"Nem értünk egyet a Camp David-i békével" - interjú a Muzulmán Testvériség egyik vezetőjével
A Mubarak-kormányzat az egyiptomi felkelés kirobbanása óta előszeretettel ijesztgeti azzal a nyugati szövetségeseit, hogy amennyiben kikerülnek a hatalomból Egyiptomban, helyüket az iszlám szélsőségesek veszik át. Példaként az egyiptomi gyökerű, de napjainkra nemzetközi mozgalmat, a Muzulmán Testvériséget nevezik meg, mely a legjelentősebb iszlamista mozgalom az országban. A kérdésről Abdelmunim Abu Elfotúval, a Muzulmán Testvériség tanácsának egyik vezetőjével beszélgettünk.
Az elmúlt napok eseményei a Testvériség számára is történelmi jelentőségűek. Most fordult elő először, hogy az egyiptomi kormány tárgyalásokba kezdett Önökkel.
Igen, de a helyzet korántsem biztató. Alapvető elvárásunk, hogy Mubarak elnök mondjon le és adja át a hatalmat Omár Szulejmán alelnöknek, illetve garanciákat szeretnénk arra, hogy valóban bekövetkezik a demokratikus átmenet, és a tárgyalások nem pusztán időhúzások a kormány részéről, hogy átmentse a hatalmát vagy egy újabb katonai puccsot készítsen elő. Bizalmatlanok vagyunk, de gondolom mindez érthető annak tükrében, hogy gyakorlatilag ez a kormányzat a fennállása óta üldözte és zárta börtönbe tagjainkat. Azért tárgyalnak velünk, mert nincs más lehetőségük, nem azért, mert valóban érdekeltek lennének a reformokban.
Az elmúlt napokban sok tagjuk szabadult ki a börtönből. Bár a kormányzat direkt módon nem Önöket vádolta meg egy gázvezeték felrobbantásával, azt azért sejtetni engedték, hogy iszlamisták voltak.
Istennek hála, sokan kiszabadultak, már csak 50-100 aktivistánk van börtönben. Azt a vádat pedig, hogy a Muzulmán Testvériségnek bármi köze lenne a gázvezeték felrobbantásához, határozottan visszautasítjuk - az erőszak formáit már régóta elvetjük mint harcformát a fennálló rezsim ellen. Nem kell, hogy ezt elhiggye nekem, elég, ha a józan eszére hallgat. Egyedül a kormányzat tud politikai tőkét kovácsolni egy ilyen terrorcselekményből jelenleg, az ilyen eseményekkel tudja alátámasztani a retorikáját, amit a mozgalommal szemben alkalmaz. A valóság azonban az, hogy a testvérek jelentős részét, csakúgy, mint ahogyan engem is 2009-ben koholt vádak alapján, koncepciós perekben ítéltek el, például államellenes szervezkedés vádjával.
A Muzulmán Testvérek egyik ideológiai alapműve, a Szaid Khutb álltal jegyzett Mérföldkövek szerint vissza kell állítani a kalifátus rendszerét. Az ebben a könyvben körvonalazott ideológia inkább muszlimok közösségéről semmint nemzetállamokról beszél. Mennyiben változtak a politikai céljaik?
Szaid Khutb könyve a megszállás idején íródott, nyilvánvalóan azzal a rendszerrel szemben fogalmazta meg álláspontját. Bár több morális tézisét a mai napig követendőnek tartjuk, azt az alapvetését azonban, miszerint a fenálló - nem muszlim - társadalmi rendet, a dzsahili rendszert le kell rombolni és helyette újat kell építeni az iszlám szellemében, mára elavultnak tartjuk, két okból is. Egyrészt Egyiptom muszlim állam, a törvényei éppen ugyanúgy épülnek a saríára, mint az európai jellegű polgári törvényekre, radikális átalakításokra tehát nincs szükség. Úgy képzelje el a helyzetet, mint egy házat, amiben rossz a vízvezeték és az elektromos rendszer. Miért kellene lerombolnunk a házat, amikor elég kicserélni a vezetékeket? Apró változtatásokra van szükség.
Például?
Az első és legfontosabb feladatunk, hogy azonnali hatállyal megszüntessük a statáriumot, ami immár harminc éve tart az országban. Szociális változtatásokra van szükség, segítségnyújtásra, oktatásra, a társadalmi különbségek mérséklésére. Mi a kezdetektől fogva részt veszünk a szociális szférában Egyiptomban, vannak elképzeléseink.
Kormányzásra készülnek?
Nem. Nem is indítunk elnökjelöltet, a nyugat félelmei miatt, sőt hangsúlyozzuk, hogy a forradalom össznépi megmozdulás eredménye és a testvérek csak közvetve érintettek benne. Arra készülünk, hogy bent leszünk a parlamentben, pártként, ami az iszlám értékeit képviseli. Ehhez azonban pártot kell alapítanunk, meg is tettük a szükséges lépéseket. A programunkban nem fognak szerepelni olyan pontok, melyekkel korlátoznánk vagy sértenénk azokat az egyiptomi állampolgárokat, akik történetesen nem muszlimok, az összes Egyiptomban élőt szeretnénk képviselni.
| A Muzulmán Testvériség |
|
Hassan al Banna Egyiptomban alapította meg a ma működő legnagyobb, szinte minden arab országra kiterjedő radikális iszlám szervezetet, a Muzulmán Testvériséget. Egyiptomban a legnagyobb ellenzéki erőt képviselik, de a Gázai övezetből a Fatahot kiszorító Hamasz szintén a Muzulmán Testvériség "alegysége". Jordániában hol engedik őket a választásokon indulni, hol nem, a szíriai Asszad-klán véres leszámolásban likvidálta a szervezet damaszkuszi ágát. |
A forgatókönyvük eddig kísértetiesen hasonlít a szintén a Muzulmán Testvérekből alakult Hamász hatalomra kerülésére a Gázai övezetben. Őket jelenleg az egész világ terrorszervezetként jegyzi.
Cionista propagandának tartom az ilyen jellegű általánosításokat. Az a baj, hogy a Nyugat nem igazán érti, hogy tulajdonképpen mi is az a Muzulmán Testvériség. Ne egy egységes politikai platformot képzeljen el. Ez inkább egy iskola, melynek elképzeléseit sokan átveszik és a maguk képére formálják. A Hamász tehát nem egyenlő az egyiptomi muszlim testvérekkel, döntéseiket maguk hozzák és saját magukért felelnek. Emellett természetesen a testvéreinknek tekintjük őket és szégyennek tartjuk, hogy a Nyugat nem ismeri el őket demokratikus kormányként. Mi jelenleg 20-30 százalék körülinek becsüljük a támogatottságunkat az országban, ez azonban korántsem garantálja, hogy kormánypárt leszünk. Ne feledje, hogy Egyiptomban elvileg most lesznek először szabad választások.
| A Camp David-i egyezmény |
|
Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael fölényesen legyőzte az egyiptomi, szír és jordániai haderőket. Elfoglalta Egyiptomtól a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet, a Golán-fennsíkot Szíriától, Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet Jordániától. A vereség nagy csapást mért Nasszer egyiptomi elnök népszerűségére mind otthon, mind külföldön. Felajánlotta lemondását is, de ez végül a mellette kiálló tömegtüntetéseknek köszönhetően nem következett be. Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után Anvar Szadat korábbi alelnököt választották Egyiptom elnökévé, aki 1973-ban elindította a Jom Kippur-háborút Izrael ellen. A háború döntetlennel zárult. Szadat szempontjából a háború inkább sikernek mint döntetlennek volt mondható, mivel Izraelt béketárgyalásokra késztette. Szadat 1977 novemberében váratlanul Jeruzsálembe látogatott, majd Jimmy Carter amerikai elnök meghívására Menachim Begin izraeli kormányfővel Camp David-ben béketárgyalást kezdett. Ezek eredményeként megszületett a történelmi jelentőségű Camp David-i egyezmény, melyet Egyiptom és Izrael 1978. szeptember 17-én írt alá, majd fél évvel később a békeszerződés, melynek értelmében 1982 májusában a Sínai-félsziget újra egyiptomi kormányzás alá került. |
Voltak olyan híradások a médiában, hogy Önök elő akarják venni a Camp David-i békeszerződést Izraellel és újraértelmezni.
Azt hiszem, sosem volt titok, hogy mint a legtöbb muszlim szervezet a térségben, mi sem értünk egyet azzal a békével. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önkényesen, majd a saját szakállunkra próbálunk változtatni rajta - nem, erről szó sincs. Mi be fogjuk tartani a demokrácia szabályait. Ha bármilyen korábbi szerződést újraolvasunk, azt a parlamenttel közösen, demokratikus módon változtatjuk meg. Tiszteletben fogjuk tartani a többség akaratát. Sokkal fontosabb kérdésnek tartom, hogy a világ - és itt most elsősorban az Egyesült Államokra és Európára gondolok - tiszteletben fogja-e tartani az egyiptomi demokratikus választásokat.
Hozzászólások (5)
hát nem túl biztató, hogy kilátásba helyezték a camp david-i egyezmény "felülvizsgálatát. Vagyis nem is burkoltan Izrael állam elismerésének visszavonásával fenyegetnek.
Nem tudom kinek hiányzik egy újabb, esetleg atomfegyverekkel megvívott arab-izraeli háború.
A demokratikus fagyi visszanyal? Ezt nem lájkolja azt atlantista tengely. Egyértelmű, hogy az arab lakosság erősen Izrael-kritikus és amennyiben lehetőségük lesz, az eddig az USA támogatását élvező Tel-Aviv-barát rezsimekkel szemben véleményt nyilvánítaniuk, az megegyezik majd a Muszlim Testvériség elképzeléseivel. A liberálisok szerint persze a demokrácia az, ha ők vannak hatalmon. Hát, most ráfaragtak... :)
Na itt vagyunk. Mi nem vagyunk terroristák mi csak velük tartunk. A békén még nem változtatunk amig nincs többség csak ha már lesz. Mindenki vádolja őket és ráadásul jogtalanul. Egyiprom, a cionisták.
Szegény világ. Laci
Es utána majd demokratikus uton fogják elnyomni a lakosságot,mint Orban.
Nagyon átlátszó a testvérek szövege.Lényeg a politikai hatalom és utána majd demokratikus uton fogják elnyomni a lakosságot,mint hitler.Vagy mint a Hamasz gázában.Az arab államokat mindenhol egy szük kisebbség irányitja.