"Csurom vér volt a fal" - brutális részletek Dopeman nagyszüleinek haláláról
1623
Haldoklom a fájdalomtól - mondta sírástól fuldokolva Dopeman édesanyja, akinek szüleit brutálisan megkínozták és kirabolták.
Pityinger László, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Dopeman is nehezen dolgozza fel a történteket, azonban nemcsak magával foglalkozik, hanem édesanyját is igyekszik vigasztalni. Gondolkodik azon is, hogy dalban örökíti meg nagyszülei emlékét. "Pont ma hallgattam olyan zenei alapokat, amelyeket az elmúlt egy évben készítettünk. Már annyi fájdalom ért bennünket az idén, hogy biztos megfogalmazódik bennem egy dal" - mondta a rapper, aki sokat beszélget mostanában családtagjaival a történtekről. "A nagyszüleim már jobb helyen vannak, mint itt, bár nehezen jutottak oda. Mostanában kezdek rájönni, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem lehet irányítani: jók lennének itt a programok, csak sok a köcsög."Január elején, saját lakásukban brutálisan megkínozták és kirabolták Dopeman nagyszüleit. A nagypapa nem sokkal ezután elhunyt, pár nappal ezelőtt pedig a nagymama is belehalt sérüléseibe. A rapper édesanyja beszélt a Borsnak az átélt borzalmakról.
Szinte haldoklom a fájdalomtól, még mindig nem tudom felfogni az egészet. Talán az idő segít, de a saját bőrömön tapasztalom, milyen lassan múlnak az órák, a napok. Próbálok valamibe kapaszkodni, annyi a szerencsém, hogy sokan szeretnének segíteni, gyerekkori pajtásoktól az ismeretlenekig. Egy pszichológus barátnőmmel is rengeteget beszélgetek arról, miért a mi családunkat érte ez a szörnyű tragédia. Ha a hírekben hall ilyet az ember, azonnal próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy hasonló vele is megtörténhet. Legszívesebben belekiabálnám a bánatomat a világba, annyira tehetetlennek érzem magam. Keresem az okokat, a miérteket. A családdal mi már szerettük volna korábban elhozni őket abból a házból, ahol leélték az életüket, de anya mindig azt mondta, hogy idős fát már nem szabad átültetni - emlékezett vissza szomorúan az asszony.
Dopeman édesanyja, Hédi, a rablótámadás után azonnal a szülői házhoz sietett, ahol szinte sokkot kapott a látványtól. Szólt is az egyik helyszínelő a másiknak, hogy miért engedtek oda. Szétverték a parkettát, csurom vér volt a fal, szörnyű érzés volt, amikor a saját kezünkkel kellett lemosnunk... Több mint két órán át kínozták a szüleimet, élvezték a szenvedésüket. Apu derekát feketére rugdosták, a fejét több helyen betörték, a kezéről csontig levágták a húst. Négy éve agyvérzése volt, ennek következtében nem emlékezett a történtekre, magához térve azt kérdezte, mi történt és hova lett a keze. Édesanyámnak is betörték a fejét, csikkeket nyomtak el rajta, ő azonban erősebb volt, ám amikor megtudta, hogy apu meghalt, szó szerint megszakadt a szíve. Az orvosok azt mondták, hogy ilyen sérülésekbe egy fiatalabb ember is belehalt volna. Valószínűleg ugyanezek a rablók garázdálkodnak a környéken, idős emberekre vadásznak. Ha jól tudom, édesanyám volt a negyedik halálos áldozatuk ezeknek a gyilkosoknak, volt, akit a vasalójával égettek halálra - kesergett Hédi, akinek fájdalmát tovább tetézték az egészségügyi ellátásban elszenvedett sérelmek.
Az első kórházban meg sem röntgenezték az édesapámat, holott több bordája is törött volt, azért nem tudott levegőt venni. A sebészeten is úgy viselkedtek velünk, mintha mások elől foglalnánk a helyet. A kórházba szállítás után még estére sem mosdatták meg a rászáradt vértől, később pedig az érzéstelenítést is megvonták tőle, mi pedig nem tudtuk otthon úgy megérinteni, hogy ne fájjon neki. Elképesztő dolgokkal kell viaskodnom, a magyar egészségügyi ellátás hihetetlenül alacsony színvonalú, és az orvosok hozzáállása a páciensekhez egyszerűen elképesztő.
Bár Dopeman nagyszülei idős emberek voltak, de imádtak élni, az tartotta bennük a lelket, hogy mikor látogatják meg őket a híres unokáik, akikre mindketten nagyon büszkén tekintettek.
Apu tanította meg Laciékat úszni, autót vezetni. Példamutató, boldog házasságban éltek 1943 óta, nehéz, de gyönyörű életük volt, egyszerűen méltatlan hozzájuk ez a halál. Most mérem fel, milyen útravalót kaptam a szüleimtől az életem során. Belehalok, ha eszembe jut a könyörgő tekintetük. Abban bízom, hogy megnyugodva mentek el a világból. Együtt helyezzük őket örök nyugalomra abban a templomban, ahol összeházasodtak, és ahol megkereszteltek minket. Bár az ismerőseim óva intenek, de bízom benne, hogy majd a szemükbe tudok nézni a szüleim gyilkosainak. Szeretném látni, hogy ember-e az ilyen, vagy inkább valami sátánfajzat - tette hozzá az összetört asszony.
Bő két hónap alatt hat, egymással összefüggésbe hozható rablás történt. Sajnos beleestünk egy rablássorozatba, reméljük, elkapják a tetteseket. Lehet, hogy tudnánk segíteni a rendőrségnek, de nem tartanak rá igényt - magyarázta Mogyorósi János, a helyi polgárőrség elnöke. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Osztálya a törvényes határidőn belülre ígért választ lapunknak a nyomozásról, ami akár harminc nap is lehet. Dopemanék családja sem kapott még érdemi információt, hiába érdeklődtek.
