"Kétmilliárdot illik visszaosztani": honnan jön a pénz a magyar pártokhoz? (2.)
A magyar politika legnagyobb tabuja, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kampányfinanszírozásról szóló cikksorozatunk második részéből kiderül, mire jó egy betarthatatlan rendelet, mennyit "illik" visszaosztani egy nagyberuházás nyertesének, és hogyan fizetik le a polgármestereket és önkormányzati képviselőket.
A legnagyobb kérdés, hogy honnan jön a pénz. Ezzel mára a legtöbb pártban - egy-két embert leszámítva - senki nincs tisztában. Amit többen egymástól függetlenül is állítottak: egyes képviselőket ma már nem nagyon éri meg "megkenni", hiszen kevés lobbierővel rendelkeznek. Így még ha előfordul is, hogy helyi/kerületi vállalkozók egy-egy millió forinttal "megdobnak" valakit, a gesztus mögött általában tényleg nincs több puszta politikai szimpátiánál.
A magyar pártok gazdasági irányítása inkább oligarchák kezében van, mint ahogy az a pártfinanszírozásról írt cikksorozatunk első részéből kiderült. A Hírszerző a Transparency International kezdeményezésére több más hazai sajtótermékkel közreműködve 2009 eleje óta igyekszik minél jobban feltérképezni a párt- és kampányfinanszírozás témáját. Cikkünk információ forrásai nagyrészt olyan politikusok, és a korábbi választásokban részt vett háttéremberek, akik tavasz óta már nem politizálnak aktívan. A téma érzékenységét jelzi ugyanakkor, hogy a megkérdezettek többsége még így sem állt kötélnek, a többiek is csak szigorúan inkognitóban voltak hajlandóak beszélni tapasztalataikról.
Van "Fidesz-MSZP-tengely"?
Ahogy a pártok egyre inkább a központilag szervezett kampányokkal kezdtek el élni, úgy váltak a gazdasági háttérrel kapcsolatos információk is egyre koncentráltabbá. Több forrásunk is azt hangoztatta, könnyen előfordulhat, hogy még egy párt elnöke sem tudja pontosan, honnan és hogyan érkezik a pénz a kampánykasszába. (Egy volt SZDSZ-es képviselő például azzal hárította el megkeresésünket, hogy ő "tudatosan tudatlanságban tartotta magát ezzel kapcsolatban, és a Hagyó-ügy kirobbanása után igazolva is látja saját stratégiáját".) Tulajdonképpen minden pártnak megvannak a maga pénzfelhajtói, és a maga táskás emberei is, de a személyük és módszereik tabutémát jelentenek. Egy pest megyei alpolgármester annyit azért elárult: az ügyvédek a legalkalmasabbak erre a szerepre, mert ha - bár ilyen még nem történt - esetleg lebuknának egy teli táskával, még akkor is mondhatják, hogy éppen ügyvédi letétbe hagyták náluk a pénzt.
Azt többen hangoztatták ugyanakkor, hogy valóban létezik a "nagypárti tengely" vagyis, hogy az MSZP és a Fidesz részéről az illetékesek rendszeresen egyeztetnek arról, hogy egyes nagyberuházásokból kinek, mennyi jusson vissza, de semmilyen erre vonatkozó konkrét információt nem sikerült szereznünk. Puch László MSZP-pénztárnok minden nyilatkozattól kategorikusan elzárkózott, amikor megkerestük, hogy szeretnénk vele a kampányfinanszírozásról beszélni. Igaz, egy számvevőszéki vezető megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesz kétharmada alapjaiban forgatja fel az eddig kialakult gyakorlatot, így a pártfinanszírozási technikák nagy része is "házon belülre került".
Egy egykori kormánytag szerint ma már minden nagyobb beruházás előtt megkeresik a cégek a pártokat, hogy "egyeztessenek" velük: kinek, mennyit kell visszajuttatni - mint erről a Figyelő által közölt cikkben is sokan beszélnek. Ha létrejön a megállapodás arról, hogy ki, mit nyerjen meg, a pártok "közvetítik az igényt az államapparátus felé”, és láss csodát, a tenderen valóban az adott cég győz. (Hogy ez egyébként mennyire nem csak magyar gyakorlat, arról lásd Kampányfinanszírozás: Finnországban sem jobb a helyzet? című írásunkat.)
|
"Esettanulmány" az ukrán határszélről |
|
A kishatárforgalom erősödését, és ezáltal némi saját bevételt remélt a 90-es évek közepén két, a Tiszán egymással szemben fekvő kis falu attól, ha sikerül közösen egy pontonhidat üzemeltetniük, és ezáltal megnyílik az út az ukrán határ felé, az oda igyekvőknek nem kell kerülniük. Mint egy helyi vállalkozó (aki azt kérte, lehetőleg még a települések nevét se írjuk le, mert helyben "mindenki ismer mindenkit") elmondta, az "álom" 1996-ban valósult meg, amikor a két polgármester közös pályázatának eredményeképpen összesen 64 millió forintot nyertek egy használt pontonhíd felújítására és üzembe helyezésére. (Utóbbi költségeit egy hídőrház felépítése, és a két parton az autók le- és felhajtását lehetővé tévő betonrámpa kialakítása jelentette.)
A munkálatokra a megyei közgyűlés akkor MDF-es elnöke lányának cége nyert megbízást, forrásunk szerint a ténylegesen elvégzett munka értéke töredéke volt a 64 millió forintnak, az már csak "apróság", hogy a hídőrházat elfelejtették engedélyeztetni, így az helyrajzi számot sem kapott, a megyei ingatlan-nyilvántartásban hivatalosan nem is létezett. A pályázat sorsát az SZDSZ egyik megyei erős embere is "figyelemmel kísérte", aki később a helyi kistérségi társulás elnöke lett. Az elkészült hidat egy helyi vállalkozónak adták bérbe, Sz. F.-ről köztudott volt forrásunk szerint, hogy pénzzel támogatja a helyi szocialistákat, de rendszeres vendég volt saját teniszpályával ellátott kúriájában az SZDSZ több országos politikusa, majd 2002-től a liberális vezetésű Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetői is. A híd üzemeltetésére a közeli kisváros munkaügyi központjának a közreműködésével alkalmaztak embereket, így ezért külön támogatás járt.
A híd üzemeltetése aranybányának bizonyult, az akkor még jóval nagyobb arányú benzinturizmus, és egyéb csempészési lehetőségek miatt az átutazó autósoktól beszedett díjból napi 250-300 ezer forint is bejött. Ennek nagy része feketén, ugyanis a bizonylatok egyszerű nyomtatott papírjegyek voltak, így hiába voltak elvileg sorszámozva, többször is lefénymásolták és kiadták őket. A pénzből jutott a két MSZP-vel jó viszonyt ápoló polgármesternek, és persze Sz. F.-nek is, de még az egyébként hivatalosan minimálbérért foglalkoztatott munkások is napi tízezres nagyságrendben tehettek el maguknak. Egy ellenőrzésen aztán lebukott a jegyhamisító gyakorlat, ami után a két falu vállalta hogy a kft. helyett egy általuk létrehozott kht. üzemelteti tovább a hidat. Ennek háromtagú vezetéséről forrásunk szerint helyben tudott volt, hogy egyikük az SZDSZ, a másik kettő a Fidesz embere. A 2000-es évek elejétől aztán csökkenni kezdett a forgalom, és 2007-re a kht. mintegy 17 millió forint adósságot halmozott fel.
Ekkor ismét úgy döntöttek, hogy magánkézbe adják az üzemeltetést, de más konstrukcióban: az állam az üzemeltető kft.-nek évi 25 millió forintot fizetett, a cég pedig nem szedett hídpénzt. A kft. vezetése forrásunk szerint a kht.-hoz hasonlóan szintén SZDSZ-es és fideszes kötődésű, egyikük például tavasszal a Fidesz egyik helyi erős emberének segített a kampányban. Idén azonban már nem szerelték össze a hidat: forrásunk szerint a kft. üzemeltetője 25-ről 30 millióra akarta emelni az állami támogatás összegét, de nem kapta meg a pluszpénzt. További változás még mint informátorunk beszámolt róla, hogy Sz. F.-hez tavasz óta a Fidesz potentátjai járnak, igaz, ők nem a kozmopolita teniszt, hanem a "nemzeti" ultit részesítik előnyben. |
Forrásunk szerint nincsenek fix tarifák: egy 30 milliárdos beruházásból például 2 milliárdot "illik" visszaosztani, de egy 100 milliárdosból elég már csak hármat. Azt, hogy melyik pártnak mennyi jut, természetesen az adott időszakban érvényes politikai erőviszonyok határozzák meg, de például a fővárosi nagyberuházások esetében egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban kapott a Fidesz, az MSZP, és az SZDSZ.
Egy megyei jogú város korábbi alpolgármestere szerint viszont kettős játék folyik: a cégek kartelleznek, akkor is "ha nem muszáj", hogy felverjék az árakat, a pártok pedig igyekeznek leszedni a sápot maguknak. Természetesen sokszor találkozik a közös érdek (lásd Néhány gyanús ügy című keretes írásunkat), így nincs botrány, nincs feljelentés. Informátorunk iskolapéldaként említette azt a vasúti pályaszakasz-felújítást, amit Strabag nyert el fővállalkozóként (ezt a céget gyakran úgy emlegetik, mint amelyik jó viszonyt ápol az MSZP-vel), bevonva a kivitelezésbe a Hídépítőt (ezt a céget az SZDSZ-szel kapcsolatban szokták kapcsolatba hozni), és a Vegyépszert, amit fideszes kötődésűként emlegetnek.
Fizess, hogy lefizethess!
Helyben ez sokszor még nyíltabban megy: egy önkormányzat meghirdet egy telket eladásra egy kétfordulós tenderen, amin elindulnak például tízen, de a második körbe már csak a három beépített vállalkozó jut be (a többieket formai okokra hivatkozva zárják ki), akik közül az előre megbeszélt nyer. Ő a kikiáltási áron jut hozzá a telekhez, rögtön jelzálogot jegyeztet be rá, és bejelenti, hogy felépít rajta egy orvosi rendelőt, amire egészen véletlenül szüksége van az önkormányzatnak, így ők egyből jelzik, hogy ha már ilyen szerencsésen alakultak a dolgok, bérletbe vennék a létesítményt, persze gáláns áron. Így a vállalkozó a bérleti díjból fizetheti vissza később a hitelt.
Az illegális pártfinanszírozásnak nyújtanak terepet a sokszor nehezen betartható előírások is - például, hogy egy benzinkút legalább ötven méterre legyen minden más épülettől - ezt egy városban nyilván nagyon nehéz betartani, a helyi jegyző, vagy építési hatóság elnézését azonban meg lehet vásárolni. A XIII. kerületben egy újonnan épített irodaházban éppen a földszintre telepített benzinkút verte ki egy közeli társasház lakóinál a biztosítékot, végül a Legfelsőbb Bíróság ítéletének kellett kimondania, hogy a lakók ügyfélként járhatnak el az ügyben, megtámadhatják az építési engedélyt, mindenről tájékoztatni kell őket az önkormányzatnak. Igaz, a benzinkút időközben megépült, és azóta is működik. Egy belvárosi kerületi képviselő az egyre gyakoribb csendrendeletekben is pártfinanszírozási csatornát lát, hiszen az egyéni mérlegelés jogát általában meghagyják maguknak az önkormányzatok.
Ehhez persze jóban kell lenni a kerületi döntéshozókkal, elsősorban a polgármesterrel, és a tulajdonosi bizottság tagjaival. A már idézett kerületi képviselő szerint például, ha egy ilyen testületben egyhangú döntés születik, "az azt jelenti, hogy az előrelátó beruházó minden frakciót megvett". Forrásunkat már próbálta lefizetni egy vállalkozó csak azért, hogy szerezzen neki időpontot a kerületi polgármesternél - hogy őt is lefizethesse egy tender miatt. Mint mondta, az újbudai szocialista alpolgármesterről, Wieszt Jánosról a netre felkerült videóban is az számára a legmegdöbbentőbb, hogy az egész teljesen nyíltan zajlik: az illető vállalkozó csak úgy besétál az irodába, még az ajtót sem csukják be, és a titkárnő is simán behoz egy pohár vizet, miközben a pénz átadása zajlik, a teli boríték ott van az asztalon. Vagyis mindenki tudja, hogy miről van szó, mégis természetesnek veszik a helyzetet.
Kis párt, kis trükk, nagy párt, nagy trükk
Megfogni szinte lehetetlen a valós költéseket, ráadásul a helyzet paradox: minél nagyobb egy párt, vagyis minél többet költhet, annál több a lehetősége arra, hogy eltitkolja a pénzeket. A már többször idézett kampányfőnök szerint az országos kiadások harmada készpénzes, "természetesen" szigorúan számla nélkül, helyben viszont az arány jóval nagyobb is lehet. Minél magasabb az elkötelezett aktivisták száma, annál könnyebb eltüntetni a valós költségeket. Egy megyei jogú város fideszes polgármestere például elmondta, hogy ő helyben "háromszáz embert mozgat", ők azok, akik cédulát gyűjtenek neki, részt vesznek a kampányesemények szervezésében, cserébe viszont tudják, hogy ha ügyes-bajos dolgaikkal (önkormányzati lakáskiutalás, nem alanyi jogon járó segély, stb.) fordulnak a polgármesteri hivatalhoz, bízhatnak a pozitív ügyintézésben.
Az MDF ehhez képest idén tavasszal milliókat volt kénytelen kifizetni egy diákszövetkezetnek, hogy cédulát gyűjtsenek a pártnak. "Ha csak a helyi rendezvényeken fogyó kóla-pogácsa ellenértékét összeadnánk egy kampány után egy nagy párt esetében, már látszana, hogy többszörösét költik a megengedettnek" - mondta a konzervatívok egyik vezetője. Még az óriásplakátok esetében sem minden az, aminek látszik: kampányfőnökünk elárulta, hogy "baráti" cégek gyakran élnek azzal a technikával, hogy megrendelnek és kifizetnek plakáthelyeket mondjuk több hétre, de ebből ők csak pár napot használnak fel, a többit "átengedik" a hozzájuk közel álló pártnak. "Ha egy cég hirdetései hirtelen egyszerre sok plakáton jelennek meg, majd nemsokára eltűnnek, és a helyükön egy párt hirdetése bukkan fel, akkor lehet tudni, hogy azt a kampányt valójában az adott cég fizette" - mondta. Persze vannak kevésbé cizellált módszerek is: a Fidesz-kötödéséről ismert CBA jelentetett már meg nyíltan a pártra hajazó plakátot.
|
Néhány gyanús ügy |
|
Az utóbbi években több olyan korrupciós ügy volt, amikről sejteni lehet, hogy pártfinanszírozási vetületük is lehet - érdekes módon, egyikből sem lett nagyobb botrány, a vizsgálatok vagy elhaltak, vagy folynak ugyan, de hosszú idő óta nem vezettek eredményre.
Strabag-ügy - Virágozzék minden virág?
Az egyik olyan eset, amivel kapcsolatban több forrásunk is egybehangzóan állította: minden magyar párt érintett volt, ezért is ült el hamar a botrány idehaza. A "Strabag-ügy" nem is Magyarországon pattant ki: a 2006-os osztrák parlamenti választások idején számolt be a Profil osztrák magazin arról, hogy a Strabag üzleti előnyszerzés céljából magyar pártoknak adott adományokat eurómilliós nagyságrendben, egy PR-cégen keresztül. A lap szerint az Eurocontact nevű cég 2003-2005 között szisztematikusan kereste meg a magyar parlamenti pártokat, a dokumentumokban az M5-ös, M35-ös, M0-ás, M7-es autópályákról, a 4-es metróról és egy budapesti kórházról volt szó. A Strabag ebben az időben több ezekhez kapcsolódó közbeszerzésen nyert megbízást. A Profil azt írta, az akkor kormányzó MSZP-SZDSZ között egy 11 millió eurós adományt 8-3 arányban kellett elosztani (ez volt a híres Blumen, Vogel, azaz virágok és madarak minősítés), a kórházépítés kapcsán pedig a Fidesz budapesti szervezetének jutott állítólag pénz. A magyar pártok egyhangúlag minősítették "az osztrák politikai folklór részének" az ügyet.
A Magyar Telekom - Balkán Rali
A 2006-óta húzódó ügyben már a német ügyészség is nyomoz, Magyarországon egyelőre nem sok minden történt, pedig úgy tűnik, a Deutsche Telekom magyar anyavállalata színlelt tanácsadói szerződésekkel igyekezett magát helyzetbe hozni Montenegróban és Macedóniában is. A Manager Magazin által kirobbantott ügy még 2006 elején indult el, a Magyar Telekom könyvvizsgálója ekkor rendelt el vizsgálatot, mert felmerült, hogy a Telekom Montenegró akvizíciója során szabálytalan szerződéseket kötöttek, majd ugyanez a gyanú merült fel a macedón Maktel esetében is. Olyan tanácsadói szerződésekről volt szó, amik mögött a gyanú szerint nem volt valós teljesítés, valójában azt a célt szolgálták, hogy a Magyar Telekom "helyzetbe hozza magát". A legfrissebb fejlemény, hogy a német ügyészség bejelentette: a Deutsche Telekom nyolc vezető tisztviselője ellen nyomoz. A Magyar Telekom legutóbb 2010. évi gyorsjelentésében közölte, hogy az ügynek büntetőjogi következményei lehetnek.
Az MVM tízmilliárdos "alkotmányos költségei"
"Alkotmányos költségek" - így minősítette Kocsis István, a Magyar Villamos Művek volt, és a BKV jelenlegi vezérigazgatója azokat a pénzeket, melyek különböző offshore cégeken keresztül távoztak a társaságtól. Az Index cikksorozata szerint a vezérigazgató regnálása idején 1 milliárd forintot fordított az MVM egy meghiúsult horvátországi szállodabérlésre, másfél milliárd forint befektetési kölcsönt kapott egy ciprusi, tízmilliárd forintot egy kajmán-szigeteki offshore cég. Kocsis István ezt az Indexnek adott interjújában azzal magyarázta hogy az MVM balkáni országokban szeretett volna terjeszkedni ott pedig "alkotmányos költségei" vannak az ilyen befektetéseknek. A vezérigazgató távozása után az új vezetés 2009 áprilisában feljelentést tett, Kocsis István azóta a BKV élén áll. A Fidesz feltűnően hallgat Kocsis botrányaival kapcsolatban és a legfrissebb hírek szerint az új kormányzat Hernádi Zsolt utódjának szemelte ki a Mol Nyrt. élén.
Gripen ügy: nálunk minden rendben?
Korrupcióra irányuló összeesküvés gyanújával emeltek vádat a brit hatóságok a Gripen vadászgépek értékesítésében is szerepet játszó BAe konszern ügynöke ellen az év elején. A kiemelt korrupciós ügyeket vizsgáló brit hatóság, a Serious Fraud Office (SFO) szerint a cég osztrák állampolgárságú lobbistája egyes közép-európai kormányok (a cseh, az osztrák és a magyar) tisztviselőinek korrumpálására "esküdött össze" másokkal a Gripen-gépek beszerzése érdekében 2002-2008 között. Mint ismert, a 2002. januári döntés előtt szinte mindenki biztosra vette, hogy Magyarország amerikai F-16osokat vásárol majd, az Orbán-kormány akkori hadügyminisztere is ezt a verziót támogatta, de váratlanul mégis a svédek lettek a befutók, az erről szóló magyar dokumentumok máig titkosak. Idehaza hamar elhalt a megindított vizsgálat, miközben a New York Timesnak azt mondta 2007-ben Tome H. Walters, aki abban az időben az amerikai hadsereg tengerentúli szállításait intézte, hogy több cseh és magyar párt kapott dollármilliókat a Gripenek választása érdekében. A Gripen ügyről a Transparency International támogatásával lapunk volt munkatársa, Szentkirályi Balázs közölt cikket az Élet és Irodalomban.
A legfrissebb: a Margit híd felújítása
"Azért nem fog nagyot durranni végül a BKV-ügy, mert ha végigvinnék, akkor eljutnának a Margit híd felújításáig, abban pedig a fővárosi ellenzék is benne van" - fogalmazta meg próféciáját egy városházi vezető a Margit híd több mint duplájára nőtt költségvetésű, és fél év csúszással elkészülő felújítása kapcsán. Az ügy több szempontból is állatorvosi ló: a városháza kezdetben azért becsültette 12 milliárd forintra a felújítás teljes költségét, mert trükközni akart az uniós források lehívásával (ha ennél többet mondunk Brüsszelnek, jóval szigorúbb feltételek mellett pályázhatunk pénzért), így ehhez képest valóban botrányosan soknak tűnik a 30 milliárdra becsült végső összeg. A tenderen a Közép, A-Híd, Strabag által alapított Mh2009 konzorcium nyert, a Strabagot az MSZP-SZDSZ, a Közgépet a Fidesz érdekkörébe szokás sorolni. Egy ügyvédi iroda kartellgyanú miatt tett feljelentést, de a BRFK - meglehetősen érdekes érveléssel - azt állapította meg, hogy nem történt ilyen. Karsai József MDF-es képviselő 2008 decemberében hűtlen kezelés miatti feljelentésében a BRFK legutóbb annyit közölt, hogy iratokat kértek be, és ezeket tanulmányozzák a szakértők.
Az utolsó eset kivételével a felsoroltak is szerepelnek az OECD éves korrupciós országjelentésében, mely azt állapítja meg, hogy Magyarország alig tesz a korrupció ellen. |
Egyszerű trükközni
Nagyon egyszerű trükközni az önkormányzatok pénzével is. A már idézett alpolgármesteri posztot betöltő forrásunk szerint náluk helyi beruházások megtervezésére 450 millió forintot költött a városvezetés három év alatt, amiből "kétszáz magánzsebbe vándorolt", de jelen esetben is nagyon nehéz bizonyítani, hogy irreálisan magas összegről szólnak a számlák. A szakmai kamaráknak vannak ugyan ajánlásaik, de ezek a leggyakrabban egy viszonylag széles skálán mozgó -tól, -ig határon belül állapítanak meg normatív értékeket, így általában nehéz bebizonyítani, hogy egy kisvárosban az adott ár töredékéért is meg lehetett volna terveztetni egy középület akadálymentesítését például.
A bili azonban általában csak akkor borul ki, ha valaki megpróbálja felrúgni a kialakult status quót, és vagy feltűnően saját zsebre kezd el játszani, vagy igyekszik háttérbe szorítani a korábbi "pénzembereket". Sok értelmezés szerint valójában ez lett a veszte Hagyó Miklósnak is, aki hosszú hónapok óta tartó előzetes letartóztatása idején néhányszor végiggondolhatta már, megérte-e ujjat húzni a riválisokkal.
A cikk a Transparency International Magyarország Képmutatás projektjének keretében készült. Külön köszönjük a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogi asszisztenciáját.
Hozzászólások (12) , melyek közül a legfrissebbek:
Kérdezném, hogy korrupciónak számít e az, mikor a jobbik, mohács és környékén szórólapokon kéri a lakosok és vállalkozások anyagi támogatását, a választási kampány elősegítéséhez. Feltételezi ez vajon azt, hogy amennyiben / ne-adja isten/ hatalomra kerülnek majd hálásak lesznek, ezekért a támogatásokért. Hogyan fogják ezt meghálálni? Netán ki sem írott nyertes pályázatokkal? amiből természetesen a visszacsurgatás ismét természetes lesz? Nem tudom de nagyon rendet kellene tenni ezen a területen is!
Tisztelt Levelezők ! A leírtak nekem azt is jelentik, hogy Magyarországon 1989-óta a mindenkori nagykoalíció kormányoz, függetlenül attól, hogy ki van " elől " ! Have a nice day...üdv. Nagypipa
És most 2010-ben minden OK?
És ezennel kiirtjuk a korrupció csíráját is.
Elnézést! A mondatban "ezennel"helyett innentől.
Az időzítés két célt szolgálhat. Egyfelöl a 2/3-os Fidesz meghúzhatja a vonalat,mondhatja,hogy ami volt elmúlt. És ezennel kiirtjuk a korrupció csíráját is. A tőkefelhalmozás lezajlott,(már nincs mit ellopni). Másodsorban a 2/3-al olyan védettséget szerzett a hivatali apparátus és stratégiailag fontos vezetők cseréjével, a hatalmi ágak összemosásával, ami a jobboldalnak teljes védelmet biztosít a múlt feltárésát illetően. A baloldali politikusoknak pedig bele kell nyugodni, hogy legfeljebb a felszint kapargathatják,már ha akarják. Nekik sem áll érdekükben a "mélyművelés".
szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz. Nagyon jó írás, nagyon jó munka! jó ügyön dolgozunk! csak így tovább! :)
Éppen nem baj, hogy a Transparency International efféle cikkeket támogat, sőt. Az is lehet, hogy csak az utóbbi időben kristályosodott ki annyira a leírt korrupciós rendszer, hogy ennyire kézzelfogható a leírása. Azt azonban már hosszú évekkel ezelőtt is tudta mindenki, aki valaha már részt vett állami közbeszerzésen, hogy a törvényt ott lehet átjátszani, ahol éppen akarják. Így mégis van egy kis hiányérzetem abban a tekintetben, hogy miért csak most kapunk erről ilyen átfogó képet, ráadásul a mostani helyzet a 2/3-os fidesz-többség miatt valósz már csak nyomokban emlékeztet akár a fél évvel ezelőttire is. Mert arról, hogy most hogyan működnek e kiváló érdekszövetségek a haza jobbításán, és kiváltképp, hogy ezután miképpen teszik ezt, lehet, hogy semmit sem fogunk megtudni.
Nagyon jó cikk, még sok hasonlót ebben a témában. Lehetne akár állandó rovat is...
Végre, valaki már fel mer vállalni néhány dolgot.Viszont ha az információim nem csalnak, a 30 % összeg már az APEH- nél is felmerült. Ha valaki egy közepesebb összeggel tartozott 30 % kézbe fizetéssel el lehetett intézni a tartozást. Természetesen anonim közvetítőn keresztül, aki a pénz átvételekor átadta a határozatot a tartozás elengedéséről.
korbe kellene nezni a kdb, azaz a kozbeszerzesi dontobizottsag haza tajan is. egyfos ugyvedi iroda, a 3x eves mercivel jaro petofiszakallas ugyvedke adja-veszi a kulonbozo kozbeszerzeseket, csak a ket nagy partnak kell lepakolni 30-30%/ot, nem kevesebbet.
Gratulálok a Hírszerzőnek és a szerzőnek is. Nagyon fontos, nagyon jó írás. Amíg a pártfinanszírozásban alapállás marad a közpénz korrupciós eszközökkel történő lenyúlása, semmi erkölcsi alapja nincs a politikai elitnek arra, hogy a korrupció visszaszorításáról papoljon. Ma - és még vagy ötven évig, ezután is - az eredeti tőkelhalmozás korát éljük meg. Ebbe bele van kódolva a korrupció, a feketemunka, az adómegkerülés, a közpénz, - mint legvédetlenebb vagyon - szervezett lenyúlása. Ez a cikk végre belenyúl a darázsfészekbe.
De: nem találom az első részt, segítene valaki? Köszönöm.
Nagy probléma,-aminek később látjuk a kárát-hogy a beruházások indításakor vastagon fogó ceruza a végére nagyon elhalványul. Nagyban sérűl a műszaki tartalom, ami szinte azonnal nyilvánvalóvá válik. Főleg útépítések esetén fordul elő,hogy pár hónappal az átadás után már kátyúsodás kezdődött, feltöredezik az aszfalt stb...Tehát az utólagos javítási költségek további milliárdokat visznek el. Ezt nevezhető a "második bőr"lenyúzásának.