek s a csőcselék agyonverte.

4-én akasztották föl a Komárom megyei Császár községben Wohlmuth Ferenc dr. plébánost. A Lantos-Lőwy Bertalan zsidó géplakatos elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróság végeztette ki: Katona Sándor vádbiztos arra hivatkozott, hogy Korvin-Klein Ottó utasítása szerint minden papot ki kell végezni. A plébános hősiesen viselkedett s emelkedett szellemű beszédben búcsúzott híveitől. Lőwy egy ideig hallgatta, de aztán rátették a hurkot a pap nyakára s az egyik katona arcul ütötte. A tetemét azután gúnyosan himbálták. A tetteseket kivégezték.

1919 július elején már a népbiztosok nem hittek a kommunizmus örökkévalóságában. A lakosság elégedetlensége egyre fokozódott. A hús őrületesen drágult, főzelékfélét nem lehetett kapni, a szovjet liszt pedig használhatatlan volt. A fővárosban hatalmas fehér gárdákról, majd a franciák és angolok bevonulásáról kezdtek suttogni. Az újságírók szakszervezete bizalmatlanságot szavazott a vörös kormánynak. Több újságírót letartóztattak. Az optimisták újabb antant ultimátumot kezdtek emlegetni, sőt arról is beszéltek, hogy az antantmisszió a kaszárnyák kiürítését szorgalmazza. A sok rettegés után mohón kaptak az emberek minden kedvező híren.

Az áldozatok száma e napokban kevés volt.

6-án Abaújszántón agyonlőtték ifj. Jaczenkó Andrást, mivel nem engedte magát lefegyverezni. Ugyanaznap Sári községben a rekvirálások miatt elkeseredett emberek a templom előtti téren csoportosultak. A vörös katonák szétkergették őket, egyikük azonban, Mráz Mátyás ellenállt, mire lelőtték.

7-én Szombathy János zagyvarékasi adóügyi jegyzőt egy vörös katona az utcán bosszúból agyonlőtte. A tettes 13 évi fegyházat kapott.

1919 július közepén már mindenki tudta, hogy a terror az utolsó napjait éli. Izgalommal olvastuk a „Presse” becsempészett példányaiból, hogy az antant elhatározta a támadást s ennek vezetésével Frech tábornokot bízta meg.

11-én Kun Béla prepotens hangon táviratot menesztett Clemenceau-hoz, amelyben követelte tőle a Tiszántúlnak a demarkációs vonalig való kiürítését. Erre a felszólításra azt a választ kapta, hogy a békekonferencia mindaddig nem tárgyal velük, amíg ők nem teljesítik a fegyverszüneti feltételeket. A bolsevik kormánynak nagy szüksége volt a még ki nem fosztott Tiszántúlra a ezért elhatározta, hogy megtámadja az ott álló oláh haderőket. Idehaza viszont számoltak a legvégsőkkel, s az 500-as tanács ülésen Surek „elvtárs” (akit aztán fölakasztottak) azt az indítványt tette, hogyha az antant serege Budapestet fenyegetni fogja, öljék le a túszokat, azután minél több polgárt, hogy hullahegyek fogadják a bevonuló hódítókat. Szamuely is tett ilyen nyilatkozatokat.

A hónap közepére kifogyott a fehér rotációs papír, a Népszavát barna csomagolópapírra kezdték nyomni. A Világszabadság megjelenését heti háromszorra korlátozták, a hetilapokat megszüntették.

A vendéglők, korcsmák, kifőzések ajtajánál nagy tömegek álltak sorba, hogy egy kis gerstlihez jussanak. Ez lett a proletárdiktatúra jellegzetes étele. Az ízetlen, silány vendéglői kosztot is csak jegy ellenében lehetett kapni.

16-án közölte a „Presse”, hogy Franchet d’Espéray tábornok megbízást kapott a hadműveletek megkezdésére. 17-én Romanelli alezredes újabb jegyzéket intézett Kun Bélához, amelyben erélyesen tiltakozott az általános mozgósítás ellen.

A vörös terrornak ezekben a napokban a következő áldozatai voltak:

12-én (vagy 14-én) dr. Vermes Gyula fővárosi hittanárt Abaliget közelében agyonlőtték.

13-án a vörösök Jászberényben népgyűlést rendeztek, melyre 300 vörös katonát és egy gépfegyvert vittek le. A népgyűlés szónokát, Bokányi Dezsőt, a nép lehurrogta, mire a gépfegyverből megindult a tüzelés, majd a vörös katonák lövöldöztek a menekülő tömegre. A végén 11 hullát szedtek össze, azon kívül 36 súlyos sebesülés történt. A halálos áldozatok a következők voltak: Cseh József, Gugi István, Herczeg András, Kiss Frigyes, Kolcza Béla, Kovács Mihály, Mészáros József, Rácz János, Szabó Mihály, Kondor József (a vádbiztos fia) és Urbán Ferenc. A lakosságra Keleti Béla zsidó hadtestparancsnok 3 millió hadisarcot vetett ki, azon kívül a vagyonosabb polgárok lakását kifosztották.

1919 július utolsó napjaira mindig úgy fogunk visszagondolni, mint valami szigorú nagyböjtre. Ennivalót csak rettenetes küszködés árán lehetett szerezni. A „fehér” pénzt csak félannyi értékben fogadták el, mint a kéket. Szamuely rohamcsapatai végigrabolták a vidéket s így jutottak a proletárok egy-egy csirkéhez hetenként, de a polgárság nem kapott húst. Július 23-án eltiltották a „batyuzást”, amellyel — mint a rendelet mondta — egyesek az élelmiszerkészletek elharácsolásával a dolgozók összességének rovására maguknak különleges elbánást biztosítanak. Karhatalmi közegek vizsgálták meg a város határában a kocsikat s akinél valamilyen élelmiszert találtak, letartóztatták. A fahiány miatt a sétányok fáit, a kerítésléceket, sőt a temetők fejfáit is lopkodták. Hamburger Jenő népbiztos a „Népszavá”-ban kétségbeesett hangon ezeket írta: „Ott tartunk, hogy igen erősen kifejlődött a csirkefogók szolidaritása, és kemény ember legyen, aki a panamista szövetkezetek útvesztőjében el tud igazodni, vagy ott rendet akar teremteni.”

A vörös hadsereg a Tiszánál döntő vereséget szenvedett. Az antantnak Bécsben székelő missziói attól tartottak, hogy a budapesti bolsevisták most már elkerülhetetlenné vált bukása előtt vérfürdőt fognak rendezni a polgárság körében. Ezért Cunnigham ezredes, a bécsi angol misszió főnöke 23-án magához hivatta Böhm Vilmost, aki közben a tanácsköztársaság bécsi követe lett, és igyekezett őt arra rábírni, hogy a proletárdiktatúra kormánya önként távozzék. Böhm fölrendelte Weltner Jakabot és Peyer Károlyt ,és velük együtt folytatta Cunnigham ezredesnél a tárgyalásokat a proletárdiktatúra csendes likvidálása ügyében. Az angol ezredes a föltételeket is megszabta: Kun Béla kormányának távozása, a bolsevizmussal való szakítás, mérsékelt elemekből való kormányalakítás. Ennek fejében helyezték kilátásba az országnak szénnel és élelmiszerrel való ellátását.

A vörös terror azonban a kommün belső bajai ellenére sem szűnt meg.

19-én Tarcalon Tóth István katonát agyonlőtték. 20-án Szabolcs községben az oláhok elleni harcok idején Csegei János, Csáti Mihály és Bodnár Ferencné esett áldozatul a vörösöknek.

23-án Mezőtúron agyonlőtték Sipos András csendőrőrmestert, Mindszent határában id. és ifj. Barna Istvánt és Török Andrást. Ugyanaznap Szentesen agyonlőtték Fejes Károlynét, továbbá az ottani Tisza-hídnál dr. Czobor Tibor budapesti lakost.

1919. július 26-án megkezdődött a proletárdiktatúra végvonaglása. A déli fronton, Csongrádnál a hadműveletek megakadtak, mivel az itt működő hadcsoport a szegedi kormánnyal megegyezett s az előnyomulást megszüntette. A Szolnoknál előnyomuló csapatokat vissza kellett vonni, a bekerítés veszélye fenyegette őket. Ennek megfelelően az északi hadcsoportot is visszarendelték. A vörös hadsereg teljes rendetlenségben özönlött vissza Budapest felé. A csehek megszállták a semleges zónát.

Az antant válasza 28-án érkezett meg. A „Népszava” közölte ezt a jegyzéket, amelyben kifejtette az antant, hogy az élelmiszer szállítását mindaddig nem kezdik meg, amíg Magyarországon olyan kormány nem alakul, amely a népakaratot képviseli: felszólítják tehát Kun Bélát a lemondásra, „mert az ő uralmuk nem a nemzet szabad akaratán, hanem csupán a terroron nyugszik”. Kun Béla nem fogadta el ezt a visszavonulási utat, hanem hirtelen Bruckba utazott s ott kezdett tárgyalni Böhmmel, Weltnerrel és Peyerrel. Megszokott lódításokkal kijelentette, hogy nincs szükség megállapodásokra, a szovjet kormány helyzete szilárd, mert a vörös hadsereg visszaverte (!) az oláhokat s a győzelem nem lehet kétséges! Naiv kapkodásában 400 000 koronát küldött az osztrák kommunistáknak, hogy ők is azonnal kiáltsák ki a proletárdiktatúrát. Budapesten ugyanakkor, vagyis 30-án parancsban figyelmeztették a lakosságot egy esetleges riadóra, mert az oláh hadsereg már előző nap átkelt a Tiszán, s a vörösök Ceglédet, Kecskemétet sietve kiürítették.

31-én a proletárkormány már tisztában volt azzal, hogy Budapest megszállását nem tudja megakadályozni. Kun Béla visszatérvén, összegyűjtötte híveit s most már őszintén bevallotta, hogy a helyzet reménytelen. Szamuely és Hamburger a további ellenállás mellett szájaskodtak, de ilyen kilátástalan kalandhoz senkinek sem volt kedve. A városban ellenforradalmi hangulat kezdett lábra kapni, amiért korábbra tették a zárórát.

A vörös uralom utolsó gonosztettei közül ki kell emelnünk a legbrutálisabbat, Fery Oszkár csendőraltábornagy, továbbá Borhy Sándor és Menkina János csendőrezredesek legyilkolását. Névtelen följelentésben ellenforradalom szervezésével vádolták meg a derék tiszteket. Három napig vallatták őket, mialatt hozzátartozóik minden követ megmozgattak, azonban még Romanellinek sem sikerült megtudnia, hol tartják őket fogva. Három napi kínzás után éjnek idején egy Mozdony utcai pincében akasztották fel őket a vízmelegítő csőre. A kötelet maguknak kellett a nyakukra tenni s még azután is kínozták, pofozták, szurkálták őket, holttestüket pedig teherautóra rakták s bedobták a Dunába. A tettesek közül, akik egyébként dr. Berend Miklóst és Madarász Bélát is meggyilkolták, Cserny József, Schőn-Goldberger Gábor, Groó Géza, Mészáros Sándor, Lőbl Mór, Steiger János, Papp Sándor, Küvér Lajos, Max Miksa, Bonyháti Tibor, Kakas Ferenc, Csomor Gábor, Neumayer Géza és Löscher Márton életével lakolt a gaz gyilkosságért.

26-án Tiszaroffon Endre István gazdát lőtték agyon, Tiszadobon pedig Szabó János miskolci bérkocsist, 27-én Kács községben agyonlőtték Molnár Terézt, Móron pedig Antal Józsefet, 29-én pedig Vácott Szilágyi Pétert végezték ki, 30-án Budapesten agyonlőtték Mildner Ferenc tüzérszázadost, a ludovikások tanárát. Jóllehet a forradalmi törvényszék fölmentette, Kun Béla titokban kivégeztette. Ugyanaznap Rém községben agyonlőtték Védeleg Mihályt, Győrött pedig Krammer Ignácot, Mezőcsáton Kéki Andrásnét, Forró Molnár Andrást, Salap Dánielt, Harsányi Istvánt, Angyal Jánost és Smila Gyulát végezték ki.

1919. augusztus 1-én a vörös kormány végre belátta, hogy hiába minden. Délutánra összehívták a munkástanácsot s Kun Béla bejelentette lemondását. A munkástanács erre egy úgynevezett szociáldemokrata kormányt választott, amelynek elnöke Peidl Gyula „elvtárs” lett. A népbiztosok most már csak a menekülésre gondoltak: Kun Béla zokogó hangon telefonált Bécsbe Böhmnek és menedékért könyörgött. Sajnos megkapta. Rögtön kisietett társaival autón Kelenföldre, ahol az egyetlen Pulmann-kocsiból álló szerelvény már várta őket. Szamuely nem kapott menedékjogot: szökni próbált, de Lichtendorfban a csendőrök felismerték. Mielőtt azonban bekísérték volna, önkezével vetett véget gonosz életének.

2-án tele volt a főváros nemzeti zászlókkal, a templomokban — néhány hónap multán — fölzendült a Himnusz. A bíróságok megkezdték működésüket. A sajtószabadság is helyreállt.

A vidéken azonban a vörösök sok helyütt még tovább gyilkoltak.

1-én Nagykátán Gallai András földművest, Tarnamérán Süri Sándor gazdát, Tápiószentmártonban Bergendi Ferenc intéző feleségét lőtték agyon a vörösök. 2-án Várpalotán a vörös katonák a nép közé lőttek; özvegy Horváth Istvánné és özvegy Hámen Lajosné holtan maradtak a téren. 3-án Vámosgyörkön a vörös katonák Weisz Béla parancsára agyonlőtték Szedmák István községi képviselőt.

Lovászpatona községben a lakosság a diktatúra bukása fölötti örömében felvonulást rendezett s a templomra kitűzték a nemzeti lobogót. Erre 14-án Pápáról vörös katonák érkeztek, többeket letartóztattak. Mayer Lajos asztalos segéd lelőtte dr. Nagy Jenő plébánost. A gyilkost kivégezték.

Tapolcáról elmenekültek a direktórium tagjai, de később visszatértek 120 katonával és letartóztattak 24 polgárt. Másnap, 5-én székely katonák jöttek páncélvonaton, a harcban parancsnokuk Pethő István hadnagy és Rozenberg Géza gyalogos esett el.

Az oláh sereg 3-án bevonult Budapestre. Ezt a szégyent is a vörösöknek köszönhettük. Három nappal később az ellenforradalom egyik bátor csoportja kikényszerítette a Peidl-kormány lemondását.

Rohadt élösködők nem birjátok olvasni amewennyi szenvewdést és kárt okoztatok a nemzetnek.Rohadék férgek pondrók.

Erdélyi magyarok Magyarok,de ott román földön vannak".....

Karadzic!!!!

Pedig kurcsány jelenleg a porondon az egyedüli aki értelmesen viszonyul a problémákkal!! Jobb lenne ha Ő lenne a vezér ....még visszasírjuk hiába a mezei böszmék acsarkodása !!! Persze a cseléd jelölteknek nehezen tisztul a szemük alaposan szemközt köpte Orbán őket s néhányan még megtiszteltetésnek is veszik!!

ip-cím tiltással lehet, de úgy látszik a kollégának több ip-címe is van, biztos a szanatórium nyilvános géptermében ücsörög

kedves moderátor!

nincs rá mód, hogy baba hülye bemásolásait törölni lehessen? esetleg automatikusan?

Re: baba

Jól van, baba.

Látom, megint sikerült ellógnod az ápolók elől. :)

Nagyon ügyesen kezeled a Ctrl C - Ctrl V kombinációt. Nagy kár, hogy saját gondolatod nincsen, de hát ez nem is sikk a zártosztályon. Téged is Bécsben kezelnek?

mivel orbán nem poénkodott, ezért tényleg jól hallotta mindenki a kommunizmus legismertebb mondatát, hogy a "nyugat haldoklik". Azt hiszem még HOFI is poénkodott ezzel.
egyébként orbán riogatott mindig a komcsi mszp-vel, de az mszp-től sosem hallottam komcsi szöveget, és egy dolgot mindig tisztelni láttam náluk: a demokráciát. ezek a tények. a többi mellédumálás. (nem vok mszp szavazó, még!)

1istván,
Nem csak ők de én sem látok logikát benne, főleg úgy, hogy nem szenvedve amnéziában emlékszem mit ígérgettek ezek a magyar fattyak. Mocskos köpönyegfogató banda, én nem emlékezhetem mi volt az előző rendszerben de ha az alapművekre építek, meg arra amit apám és kortársai meséltek nagyon DEJA VU. A rohadt imperialista nyugati szenny mi meg megyünk majd a kinai nyomorba (amit kina: a nagy fejlődés mellett nem nagyon mutogat, inkább titkol). Egy biztos nekik ott fent nem kell , hogy egy másik munka után is nézzenek, hogy megéljenek, hogy ki tudják fizetni a rezsit (amit amúgy is kétszer számolnak el bünti nélkül). Ja és kokit meg sallert mi kapjuk alul.

Mondhatnánk azt is hogy a komcsik gyurcsányikkal az élen "ÉHES DISZNÓK MAKKAL ÁLMODNAK"
mert lekéstetek kiskomám nem 2014 de még 2114 sem kerültök kormányra a zsi- bal-libsi kormányunk lebukott most" el lehet húzni"

1istvan2011. július 25., 13:19
Írjad nyugodtan, hogy Szent István!
:-)

Az a baj, hogy a kokit és a saller mi fogjuk elszenvedni. A Nyugat nem hülye, ezt szép lassan vissza fogja adni. Véletlen, hogy most ismét megy fel az üzemanyagok ára?
Köszönjük Orbán Viktor.Még néhány ilyen húzás és bojkottálni fognak minket, nem fogják átvenni a termékeinket, vagy csak nyomott áron.
A renitenseket rövid időn belül lerendezik.