Ahelyett, hogy felragyogna, és ünnepelne, Magyarország soha nem látott kritikák között veszi át az uniós elnökséget, de ez hibák sorozatának eredménye – mondta a Hírszerzőnek Balázs Péter. A Bajnai-kormány külügyminisztere, a CEU tanára szerint több kockázati tényezőt is generált a kormány saját maga számára, ami megnehezíti a következő félév sikeres menedzselését.

Nagyon komoly kritikáktól kísérve veszi át a magyar kormány az uniós elnökséget. Bár Orbán Viktor szerint egy „egészséges önbizalmú országnak” ezzel nem kell foglalkoznia, de mégis, ön szerint ez hogy érinti a magyar kormány mozgásterét?

A legutóbbi idők éles kritikája a médiatörvényről szólt, de ha visszatekintünk, komoly előzményeket is látunk. A kormány rögtön az elején a költségvetési hiánycéltól szeretett volna eltérni, majd jött a bankadó, a nagy cégeket megsarcoló intézkedések, ami ellen az érintettek levélben tiltakoztak az Európai Bizottságnál. Azután a Bizottság írásban kifogásolta, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szakértőit lecserélték, és az utódokkal nehezen tudnak szót érteni. A médiatörvény nemzetközi visszhangja karácsony táján csak a záró akkord.

Utóbbit sokan hisztériának minősítették, ön hogy értékelné?

A nemzetközi média természetesen érzékenyen reagál a sajtószabadság szűkítésére, de kaptunk kritikát a politikai közösség részéről is. Nem értik, hogy a magyar parlament miért szavazott meg sietősen egy nagyon furcsa törvényt december 22-én. Azt sem értik, hogy miért áll egyetlen párt delegáltjaiból a felügyeleti hatóság, miért kell a felügyeletet maximálisan kiterjeszteni, miért kell égig érő bírságokat kiszabni. Tulajdonképpen ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ha ez nem következik be, lehet, hogy az előbb felsoroltak elszigetelt témák maradnak. De így az egész összeadódott, és egy csomagként jelenik meg. Különösen sajnálatos Magyarországra nézve, hogy éppen az elnökség előestéjén szakadt rá ez a nemzetközi kritika.

Egy ilyen médiatörvénnyel felvennék Magyarországot az Európai Unióba?

Éppen most beszélgettem egy brüsszeli kollégámmal arról, mi az oka ennek a kettősségnek: Törökországon például mindent számon kérünk, de amint valaki belép az Unióba, akkor már egyből „tagállami hatáskörnek” tartjuk a problémák egy részét, amibe az EU nem szól bele. Mondtam is, hogy a török jogászok helyében ezt kitűnően kihasználnám. De itt már többről van szó, mint a médiáról: Magyarország erős politikai üzeneteket is kapott.

A kritikák közül melyeket emelné  ki?

Németország hagyományosan barátunk, és támogatónk. Küldtek egy jóindulatú üzenetet, történetesen a helyettes kormányszóvivő révén, de hangsúlyozom, ez ugyanaz, mintha a szóvivő mondta volna. Ezt a magyar kormány semmibe vette, erre következett Werner Hoyer államminiszter. Ez a német kormány, és maga Angela Merkel hangja. Erre a magyar kormányfő azt válaszolja, hogy semmit nem változtatunk. A másik: volt kollégám, Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter kritikája, akit megpróbáltak leminősíteni, hogy „csak egy szoci”, és „nem is a kormány álláspontját mondja”. Róla tudni kell, hogy most ő az EU legrégebben hivatalban lévő külügyminisztere, egy kicsit „megmondó ember” is, akinek van bátorsága hozzá, hogy kimondjon dolgokat.

De ezt az EU egyik legkisebb tagállamának képviseletében.

Luxemburgnak mindig érdekes helyzete volt az EU-ban: ez adódik a beágyazottságából, és abból is, hogy a luxemburgi miniszterek németül és franciául egyaránt hagyományosan jól beszélnek, vagyis Berlinnel és Párizzsal – az EU két meghatározó államával – nagyon jó a viszonyuk. Asselborn éppen német kollégájától, Guido Westerwellétől jött ki Berlinben egy tanácskozásról, amikor Magyarországról nyilatkozott. Figyeljünk a diplomáciai kontextusra: Németországból üzen, és nyilván nem akkor találta ki, amit mondott, hanem másokkal is beszélt előtte. Többek nevében is szólt a figyelmeztetés: vigyázat, itt vékony jégre tévedtek a magyarok.

Volt külügyminiszterként és diplomataként hogy értékeli a magyar reagálásokat?

Először is: az a reakció, amelyik a nyilatkozó személyét próbálja meg kicsinyíteni, a lehető leggyengébb válasz. Arra kell reagálni, amit mondanak. Másodszor: az olyan magyarázatról, amelyik azt mondja, hogy „a törvény lehet ronda, de a végrehajtás emberbarát lesz”, az jut eszembe: amikor a szlovákok azzal érveltek, hogy a nyelvtörvény ugyan valóban csúnya, de a végrehajtás szebb lesz. Akkor minek a törvény? Arra pedig, hogy elemeiben ez a szabályozás más országokban is megvan, csak annyi a válasz, hogy így, ebben a formában, együtt sehol sem létezik. De a leglényegesebb pont: a Fidesz frakcióvezetője azt nyilatkozta, ha rossz a törvény, változtatnak, mire Orbán Viktor kijelentette, hogy semmit nem változtatnak. A diplomácia számára ez az igazi üzenet: a törvény nem változik.

Mik lehetnek a diplomáciai következmények? Formálisan nyilván nincs ilyen, legfeljebb az Bizottság vizsgálatának.

Hosszú út vezet a médiában megjelenő kritikus cikkektől a konkrét politikai bírálatig, azután a politikai lépésektől a formális szankciókig. Az út első felét azonban már megtettük. A politikai jelzések nyomán Neelie Kroes digitális politikáért felelős uniós biztos már bekérette a médiatörvény szövegét. A vizsgálatnak lesz valamilyen eredménye. De még egyszer mondom: érdemes megnézni az EU novemberi jelentését a tagjelöltekről, ahogy leszedi a keresztvizet Szerbiáról, Törökországról. Sokáig nem tartható, hogy a tagjelölteknél mindent bírálunk, az unión belül meg nem mondunk semmit. Egyébként igen messze van még az a pont, ahol egy formális kötelezettségszegési eljárást indít az EU Magyarország ellen. De azt talán nem kellene megvárni.

Egy EU-elnökséget betöltő állam esetében ez mennyire esik más megítélés alá?

Az elnöklő országra mindenki jobban figyel. Az a szomorú, hogy amikor egy ekkora lehetőséget kapunk a kezünkbe, ilyen sajtóval indulunk. Hiszen lehetne ez éppen a fordítottja is: Magyarország mintegy fölragyogva lép ki a többi tagállam nyilvánossága elé, és a jó tulajdonságait mutatja meg, nem a hibáit.

De valóban zavarják ezek az ügyek az EU-t? Éppen most jelent meg egy elemzés az Observerben, amely elég cinikus képet fest az Unió működéséről: ha Orbán Viktor elfogadja, hogy a háttérből az EU irányítson, a nagy tagállamok vezetői nem fognak beleszólni abba, mit csinál idehaza – írja Nick Cohen.

Való igaz, hogy a tagállamok ügyeinek egy részét amolyan „kispolgári prüdériával” kezelték, de mostantól másképp lesz. Az Unió egy olyan nehéz kanyarban van, ahol a szokásos illetékességi határokat egy ponton már átlépte: ez a nemzeti költségvetések felügyelete. A pénzügyi válság nyomán mindenki rájött, hogy a saját stabilitása is múlik azon, ki, hogyan költekezik otthon, példa rá Görögország esete . Ezt így nem lehet folytatni.

A különadók esetében azonban diszkriminációra hivatkoztak a nagyvállalatok, erre kifejezetten érzékeny az EU. Itt mi várható?

Az EU arról szól, hogy nem szabad a különféle tagállamok vállalatai között különbséget tenni. Egyébként rosszul gondolkodik, aki azt hiszi, hogy az elnökség egy amolyan „tornából felmentett állapot”, ahol mi többet engedhetünk meg magunknak, mint más. Az ellenkezője az igaz, reflektorfényben vagyunk. Én nem láttam még arra példát, hogy egy tagországot az elnökség előtt ennyire negatív várakozások fogadjanak.

Ez a keret mennyire befolyásolja a magyar kormány mozgásterét? Mennyire kezdjük esetleg defenzívában az elnökséget, mennyire tudunk a saját céljainkra
koncentrálni?

A magyar célok jók. Változott ugyan a helyzet, hiszen az euró-zóna stabilitása került a középpontba, amibe egy nem euró-ország kevésbé tud beleszólni. Azonban a mostani kritikák sem befolyásolják a romastratégiát, a Duna-stratégiát, ezek szépen mehetnek előre. Aminek kockázata van, az általában az elnökség ellátásának színvonala.

Ezt hogy érti?

Már a nyáron megfogalmaztam: Európa egyik legkisebb kormányát sikerült megalkotnunk, Máltán van még nyolcminiszteres kormány. Egy kormányalakításnál arra is szoktak ügyelni, hogy az EU-ban milyen minisztereket várnak székek. Tehát van például agrárminiszterek tanácsa, tőle teljesen függetlenül létezik a környezetvédelmi miniszterek testülete, és ezeket nem vonják össze. A tagállamokban általában van pénzügyminiszter, oktatási miniszter, egészségügyi miniszter és sorolhatnám. A kétoldalú kapcsolatokra is gondolni kell: amire Németországban van miniszter, arra jó, ha itthon is, mert előbb utóbb találkoznak, és nem feltétlenül előnyös, ha egy magyar miniszterre három német esik. Az EU-ban van tíz miniszteri tanács, ez igényelne tíz minisztert, ráadásul némelyik többfunkciós. Például Navracsics Tibor és Pintér Sándor együtt jár a bel-, és igazságügyi miniszterek tanácsára. Szerintem ahhoz, hogy az EU-ban valaki jól érvényesítse az érdekeit, megfelelő rangú és hozzáértő emberek képviseljék, nagyjából tizennégy miniszterre van szükség.

De miért ne mehetne ki egy államtitkár ezekre?

Részt vehet államtitkár is, de ezzel egy kicsit önmagunkat értékeljük le, kivált az elnökség idején. Nem mindegy, ki ül ki az oktatás, a közlekedés, a foglalkoztatás képviseletére. Kormányváltás mindenhol előfordul, ezzel semmi gond nincsen. De ha valaki úgy kerül hatalomra, hogy tudja, fél év múlva ott az EU-elnökség, akkor nem kezd átszervezésekbe, hanem a minisztereinek kiadja a parancsot: az egyetlen dolgotok a következő félévben az uniós felkészülés, ismerkedjetek meg a Tanáccsal, a Bizottsággal, a Parlamenttel, tartsátok ott az összes jó szakértőt, ássátok bele magatokat az uniós témába. A szakértőkkel egyébként nincs gond, sok jó szándékú ember évekig készült erre az elnökségre, habár egyeseket lecseréltek az utolsó pillanatban.

Az mennyire gyakori, hogy egy tagállam ügynökségének középvezetői szintjén történt személycseréket észrevételez a Bizottság?

Én ilyenről még nem hallottam. Nagyon ritka lehet.

Elképzelhető, hogy valamelyik tagállam önálló kezdeményezésként napirendre próbál tűzni számunkra kényes pontokat, például a sajtószabadság kérdését a tárgyalásokon?

Kezdjük azzal, hogy még a héten Budapestre jön a teljes Európai Bizottság egy munkamegbeszélésre, a téma a félév áttekintése. Itt lesz Neelie Kroes, itt lesz Viviane Reding alapjogi biztos, elképzelhető, hogy szóba kerülnek ezek a témák, még ha nem is sajtónyilvánosan. Januárban Orbán Viktor kiáll az Európai Parlament elé, és tart egy elnökségi programismertetőt. Ott viszont ezek a bírálatok – pártcsaládok szerinti hangszerelésben – a nagy nyilvánosság előtt elhangzanak. Azzal kell számolni, hogy az ottani megszólalások nagy többsége kritikus lesz, hiszen az elmúlt hetek sajtóhíreiből táplálkoznak majd. A magyar kormányfőnek nagyon fel kell készülnie.

Nyilván nem az Európai Néppárt részéről jön majd a kritika, hiszen ők kiálltak a Fidesz mellett, és ők a legnagyobb frakció.

A saját pártcsaládbeli politikusokat kímélni szokták, de a német megszólalás néppártiakat is bátoríthat arra, hogy bizonyos dolgokat ne hagyjanak szó nélkül. Közben elkészül a Bizottságban a szakmai elemzés a médiatörvényről, és két dolgot valószínűleg szóvá tesznek majd: egyrészt a csak fideszesekből álló médiatestületet, ami enyhén szólva nem felel meg az európai pluralizmus normáinak, másrészt az iszonyú magas büntetési tételeket. De ismét hangsúlyozom, több téma is van, nem csak a média, más kényes kérdés is szóba kerülhet, például a költségvetés fenntarthatósága.

A Bizottság szerint a strukturális hiány 2012-re 6 százalék lesz, ha nem történek reformok.

Igen, a fő kockázat a gazdasági növekedés beindítása. Olyan, mint egy öreg dízel autót hidegben elindítani: ha elsőre nem sikerül, akkor már nem is fog.

A Közös Agrárpolitika az egyik magyar prioritás, itt nagyon nagy érdekellentétek feszülnek, miközben Magyarország számára elemi érdek innen minél több pénzhez jutni. Mik az esélyek?

Az agrárpolitika finanszírozása az új, hosszú távú keretköltségvetéssel kerül napirendre. A három legnagyobb tagállam már jelezte, nem járul hozzá, hogy reálértékben növekedjen a büdzsé, vagyis kemény viták lesznek. Így nagyon fontos lenne a hatékony magyar lobbi. Ezzel szemben azt hallom, hogy a miniszterelnök szerint ez a téma nem lesz az asztalon. Abban igaza van, hogy a kormányfői tanács napirendjére még nem kerül, de havonta lesz ülés a mezőgazdasági miniszterek tanácsában, ahol a magyar mezőgazdasági miniszter elnököl, és a színfalak mögött folyik majd az alkudozás. Ez stratégiai pozíció, mint ahogy az ECOFIN magyar elnöksége is. Helyzetben van Magyarország, ki kellene használni.

Mekkora potenciálunk van ennek a kihasználására?

Kellene egy profi pénzügyminiszter, nem egy sok mindenért felelős csúcsminiszter, aki nincs benne a szakmai „kemény magban”. Az agrárminiszter nyilván jó szándékkal és igyekezettel végzi majd a munkáját, de ezen a terepen csak néhány hónapos tapasztalata van. Úgy tűnik, a kormányfő se nagyon akar koncentrálni az elnökségre.

Ezt miből gondolja?

Szilveszter éjszakáján, amikor beköszöntött az elnökség, óriási ünnepséget lehetett volna csinálni, hasonlót a 2004-es EU-belépéshez. Most a Millenárison volt egy rendezvény, ott ki beszélt a magyar elnökség nevében? A kormányszóvivő, és a külügy részéről a helyettes államtitkárt idézték. Hol maradt az uniós államtitkár, a miniszter, a miniszterelnök? Úgy fogadtuk az elnökséget, mint egy rutin ügyet.

Mikor lesz sikeres a magyar elnökség?

Az értékeléssel várjuk meg a félév végét, hiszen rengeteg dolog történhet még. Jöhet néhány váratlan esemény, mint például a francia elnökség idején a grúz-orosz háború. Tulajdonképpen az ilyen helyzetek kezelésének sikerén inkább mérik le egy elnökség teljesítményét. Ez a szokásos kockázat, a szokatlan viszont, hogy az elnökségi tagállam maga is hoz kockázati tényezőket. Ez éppen ellenkezőképpen szokott lenni. Magyarországon közben alkotmányoznak, a könnyített állampolgárság is növeli a kiszámíthatatlanságot.

De ez a kettő ügy miért kockázati tényező?

Az állampolgárság könnyítésére már voltak példák: Románia adott ki rengeteg útlevelet moldáv állampolgároknak, ezt mi is szóvá tettük annak idején. Most például magyar útlevelet kínálunk két EU-n kívüli szomszédunk polgárainak, ráadásul ezzel a schengeni határt is át lehet lépni, és a munkavállalási moratórium is idén jár le, mindegyik szempont nagyon érzékeny. A másik az alkotmány, amelyről már tudni lehet, hogy elfogadják a húsvéti harangzúgás közepette. Nagy vonalakban már eleve eldőlt, mi lesz benne. Ezek alapján Magyarország olyan jelképrendszert, olyan fogalomrendszert akar beemelni egy XXI. századi alaptörvénybe, ami letűnt századok szellemiségét képviseli. Ebben nincs nemzeti egység, ez társadalmi feszültségeket okozhat, és adunk egy újabb témát a külföldnek.

• A piacinál drágábban kínál üdülést az Erzsébet-program »

• Pintér Sándor elismerte a jogosulatlan parkolást »