LMP: újrajátszanak egy régi meccset?
Az LMP elmúlt hetekbeli turbulenciája részben emlékeztet egy német belvitára: a Zöldek megalakulása után kitört „fundi-realo” konfkliktusra. Az jó tíz évig eltartott – az LMP-nek ennyi ideje nincsen.
Kaufer Virág képviselő közelmúltbeli lemondása indította el a lavinát. Ez volt az a lépés, amelyet Schering Gábor feltételes visszavonulása (és belső körlevele), majd Schiffer András lemondása követett, és amely azt jelezte: a pártban komoly felfogásbeli, stratégiai különbségek léteznek, amelyeket azonban elfedett az elmúlt hetek akcionizmusa.
Két markáns törésvonal látszik az ökopártban: az egyik konfliktus arról szól, önállóan vagy valamilyen ellenzéki összefogás keretében politizáljon-e a jövőben a párt. A másik, most felszínre került vita a parlamenten belüli, az állami intézményeket „felhasználó” politizálás vs. „az utca”, a tüntetések, akciók, a parlamenten kívüli civil szervezetek bázisdemokráciája.
A bázisdemokratikus döntéshozatal egyébként elvileg parlamenti párt keretei között is működhet (lásd a nyugati radikális baloldali, zöld pártok történetét), ha annak előtte átgondoltan megteremtik a kereteit, s világossá teszik az egyes felelősségek, kompetenciák határait.
A belső használatra szánt Scheiring-levél azonban arról tanúskodik, hogy az LMP-ben ez is másként volt: „Nem tudok mit kezdeni a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatörizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával; nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezeljük a konfliktusokat, nem tudok mit kezdeni az állandó paranoiás hangulattal, nem tudok mit kezdeni a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával (…).”
Ami pedig az önállóság-együttműködés kérdéskörét illeti, Scheiring később arról beszélt: „Nincs a frakcióban képviselő, aki szerint felül kellene vizsgálni az eddigi álláspontot: az LMP önálló pólusként fog alternatívát kínálni az Orbán-rezsimmel és az egész 20 évvel szemben.” Ha ez így van, akkor csak újságírói találgatás lehet az, hogy Karácsony Gergellyel egy kevésbé összefogás-fób politikus kerülhet a képviselőcsoport élére.
Sokak szerint meg kéne magyaráznia az ökopártnak, miért mond ellent az önálló arculat megőrzése annak, hogy ha le akarják győzni az Orbán-rendszert, előbb-utóbb össze kell hangolniuk ténykedésüket a többi ellenzéki párttal.
Az LMP amúgy is minimum kettős beszédet folytatott a követendő stratégiáról. Éppen Karácsony volt az, aki néhány hónapja óriási visszhangot váltott ki „technikai koalíciós” javaslatával (ez, mint kiderült, egyeztetett pártálláspont volt), mely szerint összefognának a baloldallal, sőt akár a Jobbikkal is, hogy a választások után kiiktassák a jogszabályokból a „narancsuralom” legjogsértőbb rendelkezéseit. Schiffer András azonban az elmúlt időszakban többször is elzárkózott a szocialistákkal és a Gyurcsány-párttal való együttműködéstől (miközben máskor „az ördöggel” való együttműködést sem zárta ki a fenti cél elérése érdekében).
Kaufer Virág távozása azonban az első törésvonalra példa. „Egyetértek azokkal, akik azt mondják: a parlament Orbán Viktor játszótere. Eljutottunk oda másfél év után, hogy mindenkinek meg kell vizsgálnia a saját viszonyát a hatalomhoz, és eldöntenie, hogy ebben a helyzetben mit tesz. (…) úgy érzem, hasznosabb tudok lenni az Országgyűlés falain kívül. Hiszek abban, hogy új utakat kell keresnünk az ellenálláshoz, hiszek az egyéni felelősségvállalásban, a szelíd ellenállásban” - nyilatkozta Kaufer, hangsúlyozva, hogy aktívan részt akar venni a párt nemrég meghirdetett, főként parlamenten kívüli eszközöket használó „Új Ellenállás” mozgalmához.
„...hiszünk az erőszakmentes ellenállásban, a szelíd ellenállásban, a kollektív cselekvés történelmet befolyásoló erejében. Az Új Ellenállásnak egyszerre kell tartalmaznia a tudatos egyénekből álló tömeg lendületét, a hatalmasokat kérdőre vonó formabontó akciókat, és a szolidaritásra épülő cselekvés közösségépítő erejét” - így határozza meg magát egyebek mellett az új, egyszerre párton belüli és kívüli mozgalom, ám konkrétumok híján egyelőre nehezen eldönthető, megfér-e egy párton belül a parlamentáris és a "mozgalmi" tevékenység.
A hetvenes évek végén megalakult német Zöldek (Die Grünen) első tíz éve egy ma már történelminek nevezhető konfliktussal volt terhes: a parlament-párti „reálpolitikusok” és a rendszerellenes, antikapitalista „fundamentalisták” csaptak össze rendszeresen. Az ok: az alapítók jó része a volt 68-as generációhoz tartozott, és a hetvenes években a parlamenten kívüli civil és „békeszervezetekben”, kommunista pártokban (K-Gruppen), környezetvédelmi, atomenergia-ellenes csoportokban vállalt aktív szerepet. Az ő beáramlásuk a zöld pártba nem párosult feltétlenül a „kapitalista állam” intézményrendszerének, így a parlamentnek a tiszteletével.
A Jutta Ditfurth vagy Thomas Ebermann nevével fémjelzett bázisdemokrata „fundik”, vagy ökoszocialisták nem akartak kompromisszumokat vagy pláne koalíciókat kötni (mondván, azzal legitimálnák a polgári államot), s a hangsúlyt a parlamenten kívüli civil „ellenállásra” helyezték. Ők, akik szkeptikusak voltak mindenfajta hatalom-koncentrációval szemben, vitték keresztül az olyan bázisdemokrata megoldásokat, mint pl. a vezetőség kétévenkénti rotációját, az elnökség helyetti két szóvivős rendszert, vagy pl. pártfunkció és parlamenti mandátum szétválasztását (ezek jó részét már eltörölték).
A Joschka Fischer vagy Daniel Cohn-Bendit-féle többségi „realók” viszont értéknek tartották a parlamentáris demokráciát, s azt képviselték, hogy belülről, akár a szocdemekkel való koalíció keretében kell megreformálni a rendszert. A fundik jó része azóta elhagyta a pártot.
Hozzászólások (10) , melyek közül a legfrissebbek:
Nem irracionális az az elképzelés, hogy az LMP majdan önállóan mérkőzzön meg, a győzelem esélyével a Fidesszel.
Egyetlen picinyke összetevő hiányzik ehhez az örvendetes fejleményhez.
A tehetséges politikus.
"Sokak szerint meg kéne magyaráznia ..."
Jaj, én mindig a kevesek szoktam lenni. Végre, végre sokak vagyok :)
blog en, ezt szűrted le az írásból? Na, ugorj neki újra, lassan, tagolva olvasd és értelmezd, ha úgy érzed, megértetted, gyere vissza és csapd ide a tutit, Oké?
Malcolm, egyetértünk, sajnos ez a kórkép magunkról! Azért néhány dologgal megtoldva, mint - soha semmit nem fejezünk be, amit elkezdünk, már kapunk bele a következőbe;
- soha semmit nem ismerünk el, mondván, más a hibás, mi nem;
- folyamatos siránkozás, hogy minket bántanak.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ezen a mentalitásunkon senki nem tud belátható időn belül változtatni, ehhez több évszázad kívül belül nyitott és együttműködő társadalom kell. Akkor talán esélyünk lesz békében, nyugalomban és másokkal együttműködve megtalálni helyünk Európában.
Nekem tetszik ez a levél, amit ugyan az LMP-ről írtak, de mint fény az éjszakában, amely nappali világosságot teremt, úgy tisztázza a mai Magyarország állapotát is. Igen, ez Magyarország, pontosan erről van szó:
- folyamatosan újratermelődő belső káosz
- állandósult amatörizmus
- teljesítményellenes szervezeti kultúra
- racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében kezelt konfliktusok
- állandó paranoiás hangulat
- bázisdemokráciának hazudott informális alkuk
Tökéletes. Ki kell írni a falra. Márványba kell vésni. Ez ma Magyarország.
azért, azt gondolná, hogy azonos vagyok velük.
Ez lemaradt.
Az a gond szerintem, hogy egy új szerepkörbe a régi viselkedést viszik bele, ami ott teljesen fals.
Pl. Én ugye boldogan anyázom Gyurcsányt, meg a maszopot.
De: ha holnap együtt kéne tüntetnem velük akkor ebből az alkalomból biztosan nem rugdosnám őket önfeledten.
Hanem csöndben maradnék és nem hinném, hogy bárki csak azért mert nem óbégatok tele szájjal és nem képzelném magamat egy hősnek,
'mert egy Gyurcsánnyal azonos légtérben....ahol ráadásul még a Mesterházy is...
Ah, az én mártír lelkem...mit meg nem teszek a hazáért...!'
Én azt nem értem, hogy miért kell örökösen végletekben megnyilatkozni amiből azután konfliktusok fakadnak.
Ezt nem csak az LMP-vel kapcsolatban nem értem.
Miért nem lehet annyit mondani,
'hogy most, konkrét ügyekben azonos állásponton vagyunk más pártokkal, ennél többről nincs szó. Természetesen szeretnénk minél nagyobbak és népszerűbbek lenni akkor amikor eljön a választás ideje.'
Tehát ilyesfajta beszéddel a semlegesség talaján megmaradni és nem belerúgni senkibe.
Szerintem az állandó fecsegés, dumálási kényszer,
'nekünk meg kell mutatni, hogy milyenek vagyunk (ez a nehezebb), de legalábbis azt, hogy milyenek nem vagyunk...na ez a könnyebb.'
A LMP sűrűn rugdossa Gyurcsányt, ellenszenvét nyilvánítja a maszoppal szemben és csodálkozik, hogy balhé van, mert ezek képesek megsértődni.
Persze a lepcses száj nemcsak rájuk vonatkozik, rossz sorsom úgy hozta, hogy felkerestem az SZDSZ honlapját ahol egy tótumfaktum leszögezi, hogy mostan ők hajlandóak tüntetni azzal a Gyurcsánnyal és Mesterházyval akik egyébként "nem a szívük csücskei".
Az eszdéeszes fazon ugyanolyan pökhendi mint az eszdéesz eddig is volt - és még büszke is önmagára.
Amilyen hülye.
Semmi gond, kérjék nagy elődjük, mintaképük Cohn Bendit véleményét, majd ő megmondja a tuti, hasonlóan ahogy a gyermekekhez való viszonyát is.
Seres elvtárs tehát arról értekezik, hogy összefogjon e egy ökokommunista csapat egy korrupt és végletekig lejáratott szocialistával nyilván a kapitalizmus és libertinus nézetek védelmében. És még mondja valaki, hogy a mindenkori PÁRT támogatása nem egyszerűen származás kérdése! :D