Súlyos etikai vétségét médiabotránnyal is súlyosbította a német államfő. Christian Wulff két Springer-lapot is befenyegetett, ne közöljék kétséges házkölcsön-sztoriját. Hiába. Németországban a média meg is buktathatja a "letelefonáló" politikust.

Christian Wulff valószínűleg azt hitte, megússza eddigi két bocsánatkérésével. Ehelyett most már nem csupán különösen kedvező házvásárlási kölcsöne a vezető téma a német médiában, hanem a médiához való viszonya is. Igaz, ehhez az kellett, hogy a német szövetségi elnök elkövessen több egetverő ostobaságot.

Történt, hogy 2008-ban, akkor még Alsó-Szászország miniszterelnökeként, Wulff félmillió eurós hitelt kapott egy Egon Geerkens nevű baráti vállalkozótól, illetve pro forma annak feleségétől, hogy házat tudjon venni magának és családjának az észak-németországi Hannover közelében. Ám a politikus minderről mélyen hallgatott, holott kormánytagként nem kaphatott volna ilyen típusú, kedvező támogatást egy dúsgazdag vállalkozótól (ráadásul előtte a bankhitelt is különösen előnyös, VIP-kondíciókkal vette fel).

A sajtó szabadságát "kiemelt értéknek" tartó Wulff először megpróbálta elhallgatni, majd elbagatellizálni az ügyet, s 2010-ben a tartományi ellenzék nyomatékos kérdésére még azt is tagadta, hogy üzleti kapcsolatban állt  Geerkens-szel. Ám a botrány karácsony előtt új dimenzióval bővült, amikor az ügyről beszámolt Németország legnagyobb bulvárlapja, a Springer-konszernhez tartozó Bild Zeitung, Wulff pedig embereivel kétségbeesett kapkodásba kezdett. Ekkor történt az, ami a német társadalomban valóban kiverte a biztosítékot.

A szövetségi elnök ugyanis nem volt rest, és kuvaiti látogatása idején, december 12-én személyesen próbálta meg felhívni a Bild - vele amúgy jó kapcsolatot ápoló - főszerkesztőjét azzal, hogy akadályozza meg a sztori publikálását. Kai Diekmannt azonban nem érte el, ezért a mobil hangpostáján hagyott üzenetében fenyegette meg a lapot, hogy "háborút indít", büntetőeljárást helyez kilátásba, ha a történet megjelenik. Diekmann-t később mégis elérte, elnézését kért, a főszerkesztő pedig közölte, spongyát rá. Majd másnap megjelentette a cikket.

A történetnek magyar viszonyok között különösen érdekes része az, hogy a Bild annak ellenére is a közlés mellett döntött (a lap közleménye szerint alapos belső szerkesztőségi vita nyomán), hogy a lap kvázi szimbiózisban élt az államfővel. A Bild PR-cikkekre emlékeztető írásaiban folyamatosan rokonszenves, szerény politikusként tüntette fel Wulff-ot, s közölt olyan "így lakik az államfő" típusú kínos lakásriportot is, amilyet itthon a Story magazin alkot időnként Orbán Viktorról.

Így ad értelmet az, ha Wulff azt ígéri, "végleg szakít" a Springer kiadóval. Az ún. "kisemberek" vágyainak és félelmeinek hangot adó konzervatív bulvárlap nyilván mérlegelte, hogy a kínossá vált államfővel ápolt szoros és megbonthatatlan viszony a továbbiakban semmiképp sem lett volna hiteles és kifizetődő.

Nem számolt az államfő az újságírói szolidaritással sem: a Bild-et fenyegető telefonok mégcsak nem is közvetlenül a Bild környezetéből szivárogtak ki, sokkal inkább a szakmai kollegalitásnak köszönhetjük nyilvánosságra hozatalukat. A történetet a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadása közölte. "Ebben az országban egyetlen nagy hatalmú újságírót sem szabad megfenyegetni" - állapította az egyik médiakritikai blog joggal, hozzátéve, hogy bár a médiának ellenőriznie kell a politikusokat, "de ki ellenőrzi a médiát?".

Hazai szemmel nézve ismerősnek tűnhet az a politikusi magatartás is, amely nem elégedett meg a főszerkesztőnek szóló fenyegető "letelefonálással." Wulff ugyanis telefonált a Springer Rt. főnökének, Matthias Döpfnernek is, továbbá felhívta Friede Springert, a néhai sajtócézár özvegyét (a Springer Rt. felügyelőbizottságának az elnökét), hogy akadályozza meg a cikk publikálását. Az asszony azonban (sajtómunkások, figyelem!) közölte: nem szokása beleszólni a konszern sajtótermékeinek szerkesztéspolitikájába.

A Spiegel beszámolója szerint ez nem is volt egyedi ügy: Wulff tavaly nyáron a Welt am Sonntag főszerkesztőjét és a kiadót is nyomás alá helyezte, hogy álljanak el egy, a családjával kapcsolatos cikk megjelentetésétől. Az államfő magához is rendelte a lap szerkesztőjét, akit "kellemetlen konzekvenciákkal" fenyegetett meg. A vasárnapi hetilap természetesen szintén a sztori közlése mellett döntött.

"Abban semmi újdpnság nincs, hogy politikusok időnként megpróbálnak beleszólni a média életébe. Az újdonság ebben az esetben az, hogy ezt még egy szövetségi elnök is megpróbálta" - vonta le az ügy egyik tanulságát a Spiegel Online.

Az affér által kínosan érintett Angela Merkel kancellár szerdán ismét kiállt volt jelöltje, Wulff mellett (bár további magyarázatot vár tőle), akit egyelőre a német polgárok többsége sem akar meneszteni. Ám az MTI szerint "a Bild-affér kipattanása óta jeges csend honol az uniópártok háza táján", sok elemző úgy látja,  a levegő lassan megfagy a nagy nyomás alatt álló államfő körül. Márpedig nyomás alatt, fagyban nehéz hosszú távon politizálni.

(Forrás: Hírszerző, MTI, Bild, Spiegel Online)

• Nemzeti Tantervhivatal »

• Szijjártó felel Orbán nemzetközi kapcsolataiért »