Kossuth tér visszatér
A rekonstrukciós kísérletek és az emlékezet. Mi állhat a kormány Kossuth térre vonatkozó elképzeléseinek hátterében?
1848., 1927. és 2011. Mi az, ami összeköti ezeket a dátumokat, és mi az, ami nem tartozhat közéjük? Például ezeken a dolgokon is el lehet gondolkozni a Kossuth tér átépítésének tervezetével kapcsolatban.
Egy köztér átalakításának célja egyszerre funkcionális és szimbolikus. Ez utóbbival kapcsolatban a projekt törekvése azonban igen homályosnak tűnik. A megfogalmazott cél: az 1944 előtti állapot helyreállítása. De miért kell egyáltalán egy régebbi állapotba visszaállítani a teret, s miért éppen abba az állapotba? Azt az arculatot feleleveníteni, rögzíteni és jelenvalóvá tenni ma?
Egy szobor felállításával kapcsolatban a szoborállító kötelessége, hogy világosan és részletesen megfogalmazza annak művészeti-kulturális-politikai programját. Így kell eljárni egy szobor áthelyezése vagy megsemmisítése esetében is. Most úgy tűnik, hogy pont ez a világos meghatározás hiányzik leginkább.
Általában kétféle történelmi szemléletet szoktunk alkalmazni. Az egyik, amikor az elmúlt korok személyeit, eseményeit párhuzamba állítjuk a jelennel, mintegy azonosulunk a letűnt korokkal. Minden más pedig a történelmi dokumentáció része – nem a felejtésé és a kitörlésé: inkább arról van szó, hogy feljegyezzük, rögzítjük annak létét és jellemző tulajdonságait, majd egy kicsit félrerakjuk, utat engedve a mindenkori modern jelennek. Talán ez utóbbit kellene tenni a Horthy-korszak egyes műemlékeivel is.
A történelmi rekonstrukció inkább dokumentarista jellegű cselekvés. Egy épület, egy épített környezet és tér, valamint egy műalkotás esetében elsősorban a műemlékvédelmi elveket és szabályokat szokták figyelembe venni. Ezeknek az egyik alapvető szempontja az „eredeti” állapot helyreállítása, valaminek az eredeti formájába való visszahelyezése szokott lenni. A Kossuth tér esetében viszont kérdéses, hogy mi számít annak. Az 1944 előtti állapot közel 30-40 évet jelent – ezen idő alatt folyamatos változáson ment keresztül a tér arculata. Tehát ilyen kontextusban nehéz értelmezni az „eredeti helyreállítás” fogalmát. Ez tovább bővül azzal, hogy 1945 után is folytatódott a tér formálása, szinte egészen napjainkig – így kapta mostani képét, több művészeti, kulturális és politikai korszak alakította a tér mai arculatát. Ebben az esetben inkább additív szemléletről, mintsem egyetlen arculati formáról lehet szó.
A Kossuth Lajost is magába foglaló Batthyány-kormányt ábrázoló szoborcsoport elkészítésére Horvay János 1908-ban a Monarchia idején, tehát még Ferenc József uralkodása alatt kapott megbízást. Közben volt egy világháború és egy Tanácsköztársaság, majd az emlékmű a Horthy-korszakban került felállításra. Nehéz megfejteni, hogy konkrétan mihez is kapcsoljuk, csatoljuk vissza a rekonstrukciót – egy korszakhoz vagy korszakokhoz, egy kulturális szellemiséghez, netán egy politikai eszméhez? De konkrétan melyikhez, és ha van ilyen, akkor az mit hordoz a mai ember számára?
Nemcsak egy szobor felállítása szimbolikus cselekvés, de annak eltávolítása is. Csakugyan sokkal méltóbb egy megkérdőjelezhető tematikájú Kossuth szobor, mint egy József Attila emlékműve? Az egész csinosítgatás már most olyan, mintha egy neogótikus stílusú könyvespolcon félresöpörnék a versesköteteket, hogy a tetején egy robosztus történelmi szobor díszelegjen.
A köztér elsősorban nem a Parlamenthez vagy az államhoz tartozik, hanem a városhoz, jobban mondva a városi emberekhez. Az ő számukra jött létre, az ő tevékenységeikhez ad helyszínt és keretet. Az emlékezés aktusa nem az állam privilégiuma, hanem az állampolgáré. Egy tér arculatát elsősorban az határozza meg, hogy kik és mire használják azt. Én még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy kikérjék az emberek véleményét, mintegy bevonva őket saját köztereik kialakításába, annak véleményformálási és döntéshozói folyamatába: ön melyik szobrot találná megfelelőnek és miért vagy miért nem? Mennyire lesz érdekes a visszahelyezett szoborcsoport a közparkot használó közönség számára? Végső soron akár még egy új Kossuth szobor elkészítése is felvetődhetne, ha ennek egyáltalán most szükségét éreznénk.
A kommemoratív jellegű közterek funkciója és ennek megfelelően arculata egyébként is kezd megváltozni az utóbbi időben. Ez figyelhető meg például a New York-i Ground Zero esetében is. Kezdenek elszakadni a hagyományos toposzok használatától. Egy új közösségi érzet van kialakulóban, amely a személyességre és az ezen alapuló társas, társias kapcsolatokra, valamint élethelyzetekre helyezi a hangsúlyt. A helyet egyfajta személyes találkozóhely funkciójával és hangulatával ruházzák fel.
A természeti kialakításnak régebbi hagyománya van, például a párizsi Élysée-palota közelségében a Champs-Élysées természetes ligetei terülnek el, és Londonban is a Temze partján egy park fekszik a Parlament épülete mellett. Ez utóbbiban Auguste Rodin Calais-i polgárok című szobra áll – a francia szobrász egyik leghíresebb alkotása eredetileg nem ide készült, ma mégsem jut senki eszébe, hogy eltávolítsa azt onnan.
Végül azt már mindenki maga döntse el, hogy kinek a társaságában szeretne sétálni, vagy egy kicsit kikapcsolódni a zöldben: egy búskomor, lemondó gesztusú pénzügyminiszterrel vagy egy elgondolkodó költővel?
A modernséget, az arra való törekvést is illene megőrizni a történelmi emlékezet mellett. Ezeknek szinkronban kellene állniuk egymással. Pedig, ritka az olyan lehetőség, mint a Kossuth tér esetében: adott egy prominens hely, ahol meg kell őrizni bizonyos kiemelkedő jelentőségű, ma is fennálló dolgokat, de ahol ugyanakkor nincs igazából helyreállítási kényszer műemlékvédelmi szempontból. Ilyenkor lehetne egy modernebb, korszerűbb szemléletmód nyomán új, markáns épített és kellemes természeti környezetet kialakítani. A régi és az új akár szerencsés módon is találkozhatna egymással.
Hozzászólások (6) , melyek közül a legfrissebbek:
Nagyon egyetértek Winter Ádámmal abban, hogy a köztér nem a Parlamenté és az államé, hanem a budapestieké, a zembereké. Most miért nem működik a baromi széleskörű nemzeti konzultáció? Minket miért nem kérdeznek meg, hogy tetszik e nekünk, akarjuk e a nagy átalakítást? Ugyanez áll a múzeumi negyed kialakítására is. Valaki állandóan nagyot álmodik, ami nekünk ugyan lidérces álomnak tűnik, de sokaknak baromi jó és zsíros üzlet.
Sajnos Attila-ha így haladunk-tiltott irodalom lesz. Nem csodálom hogy el akarják tenni a szobrát. A versei jó része ismét aktuális lett itthon.
legjobb lesz ha elkezdik faragni Viktorunk szobrát odatennék a J.A szobor helyére. Attilát meg háttal kifelé a sarokba adunaparton oda ahol parlamenti őr bódéja van
legjobb lesz ha elkezdik faragni Viktorunk szobrát odatennék a J.A szobor helyére. Attilát meg háttal kifelé a sarokba adunaparton oda ahol parlamenti őr bódéja van
legjobb lesz ha elkezdik faragni Viktorunk szobrát odatennék a J.A szobor helyére. Attilát meg háttal kifelé a sarokba adunaparton oda ahol parlamenti őr bódéja van
legjobb lesz ha elkezdik faragni Viktorunk szobrát odatennék a J.A szobor helyére. Attilát meg háttal kifelé a sarokba adunaparton oda ahol parlamenti őr bódéja van